1-10. (Cselekedet 9:25-27) Pál bölcsessége - Pál leírja jeruzsálemi látogatását, hogy rendezték a galáciai gyülekezeteteket nyugtalanító kérdéseket, vagyis hogy a pogányoknak alá kell-e vetni magukat a körülmetélkedésnek és a szertartástörvény megtartásának? Ez volt az egyedüli alkalom, amikor a többi apostol nézetét a maga nézete fölé helyezte. Először magánbeszélgetést keresett, ahol következményeivel együtt a vezető apostolok elé tárta az ügyet: Jakab, Péter és János elé. Messzetekintő bölcsességgel megállapította, hogyha ezt a három vezetőt a helyes álláspont elfoglalására lehetne késztetni, minden meg lenne nyerve. Ha először a teljes gyűlés elé tárta volna az ügyet, ez vélemény-megoszlásra vezetett volna. Már úgyis erős előítélet uralkodott, mivel Pál nem kényszerítette körülmetélkedésre a pogányokat. Ez sokakat Pál elleni állásfoglalásra késztetett volna. Látogatása célja vereséget szenvedett volna és hasznavehetősége is erősen akadályozva lett volna. A három vezető apostol, akikkel szemben nem éh ilyen előítélet, miután megnyerte őket a helyes álláspontnak, a gyűlés elé terjesztettek a kérdést, s kivívták valamennyiük hozzájárulását, hogy a pogányokat mentesen kell hagyni a szertartástörvény kötelezettségei alól. (Pál élete 192) {6BC 1108.4}
11, 12. (Jakab 1:8; lásd Cselekedet 21:20-26 megjegyzéseit) Mikor az erős férfiak ingadoznak - Magukra hagyatva még a legkiválóbbak is súlyos ballépéseket követnek el. Minél súlyosabb felelősséget helyeznek az emberre, minél magasabb a tisztsége, hogy előírjon és ellenőrizzen, bizonyos, hogy annál súlyosabb hibákat követ el a szívek és gondolkodás megrontásánál, ha nem követi körültekintőn az Úr útját. Péter elbukott az egyenesség elvénél. Pál kénytelen volt szembeszállni Péter bomlasztó hatásával. Mások tanulságára jegyezték föl ezeket, hogy komoly figyelmeztetés legyen a magas tisztségekben levők számára, hogy meg ne inogjanak becsületességünkben, hanem ragaszkodjanak az elvekhez. {6BC 1108.5}
Péter minden bukása, elesése és visszaállítása után, hosszú szolgálata, Krisztus bensőséges ismerete, Krisztus tiszta, egyenes, elvek szerinti viselkedésének ismerete, mindazon tanítás mán, melyben részesült, összes ajándékai, tudása és igehirdetésének komoly eredményei után nem különös, hogy Péter képmutatóskodott s elkerülte az örömüzenet elveit, mert félt az emberektől és ki akarta vívni tiszteletüket? Nem különös, hogy ingadozó és kétszínű lett az álláspontja? Adja meg Isten mindenkinek azon tehetetlensége érzetét, hogy maga kormányozza sajkáját egyenesen és biztonságosan a kikötőbe. Minden napunkon elengedhetetlen számunkra a Krisztus kegyelme, kegyessége. Egyedül az ö páratlan kegyelme tudja megóvni lábunkat az eleséstől. (1897,122. kézirat) {6BC 1108.6}
16. (3:10-13, 24; Róma 3:19-28; 5:1) Nincs hely elbizakodásra - Hit által igazulunk meg. Aki megérti e szavakat, sohasem lesz önhitt. Magunkban véve nem vagyunk elégségesek, hogy bármit gondoljunk magunkról. A Szentlélek az eredményességünk a jellemépítésben, az Isten képmására való jellem kialakításánál. Mikor alkalmasnak véljük magunkat lelki életünk alakítására, súlyos hibát követünk el. Magunkban sohasem tudjuk kivívni a kísértés fölötti győzelmet. Ám akinek valódi a Krisztushite, azt a Szentlélek munkálja. Kinek szívében hit él, szépséges templommá növekszik az Úr számára. Krisztus kegyelme irányítja őt. Amilyen mértékben a Szentlélek tanítására támaszkodik, olyan mértékben fog növekedni. (1900, 8. kézirat) {6BC 1109.1}
20. (Filippi 1:21; Kolosszé 3:3; lásd Jelenések 3:1 megvilágítását) Legfontosabb mű a világon - Az emberben minden jó a Szemlélek munkálkodásának gyümölcse. A Szentlélek tanít minket szent életre. A legfontosabb, amit a világon végezhetünk, az az Isten magasztalása, a Krisztus jellemének élése által. Isten csakis azokat teszi tökéletessé, akik meghaltak a maguk számára. Akik erre hajlandók, azok mondhatják el: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus." (1900, 16. kézirat) {6BC 1109.2}
