1. (Filippi 3:8) Szentlélek tanította - Pál apostol, aki az Úrtól számos jelenésben részesült, szembeszállt a sokfelől támadó nehézségekkel, és viszályok, csüggesztő körülmények közt sem veszítette el Istenbe vetett bizalmát. A Szentlélek rendkívüli nevelése alatt ítélőképessége megszentelődött, megfinomult, emelkedett és megszentelt lett. Az emberek és az ellenség áskálódásai a fegyelmezés és nevelés eszközei voltak számára. Kijelenti, hogy így tett szert a legkiválóbb tudásra, mert az Úr Jézust tette meg támaszává. „Kétségkívül mindent veszteségnek ítélek az én Uram Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt." Ez az örömüzenet mily igen meggazdagítja a lélek kertjét, a legbecsesebb gyümölcs megtermésére képesítve azt! (1903, 127. levél) {6BC 1106.6}
1-4. Hátalommal hirdette az igét - Isten Pál apostolon keresztül sok csodálatos tanításban részesített bennünket. Pál sok mindent látott látomásában, amiket nem volt szabad embernek kibeszélnie. Sok más mindent is látott a mennyei udvarokban, amit beleszőtt tanításaiba. Az igazság kétélű éles kardkém villogott ajkáról. A Szentlélektől nyert benyomásai erősek, élénkek voltak, s úgy hirdette azokat a világnak, amint senki más nem tudta hirdetni. Pál a Szemlélek bizonyításával és erőhatalommal szólt. (1901, 105. levél) {6BC 1106.7}
(1Korintus 9:27) Szerény maradt - Isten mélyen megtisztelte Pál apostolt, a harmadik egekbe ragadva el őt, ahol a dicsőség olyan jeleneteit látta, melyeket nem mondhatott el halandóknak. Mégsem lett önhitt. Megértette a szüntelen őrködés és önmegtagadás fontosságát s világosan kijelenti: "Megsanyargatom testemet és szolgává teszem, hogy amíg másoknak hirdetem az igét, magam méltatlanná ne váljak." (Szemle 1881 május 3) {6BC 1107.1}
(Filippi 3:12; 1Timóteus 1:15) Pálnak nagyon szerény véleménye volt a keresztény életben való előrehaladásáról. Ezt mondja: „Nem mondom, hogy már elértem, vagy már tökéletes volnék." Úgy szól magáról, mint aki első a bűnösök között. Pedig az Úr nagy megtiszteltetésben részesítette. Szent látomásban a harmadik egekig ragadta el, s ott nyert kinyilatkoztatásokat az isteni dicsőségről, melyeket nem volt szabad közölnie. (Idők jelei 1883 január 11) {6BC 1107.2}
(Róma 16:25; Efézus 3:8, 9; Kolosszé 1:26)Rejtett titkok kinyilatkoztatása - Az Úr öröktől fogva rejtett titkokat jelentett ki Pál apostolnak. Amennyit el bírt viselni az Úr munkálkodásairól s az emberek értelmével való bánásmódjából, az Úr annyit föltárt előtte. Utasította, hogy a pogányoknak hirdesse Krisztus kikutathatatlan gazdagságát. Világosság ragyogott hát a pogányokra. Ez az a titok, mely ősi idők óta rejtve volt. (Idők jelei 1912 január 30) {6BC 1107.3}
4. (4:17,18) A menny dicsőségei - Pál látta a mennyet, s az ottani dicsőségeket említve, a legjobb, amit tenni tudott, hogy le sem próbálta írni azokat. Azt mondja, hogy szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív el sem gondolhatja, amit Isten készített az őt szeretőknek. Megfeszítheted hát képzeletedet, képességed teljességével próbálhatod megérteni a dicsőség örök mértékét, de a véges képességek belefáradnak az erőlködésbe, nem tudják fölfogni, mivel azon túl is ott a végtelenség. Az örökkévalóságot veszi igénybe kitárni a dicsőségeket s kifejtem Isten igéjének drága kincseit. (1888, 13. kézirat) {6BC 1107.4}
7-9. Tövisét nem távolítja el az Úr - Pálnak gyöngesége volt - rosszul látott. Azt gondolta, hogy buzgó imával eltávolítható a baj. Az Úrnak ellenben más szándéka volt; így szólt hát Pálhoz: Ne hozd föl többet ezt a kérdést. Elég neked az én kegyelmem. Gyöngeséged viselésére képesít. (1899, 20. levél) {6BC 1107.5}
Fájdalmas akadályok munkájában - Pál gondolatait és szívét leterhelték a korintusi gyülekezet gondjai. Filippiben elkezdte második levelének írását, mivel a korintusi bajok súlyos teherként nehezedtek lelkére. Az apostol levertsége azonban testi gyengeségeinek is köszönhető volt, melyek nyugtalanították öt tevékeny szolgálatában. Ámde mikor az emberek üdvösségéért fáradozott, fölülemelkedett testi gyöngeségein. Úgy érezte, nagyon hátráltatja a gyöngesége, s több ízben kérte az Urat, gyógyítaná meg. Isten nem látta jónak, hogy feleljen erre az imájára, viszont biztosította öt, hogy isteni kegyelme elégséges lesz számára (Pál élete 175) {6BC 1107.6}
