17. Nincs mentség a szándékos tudatlanságra - Tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mondta Péter. Ez a tudatlanság mégsem volt mentség, hiszen az Úr nagy világosságban részesítette őket. Péter mondja, hogy ha tudták volna, hogy ő az élet fejedelme, nem feszítették volna meg. Hát nem tudták? Mert nem akarták tudni. Nem volt szívügyük a kutatás, a tanulmányozás, így tudatlanságuk örök romlásuk lett. A legerősebb bizonyíték állt rendelkezésükre, hogy ráalapozzák hitüket, s el voltak kötelezve Istennek, hogy elfogadják az Úr nyújtotta bizonyítékot. Hitetlenségük bűnössé tette őket az örökkévaló Isten egyszülött Fiának véréért. (1898, 9. kézirat) {6BC 1056.3}
