10. (János 5:22; Róma 14:10; lásd Róma 3:19 megjegyzéseit) Krisztus a bíró - Isten terve, hogy a világ bírája a szenvedés fejedelme legyen. Aki földi bíróság előtti kihallgatásnak vetette alá magát, aki a mennyéi udvarokból jött el menteni az embert az örök haláltól, akit a földön megvetetettek, visszautasítottak, mindazzal a lenézéssel lenéztek, melyre Sátán ihletni képes, aki szégyenteljes halált szenvedett, egyedül ő jogosuk jutalmat vagy büntetést ítélni valakinek. (1898, 39. kézirat) {6BC 1100.6}
11. (Zsoltár 119:53; Zsidók 4:1) Isten helyes félelme - (Zsidók 4:1) Isten azt akarja, hogy népe megbízzon benne, szeretetében lakozzék. Ez mégsem jelenti, hogy ne félnénk őt, vagy ne legyenek kételyeink. Némelyek szerint, ha az ember ésszerűen tart Isten ítéleteitől, az hitégnek hiányát bizonyítja. Pedig nem így van. {6BC 1100.7}
Isten helyes félelme, ha hiszünk fenyegetéseiben, megtermi a szentség békességes gyümölcseit s a reszkető lelkeket Jézushoz menekülésre készteti. Ezzel a lelkülettel kellene rendelkeznie sokaknak ma s az Úrhoz fordulni megtört lélekkel, mert az Úr nem adott annyi félelmetes fenyegetést, nem hirdetett olyan szigorú büntetéseket, csak hogy lejegyezzék, hanem komolyan gondolja, amit mond. „Rémület töltött el, mivel a gonoszok elhagyták törvényedet" - mondja Pál. „Ismervén az Úrnak félelmét, embereket térítünk meg." (Advent szemle és szombat hírnök 1890 október 21) {6BC 1100.8}
14. (János 13:34; 1 János 4:7,8) Megszentelt akarat döntése - Krisztus szeretetére van szükség szívünkben. Énünket meg kell feszítenünk. Mikor énünket Krisztusban rejtjük el, önkénytelenül is az igaz szeretet buggyan ki belőlünk. Nem érzelem ez, sem ösztönzés, hanem a megszentelt akarat döntése. Nem érzésekből áll, hanem az egész szív, lélek és jellem átalakulásából, mely magának halott, Istennek viszont élő. Urunk és megváltónk kéri, adjuk át neki magunkat. Istennek való átadás minden, amit elvár, hogy neki adjuk magunkat, hogy belátása szerint használjon föl minket. Amíg el nem érjük az átadásnak ezen pontját, nem fogunk örömmel, hasznosan, eredményesen fáradozni. (1898,97. levél) {6BC 1100.9}
17. (1János 1:12,13; 3:5-8) A kegyességet nem örököljük - A régi, vérből és a test akaratából született természet nem örökölheti Isten országát. A régi utakat, az örökölt hajlamokat föl kell adnunk; mert a kegyesség nem örökölhető. Az újjászületés új indítékokból, új hajlamokból áll. Akik a Szentlélek által új életre születtek, azok az isteni természet részeseivé lettek, ezért minden szokásukkal, gyakorlatukkal Krisztussal való kapcsolatukat fogják bizonyítani. Mikor a magukat kereszténynek valló emberek megtartják régi jellemhibáikat, mennyiben különbözik helyzetük a világiakétól? Nem becsülik meg az igazságot, mint ami megszentel, megfinomít. Nem születtek újjá. (Szeme és hírnök 1892 április 12) {6BC 1101.1}
(János 2:6; Jelenések 3: 14-17) A tiszta vallás - A tiszta vallás Krisztus követése. Az önhittségre és az önzésre épített vallásnak semmi haszna. Az igaz keresztény a Krisztus követője. Ez a követés világosságban való járást jelem. A szívnek meg kell nyílnia, be kell fogadnia a mennyei vendéget. Míg szívünk el van zárva Krisztus belépése előtt, nem lehet benne bennlakó békesség. Nem árasztja el verőfény a lélek templomát, áttörve homályon, fellegen. {6BC 1101.2}
Isten nem alkuszik meg a bűnnel. A valódi megtérés megváltoztatja az örökölt és belénk nevelt rossz hajlandóságokat. Isten Vallása szilárd szövet, melynek bármilyen szálát tapintattal, hozzáértéssel szövik. Csak az Istentől származó bölcsesség teheti teljessé ezt az anyagot. Sok anyag első pillantásra jónak tűnhet, a vizsgát ellenben már nem viseli el. Nincs tartós színük, kimoshatok. A nyár heve alatt elhalványodnak, eltűnnek. {6BC 1101.3}
Így van ez sokak vallásával. Mikor a jellem szála és vetője nem viseli el a megpróbáltatás vizsgáját, akkor értéktelen anyagból készült. Az erőlködés, hogy új szövettel foltozzuk ki a régit, nem vezet jobb helyzetre. Mivel a régi gyönge anyag elszakad az újtól, nagyobb hasadást hagyva hátra, mim volt. A foltozás nem felel meg, Csak eldobhatjuk a régi ruhát és teljesen újat vehetünk. {6BC 1101.4}
Krisztus terve az egyedüli biztos út. 0 mondja: „íme én mindent újjá teszek." „Aki Krisztusban, van új teremtés az." Nem bátorít a gondolatra, hogy a fokozott jellemet is elfogadna, mely nagyobbrészt önzésünkből, kisebb részt Krisztusból állna. Ez a laodíceai gyülekezet állapota. Először úgy tűnik, hogy fele önzés, felé Krisztus. Rövidesen azonban énünkből áll az egész, Krisztusból pedig semmi sincs benne. Előbúvik az önzés gyökere, majd egyre növekszik, mélyebbre eresztve, gyökerét, migcsak ágai romlott gyümölccsel nem teltek. Krisztus szánakozó gyöngédséggel tekint a kevert jellemű emberekre. Az ilyenek Krisztussal való kapcsolata annyira gyönge, hogy teljesen értéktelen. (1893 105. levél) {6BC 1101.5}
Foltozott jellem nem elfogadható - (17. vers) A foltozott vallás teljesen értéktelen Isten szemében. Ő az egész szívre igényt tart. Semmit sem tarthatunk vissza az öröklött vagy belénk nevelt gonosz hajlamok számára. Nyersnek, ridegnek, szigorúnak, túl fontoskodónak, önzőnek lennünk, másrészt buzogunk, hogy mások legyenek önzetlenek, az ilyen vallás utálatosság az Isten előtt. Soknak örökké ilyen a lelki élete, ez azonban Krisztus jellemének helytelen képviselete. (1894,31/a. levél) {6BC 1101.6}
19. (János 1:18) A Sátán Krisztusban Isten jellemét látja - Élt valaki a világon, aki tökéletesen képviselte az Atyát, akinek jelleme, viselkedése megcáfolta a Sátán hamis Isten-képét. A Sátán a maga tulajdonságaival vádolta meg Istent. S most Krisztusban Isten tényleges jellemét látta kinyilatkoztatva. Szánakozó, irgalmas Atyáét, aki nem kívánja, hogy bárki elvesszen, hanem, hogy mindenki bűnbánattal hozzá forduljon és örök élete legyen. (Idők jelei 1898 június 9) {6BC 1101.7}
