1-8. Mások példája adakozásra késztet - Mikor az emberek őszintén vágynak segítséget nyújtani, ahol segítségre van szükség, hogy valamilyen módon előmozdítsák Isten ügyét, az Úr az ilyen megszentelt önzetleneknek szívet ad, hogy olyan örömmel adakozzanak, mintha ez kiváltság lenne. Isten késztette a szegénységgel küzdő macedóniaiakat, hogy bőségesen adjanak, hogy példájukat följegyezzék s mások is hasonló jótékonyság gyakorlására késztessenek. {6BC 1102.9}
Ettől a mozgalomtól fölbátorítva, mely a Szentléleknek a hívők szívén való munkálkodását bizonyította, Pál megkérte Titusz, látogassa meg a korintusi gyülekezetet s fejezze be a javasolt és már megkezdett gyűjtést. Nagyon szeretette volna, ha befejezik, amit Isten kegyelmének szívükön való munkálkodása által megígértek. {6BC 1103.1}
Nehogy az aránylag szegény macedón gyülekezetek túltegyenek rajtuk, Pál nemcsak ír nekik, hanem elküldi Tituszt, hogy vegyen részt a gyűjtésben. Az apostol nagytan szerette volna látni a hívők szép, kiegyensúlyozott, krisztusi jellemét. Azt kívánta, hogy bizonyítsák be szeretetüket és hitük őszinteségét. Mint az igazságban teljesen hívő tanítványokban, szerette volna látni bennük kötelességük élénk érzetét és az Isten iránt az örömüzenetért érzett felelősségüket. Azt kívánta, hogy ez munkálkodjék bennük Isten erejeként, s hogy Isten dicsőségére való gyümölcsterméssel bizonyítsák a működését. Mint Isten ellenőrzése alatt álló keresztényeknek, szorgalmasan eleget kellett tenniük minden kötelességnek... {6BC 1103.2}
Pál nem adott ki parancsot a korintusi keresztényeknek. Csak eléjük tárta a jeruzsálemi gyülekezet szükségleteit, s rámutatott, hogy mások, akiknek kevesebb az előnyük, lehetőségük, mint a korintusiaknak, mit tettek. Eléjük tárta mások példáját, hogy adakozásra késztesse őket.(1900,12. kézirat) {6BC 1103.3}
6. Lelkészek neveljenek bőkezűségre - Tanítás rejlik e fejezetben az Isten ügyében munkálkodók számára. „Azt kívántuk, hogy Titusz, amint elkezdte, végezze is be nálatok ezt a kegyelmet;" vagyis tegyen benneteket bővölködővé a bőkezűség kegyességében. Krisztus szolgáit terheli a felelősség hogy bőkezűségre neveljék a gyülekezeteket. Még a szegények is vegyék ki részüket, Istennek ajánlva ajándékaikat. Legyenek Krisztus kegyelmének részesei az önfeláldozásban, hogy segítsenek a náluk ínségesebbeken. Mért fosszuk meg a szegény szenteket a náluk szegényebbek számára való adakozás áldásától? (1894, 28. kézirat) {6BC 1103.4}
9. Krisztus szegénysége: nagy áldozatának része - Pál fölszólította őket Krisztus példájának megfontolására. A menny parancsnoka a megaláztatás és szegénység életére adta magát, hogy közvetlen a bukott ember mellett lehessen, hogy visszaállítsa benne Isten erkölcsi képmását. Az Úr Jézus kész volt szegénnyé leríni, hogy megaláztatása és kereszthalála által kifizesse értünk a vakságot. {6BC 1103.5}
Akár gazdagok, akár szegények vagyunk, sohase feledjük, hogy Krisztus, mikor ember lett, szegény is lett. Nem csupán a Gecsemáné kertben való elárultatásából és a kereszten elszenvedett gyötrelméből állt az elfedezés. Nagy áldozatának részben a szegénységén keresztül elszenvedett megaláztatás is része volt. Krisztus isteni lelkén viselte a nyomorúság emberi sorsot képező egész sorozatát. (1900, 2. kézirat) {6BC 1103.6}
(Máté 11:28; Filippi 2:5-8) Miért jött el Krisztus szegény emberekért? - Mikor Isten lefektette a megváltás tervét, úgy döntött, hogy Krisztus ne isteni voltához méltón jelenjék meg, mert akkor nem jönne kapcsolatba az elbukott emberekkel, szenvedőkkel. Szegény emberként kellett hát eljönnie. A mennyben betöltött magas tisztjének megfelelőn jelenhetett volna meg, ámde el kellett érnie az emberi szenvedés és nyomorúság legmélyét, hogy a megterheltek és csalódottak is hallják hangját, hogy a megfáradt, bűntől beteg lelek előtt helyre állítóként, minden nemzet vágyaként, nyugalmat adóként jelenhessen meg. Akik ma megnyugvásra és békére vágynak, azokhoz is olyan szívélyesen szól meghívása, mint akik akkor Júdeában hallották hangját: .Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek s én megnyugosztlak titeket." (1897, 14. kézirat) {6BC 1103.7}
Krisztus szegénysége Pál érve - Ez volt Pál hatalmas érve. Nem Pál, hanem az Úr Jézus utasítása ez. Isten Fia elhagyta a mennyei koronát, gazdagságát, megtiszteltetését, dicsőségét s emberi léttel födte el istenségét. Nem hogy királyok palotáiban éljen, gond és fárasztó munka nélkül, mindennel ellátva, amire az emberi természet vágyik. A menny tanácskozásain a szegények és elnyomottak soraiban való életet választotta, hogy az egyszerű munkással vállaljon sorsot, földi szüleitől tanuljon szakmát, ami ács, építő volt. A jellem újjáépítéséért jött a világba, s minden tevékenységébe bevitte a tökéletesség építését, melyet az isteni hatalom által alakított jellembe kívánt behozni. {6BC 1103.8}
Pál leírja ezt a mintát, eszményi elgondolását. Krisztus a szegénység életére adta magát, hogy a szegények mennyei kincsekben gazdagok legyenek. Emlékeztette őket az értük hozott áldozatra. Krisztus a menny parancsnoka volt, a földön mégis a legalantasabb helyet foglalta el. Gazdag volt, értünk mégis szegénnyé lett. Nem lelki gazdagságot hagyott maga mögött; hiszen mindenkor bővölködött a Lélek ajándékaiban. Hanem szegény szűkölködő családba született. A világ sohasem látta gazdagnak Urát. (1899, 98. kézirat) {6BC 1104.1}
Krisztus szívből vágyakozik arra, hogy követői elérjék ezt a gazdagságot. Amint az igazság igaz keresője olvassa az Írásokat és megnyitja értelmét az ige befogadására, teljes szívvel vágyakozni fog az igazság után. Lelkét a szeretet, szánakozás, gyöngédség előzékenység, keresztény udvariasság veszi birtokába. Ezek elemek lesznek a mennyei lakóhelyeken, melyeket az őt szeretőknek elkészíteni a mennybe ment. Követőjének állhatatos lesz a szándéka. Eltökélte, hogy a megszentelt élet oldalán fog állni. Az igazság utat talált szívébe s a Szentlélek, aki maga az igazság beleültette azt. Mikor az igazság birtokába veszi a srivet, az ember azzal bizonyítja ezt, hogy a Krisztus kegyelmének intézőjévé válik. (1898, 7. kézirat) {6BC 1104.3}
16-18 Titusz korintusi utazása - Pál bizonyságtételét nagy súlyúkém elfogadták, mivel számos kinyilatkoztatásban részesült. Másoknál jobban ismerte az adakozás-gyűjtés szükséges voltát. Azonban nem volt hajlandó maga vezetni a gyűjtést. Bár jórészt ő indította el, de nehogy valaki ürügyet találjon a gonosz beszédre, Titusz és társai utaztak Korintusba; mivel akkoriban nem volt biztonságos pénzszállító mód. (1906, 101. kézirat) {6BC 1104.5}
16-22. Pál beajánlja Tituszt - Titusz annyira eredményesen gyűjtött adakozást a macedón gyülekezetekben, hogy Pál Korintusba akarta küldeni őt ugyanezen céllal. „Másik atyafiát is" velük küldte, "akinek buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk", valamint azt is „aki összes gyülekezetekben dicséretes az evangéliumért." Pál ajánló levelet küldött a korintusiaknak e három testvér felől, akik oly készségesen vállalták a nehéz föladatot. Levelében előkészítette őket előző korintusi gyűjtésére. (1906, 101. kézirat) {6BC 1104.6}
