4. fejezet

3-6. (2:11; János 15:3) A Sátán elbűvölő hatalma - Az igazságtétel, a jogosság megköveteli, hogy a bűn ne csupán meg legyen bocsátva, hanem a halálos ítélet is végre legyen hajtva. Isten az ő egyszülött Fia ajándékával mindkét követelménynek eleget tett. Krisztus az ember helyében meghalva eleget tett a büntetésnek, egyúttal gondoskodott a bűnbocsánatról. {6BC 1099.2}   

Az ember a bűn által elszakította magát Isten életétől. Lelke megbénult a Sátánnak, a bűn szerzőjének mesterkedéseitől. Az ember magától képtelen megérezni a. bűnt, képtelen értékelni és elsajátítani az isteni jellemet. Ha közel hozzák ezt a jellemet, a bűnös szíve semmit sem kívánna meg belőle. A Sátán elbűvölő hatalma uralkodik rajta. Amit az ördög fortélya kitalálhat, mindent eléje tár, hogy akadályozza jóra törő ösztönzéseit. Az Istentől kapott képességeket és erőt az isteni adományozó ellen használta föl. Így bár Isten szereti őt, mégsem részesíti biztonságosan azokban az ajándékokban és áldásokban, melyekben részesítem szeretné. {6BC 1099.3}   

A Sátán mégsem győzi le Istent. Az Atya elküldte Fiát, hogy emberi formát és természetet öltsön magára, s az emberinek és isteninek egyesülése által fölemelje az embert az Isten előtti erkölcsi mérték fokozatain. {6BC 1099.4}   

Nincs más mód az ember megmentésére. Nélkülem, -mondja Krisztus, - mit sem tehettek. Krisztus által az élet forrásai életre tudják kelteni az ember természetét, átalakíthatják szokásait, a menny felé irányíthatják szeretetét. Az isteni és az emberi természet egyesítése által Krisztus meg tudja világosítani a gondolkodást, életadó tulajdonságait öntheti a gonoszságban és bűnben halott lélekbe. . (1900, 50. kézirat) {6BC 1099.5}   

17,18. (Róma 8:18; 1Péter 1:6,7; lásd 2Korintus 12:4 megvilágítását) A megpróbáltatások Isten munkásai - (17, 18 vers) Ha Pál, aki a baj, bizonytalanság, üldözés és minden oldalról való szorongattatás közepette könnyű szenvedésnek tudta nevezni megpróbáltatásait, mire panaszkodhatna a mai keresztény? Mennyire jelentéktelenül kicsinyek a próbáink Pál sokrétű nyomorúságához képest! Említésre sem méltók, ha a győzőkre váró dicsőség túláradó örök méretékével vetjük össze. Próbáink Istennek jellemünk tökéletesítésére rendelt eszközei. Bármilyen súlyosak is a keresztény szenvedései és bajai, bármilyen sötétnek és kikutathatatlannak is látszanak a gondviselés útjai, örüljön az Úrban, tudva, hogy minden javára válik. (Szemle és hírnök 1902 május 6) {6BC 1099.6}   

Az Úr föltárta előttem, hogy a jövőben látni fogjuk, próbáink milyen szorosan összefüggnek üdvösségünkkel, s hogy ezen könnyű szenvedések mint érték el számunkra a dicsőség túláradó, örök mértékét. (1880, 5. levél.) {6BC 1099.7}   

A dicsőség örök mértéke - Pál pillanatnyinak nevezi a lemondás, nyomorúság, szenvedés és üldözés hosszú éveit. A mai ügyeket nem tartják majd említésre méltónak a küzdelem végével rájuk váró dicsőség örök mértékéhez képest. Szenvedéseik Istennek a keresztény jellem tökéletesítésére rendelt eszközei voltak. Bármilyen is a helyzete, bármilyen sötétek és titokzatosak a gondviselés útjai, súlyos a nyomorúsága és szenvedései, mindtől a láthatatlanra és az örökkévalóságra tekinthet. Övé az áldott bizonyosság, hogy ezek javát művelik... {6BC 1099.8}   

A Szentlélek égi fénnyel ragyogta be Pál lelkét, s biztosította őt, hogy a hűségeseknek fönntartott, megváltott örökség részese lesz. Pál nem talált elég erős szavakat a dicsőség, megtiszteltetés és halhatatlanság kitűnőségének kifejezésére, melyben Krisztus eljövetelekor a hívők részesülhetnek. Ahhoz képest, amiről elmélkedett, bármi szenvedés átmeneti, könnyű, figyelemre sem méltó volt. A kereszt fényénél az élet ügyei hiábavalóságok és üresek. A Pált vonzó dicsőség viszont lényeges, tartalmas, tartós és leírhatatlan volt. {6BC 1099.9}   

Pál, amennyire tudja, mégis kifejezi, hogy képzeletünk megragadja valóságát, amennyire véges gondolkodás megragadhatja. A dicsőség örök mértéke ez, Pál mégis úgy érzi, erőtlenül Írja le, hogy szavai nem fejezik ki a valóságot. Kifejezőbb szavakat keres. Bár a legátfogóbb szavak is csak távolról közelítik meg a győzedelmeskedőre váró valóságot. {6BC 1100.1}   

Szentség, méltóság, megtiszteltetés, Isten jelenlétének öröme csak a hit szemével látható. A látható dolgok, a világi megtiszteltetés, világi élvezetek, gazdagság és dicsőség mégis semmivé homályosodnak a láthatatlan dolgok kitűnősége, szépsége és túláradó dicsősége mellett. Az evilági dolgok ideiglenesek, átmenetiek, míg a láthatatlanok örökkévalók, végtelen korokon át tartanak. A kimondhatatlan kincs elnyerése mindenek elnyerését és semminek az elvesztését jelenti. (1900, 58. kézirat) {6BC 1100.2}   

18. (Kolossé 3:2; Zsidók 11:27; lásd 2Korintus 6:17, 18 megjegyzésért) A láthatatlan Isten látása - Gondolkozásunk azon ügyek szintjét veszi át, amelyekkel foglalkozunk. S ha földiek kötnek le minket, akkor elmulasztjuk magunkra venni a mennyei lenyomatot. Komoly áldásunkra lenne, ha Isten irgalmasságáról, jóságáról és szeretetéről elmélkednénk. Másrészt súlyos veszteség számunkra a földi, ideiglenes ügyekről gondolkodni. Megtűrjük, hogy szomorúság, gond, bizonytalanságérzet kössék földhöz gondolatainkat s hegyekké növeljük a vakondtúrásokat... {6BC 1100.3}   

Világi ügyek ne kössék le teljes figyelműnket, míg csak minden gondolatunk a földé és földi nem lesz. Neveljük, fegyelmezzük, szoktassuk gondolatinkat a mennyeiekről való elmélkedésre, hogy láthatatlan, örök dolgokkal foglalkozzanak. Erős gondolkodásra, lelki ruganyosságra a láthatatlan Isten látása által juthatunk el. (Idők jelei 1593 január 9) {6BC 1100.4}