6-9. (Róma 8:15-21; lásd Zsidók 8:6,7 megjegyzéseit) Életre rendelt törvény - A Sínairól félelmes fönségben elharsogott törvény a bűnös elítélésének kihirdetése. A törvény hatásköre a kárhoztatás; megbocsátásra, megváltásra soha sincs hatalma. Az élet számára rendeltetett. Aki a törvény elveivel összhangban él, elnyeri az engedelmesség jutalmát Akik viszont megmaradnak kárhoztatás alatt, azoknak szolgaságot és halált hoz. (Advent szemle és szombat hírnök 1902 április 22) {6BC 1094.6}
7-11. (Galata 3:19; Efézus 2:15; Kolosszé 2:14; Zsidók 9:9-12; 10:1-7) A törvény kettős rendszere - Isten népe, melyet az Úr az ő külön kincsének jelent ki, a kettős törvény kiváltságában részesült. Erkölcsi és szertartás-törvényben. Az első visszafelé mutatott a teremtésre, hogy emlékezetben tartsa az élő Istent, aki a világot alkotta, s akinek a követelményei minden üdvrendben, mindenki számára kötelezők, s melyek minden időben, érvényes lesznek, végig az örökkévalóságon A szertartástörvényt az erkölcsi törvény megszegése miatt adta. A szertartástörvény iránti engedelmesség későbbi megváltást jelképező áldozatból állt. Egyik sem téveszthető össze a másikkal. {6BC 1094.8}
A teremtéstől kezdve az erkölcsi törvény Isten természetének elengedhetetlen része volt. Olyan változhatatlan, mim maga Isten. A szertartástörvény más cél betöltésére volt hivatott Krisztusnak az emberség megmentéséért létrehozott tervében. Az Úr azért rendelte el az áldozatok jelképrendszerét, hogy így a bűnös fölismerje Krisztust, a nagy áldozatot. Ám a zsidókat annyira elvakította a kevélység és bűn, hogy alig néhányan tudtak túltekinteni az állatok halálán, mim bűnért való engesztelésen. Mikor Krisztus, akit az áldozatok jelképeztek, eljött, nem ismerték föl öt. A szertartásrend dicsőséges volt. Jézus, az Atyával megtanácskozva rendelte el az ember megmentésének segédeszközéül. Az egész jelképes rendszer Krisztuson alapult. Ádám Krisztus előképét látta az ártatlan állatban, mely elszenvedte az Úr törvénye megszegéséért a büntetést. (Advent szemle és szombat hírnök 1875 május 6) {6BC 1094.9}
A két törvény Isten pecsétjét viseli - Pál meg akarta értetni testvéreivel, hogy az egész zsidó üdvrendnek a bűnöket megbocsátó üdvözítő nagy dicsősége adott jelentőséget. Föl kívánta ismertetni velük, hogy mikor Krisztus a világon élve az ember áldozataként meghalt, a jelkép összetalálkozott a valósággal. {6BC 1095.1}
Krisztus bűnáldozati kereszthalála után a szertartás-rendszernek már nem lehetett jelentősége. Ennek ellenére az erkölcsi törvénnyel állt kapcsolatban és dicsőséges volt. Az egész istenség pecsétjét magán viselte, az Isten szentségét, jogosságát és igazságosságát fejezte ki. S ha a régi üdvrend most félretevésre ítélt szertartásai dicsőségesek voltak, mennyivel dicsőbb a valóság, mikor Krisztus megjelent, és életadó, megszemelő Lelkét adta a hívőnek? (Szemle és hírnök 1902 április 22) {6BC 1095.2}
A halál végrehajtása - Isten szem törvénye mind rövid, mind átfogó, mert bár könnyű megértenünk és emlékezetben tartanunk, mégis Isten akaratát fejezi ki: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből teljes elmédből és minden erődből... felebarátodat, mint magadat." „Ezt cselekedd és élni fogsz." „Tartsátok meg azért rendeléseimet és végzéseimet, melyeket, ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr..." {6BC 1095.3}
Ha a törvényszegővel a szövetség betűje szerűit bánnak, akkor az embernek semmi reménye. Hiszen mindnyájan vétkeztünk és az Isten dicsősége nélkül szűkölködünk. Ádám bukott faja nem várhat mást a szövetség betűjétől, mim a halál végrehajtását. S halál is lesz azok sorsa, akik hiábavalón arra törekednek, hogy maguk alakítsanak ki törvényt betöltő, szem életet. Isten szavát adta, hogy a törvényszegőkön végrehajtja az ítéletet. Az emberek ismételten bűnt követnek el, mégsem hiszik el, hogy a törvényrontásért büntetést kell elszenvedniük. (Idők jelei 1892 szeptember 5) {6BC 1095.4}
(Zsidó 8:5) A szertartások jövendölések - Krisztus örömüzenete dicsőséget ragyogtat a zsidó korszakra. Fényt áraszt az egész zsidó üdvrendre s jelentőséggel tölti meg a szertartástörvényt. Isten földi sátora vagy temploma a mennyet eredeti mása volt. A zsidó törvény összes szertartása jövendölés volt, a megváltás terve titkainak a jelképei. {6BC 1095.5}
A zsidó törvény szertartásait maga Krisztus rendelte el, aki a felhő, illetve tűzoszlopban Izrael seregeinek vezetője volt. Nagy tisztelettel kell hát viseltetnünk e törvény iram, mert szent az. Még mikor többé nem kellett megtartani, Pál igaz álláspontjai és értéke szerint ecseteké azt a zsidóknak, rámutatva a megváltás tervében betöltött helyére és Krisztus munkásságával való kapcsolatára. S a nagy apostol-küldött dicsőnek, isteni szerzőjéhez méltónak jelenti ki ezt a törvényt. Amit abba kellett hagyni, bár dicsőséges volt, mégsem volt az Isten által mennyei és földi családja kormányzására rendelt törvénye. Mert amíg az ég fönnáll, addig az Úr törvénye is fönn fog állni (Idők jelei 1886 július 29) {6BC 1095.6}
(Jelenések 22:14) A dicsőség nagyobb dicsőségnek adott helyet - Semmi ellentét sincs az Ó és Újszövetség közt. Az Ószövetségben az eljövendő üdvözítő örömhírét találjuk. Az utóbbiban pedig a megjelent Üdvözítő örömüzenetét, amit a látnokok előre megmondták. Egyrészt az Ószövetség folyvást előre mutat a valóságos áldozatra, másrészt az Újszövetség azt bizonyítja, hogy eljött a jelképes áldozat által előrevetített Üdvözítő. Á zsidó kor halványabb dicsőségét a tündöklőbb, világosabb keresztény kor dicsősége követte. Krisztus azonban egyszer sem állította, hogy eljövetele semmissé tette Isten törvényének követelményeit. Ellenkezőleg. Az egyházhoz intézett utolsó üzenete Pátmoszból áldást mond Atyja törvényének megtartóira. „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az élet fajához és bemehessenek a kapukon a városba." (Idők jelei 1886 július 29) {6BC 1095.7}
7-17. Krisztus dicsőítette az erkölcsi törvényt - Az áldozati szolgálat jelképei és ábrái a jövendölésekkel együtt fátyolozott, pontosan ki nem vehető képet adtak az irgalmasságról és kegyelemről, melyet Krisztus eljövetele fog a földre hozni. Az Úr kinyilatkoztatta Mózesnek a Krisztusra mutató jelképek és ábrák jelentőségét. Mózes látta annak végét, melynek majd meg kell szűnnie, mikor Krisztus halálakor a jelkép valósággá válik. Látta, hogy az ember csakis Krisztus által tudja megtartani az erkölcsi törvényt. E törvény megszegésével az ember bűnt hozott a világra, és a bűnnel halált. Krisztus lett az ember bűnéért a jóvátétel. Krisztus az ő jellemének tökéletességét ajánlja az ember bűnössége helyébe, ő vette magára az engedetlenség átkát. Az ősi áldozatok az ő áldozatára mutattak előre. A leölt bárány azt a Bárányjelképezte, aki elveszi a világ bűnét. {6BC 1096.1}
Mózes arcát az világította be, hogy látta Krisztust, az elmúlásra ítélt szertartások célját, amim a törvényben megnyilatkozik. A tőrvény szolgálata, amint a kőbe volt vésve, a halál szolgálata volt. Krisztus nélkül a törvényszegő a törvény átka alatt és a bocsánat reménysége nélkül marad. A szolgálatnak magának nem volt dicsősége, de a megígért üdvözítő, akit a szertartásrend törvénye kinyilatkoztatott, ő tette az erkölcsi törvényt dicsővé. (Advent szemle és szombat hírnök 1902 április 22) {6BC 1096.2}
7-18. (Róma 3:31; 7:7; Galata 3:13) Krisztus dicsősége törvényében nyilatkozik meg - Krisztus viselte a törvény átkát, szenvedte el büntetését, valósította meg a tervet, mely által az ember olyan helyzetbe kerül, ahol meg tudja tartani Isten törvényét s a Megváltó érdemei által elfogadhatóvá válik. Krisztus áldozata dicsőséget vetett a törvényre. Akkor az el nem múló törvény dicsősége - Isten tízparancsáé, az igaz élet mértékéé - világosan látható lett azok előtt, akik látták az elmúlásra szánt rendszer végét. {6BC 1096.3}
„Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélve, ugyanazon ábrázatra változunk, dicsőségről-dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől." Krisztus a bűnös védőügyvédje. Akik elfogadják az evangéliumi örömüzenetet, fedetlen arccal szemlélik őt. Látják küldetése és a törvény kapcsolatát, és elismerik Isten bölcsességét és dicsőségét, amint Krisztusban megnyilatkozik. Az Üdvözítő dicsősége a törvényben tűnik elő, ami az ő jellemének leírása, s átalakító hathatóssága érezhető a lelkükön, mígcsak az ember az ő mására nem alakul át. Az Úr az isteni természet részeseivé teszi őket, egyre inkább Üdvözítőjükre hasonlítanak, lépésről-lépésre haladva az Isten akaratához való alkalmazkodásban, míg végül elérik a tökéletességet. {6BC 1096.4}
A törvény és az örömüzenet teljes összhangban áll; egymást erősítik. A törvény egész fönségével a lelkiismeret elé áll, a bűnöst Krisztus szükségességére, mint bűneiért való jóvátételre ébreszti. Az evangélium örömüzenete elismeri a törvény erejét és megváltozhatatlanságát. „Nem ismertem a bűnt, csak a törvény által," jelenti ki Pál. A bűntudat, amit a törvény sürget a lélekre, az Üdvözítőhöz űzi a bűnöst. Szükségletében az ember igénybe veheti a Kálvária keresztje által elénk tárt hatalmas érveket. Krisztus igazságosságára, szentségére tarthat igényt, mert abban részesül minden bűnbánó, megtérő bűnös. (Szemle és hírnök 1902 április 22) {6BC 1096.5}
12-15. (Lásd 2Mózes 34:29-33 fejtegetését) A hitetlenség fátyla - (12-15 vers) A zsidók nem fogadták el Krisztust üdvözítőnek s nem látják be, hogy mind szertartásaik, mind az áldozatok jelentőségüket vesztették. A maguk elé vont csökönyös hitetlenség-fátylat még mindig szemük előtt tartják. Ha elfogadnák Krisztust, a törvény igazságosságát, a fátyol eltűnne. {6BC 1096.6}
A keresztény világban soknak van fátyol a szemén, a szívén. Nem látják a végét, hogy mi szűnt meg. Nem látják, hogy Krisztus halála csupán a szertartástörvényt törölte el. Azt állítják, hogy az erkölcsi törvényt is a kereszthez szögezték. Súlyos a függöny, mely elsötétíti látásukat. Sokak szíve háborút visel Isten ellen. Nem vetik alá magukat Isten törvényének. Pedig csak amennyiben összhangba kerülnek az Úr kormányának szabályával, annyiban válhat javukra Krisztus. Beszélhetnek Krisztusról, mint Üdvözítőjükről, az Úr végül mégis azt mondja nekik, hogy nem ismerlek titeket. Nem gyakoroltatok valódi bűnbánatot Isten iránt szent törvénye megrontásáért, s nem lehet valódi belém vetett hitetek, hiszen Isten törvényének fölmagasztalása a küldetésem. {6BC 1096.7}
Az erkölcsi törvény sohasem volt jelkép vagy árnyék. Hanem már az ember teremtése előtt létezett, s mindaddig érvényben marad, míg Isten trónja fönnáll: Isten a törvény egyetlen elvét sem változtatta meg, hogy megmentse az embert, hiszen a törvény az ő kormányának alapja. Változhatatlan, megmásíthatatlan, végtelen és örök az. Hogy az embert meg lehessen mentem és a törvény is tiszteletben legyen tartva, magának Isten Fiának kellett áldozatul ajánlania magát bűneinkért. Aki nem ismert bűnt, ő vált bűnné értünk, ő halt meg helyettünk a Kálvárián. Halála bizonyítja Isten csodálatos szeretetét irántunk, de törvénye megváltozhatatlanságát is. (Advent szemle és szombat hírnök 1902 április 22) {6BC 1097.1}
14,16. Eltávolítja a fátylat - Krisztusnak az ember megváltásáért elszenvedett halála eltávolítja a fátylat és fényözönt áraszt a századokra, a zsidó üdvrend teljes, intézményére. Krisztus halála nélkül egész rendszerük értelmeden. A zsidók elvetik Krisztust, ezért egész vallásrendszerük határozatlan, megmagyarázhatatlan, bizonytalan számukra. Olyan jelentőséget tulajdonítanak jelképeik árnyék-szertartásainak, (melyek már valósággá váltak,) mint a tízparancs tőrvényének, mely pedig sohasem volt árnyék, hanem olyan örökérvényű valóság, mint Isten trónja. Krisztus halála fölmagasztalja a jelképek és rendeletek zsidó rendszerét, bizonyítva, hogy Isten rendelte el azokat, hogy népe szívében életben tartsa a hitet. (Szemle és hírnök 1875 május 6) {6BC 1097.2}
18. (Zsidó 12:2; lásd Zsoltár 19:14; Róma 8:29; Efézus 4:20-24; Kolossé 3:10; Jelenések 7: 4-17 megjegyzéseit) Krisztus páratlan szépségei - Tekintsünk Krisztusra, szemléljük jelleme vonzó szépségét, s akkor szemlélet által képmására változunk el. Amint hit által túltekintünk a Sátán pokoli árnyékán s Isten dicsőségét ismerjük föl a törvényben és Krisztus igazságosságában, isteni jellemében, félregördül a Krisztus és lelkük közé ékelődött köd. {6BC 1097.3}
Az ősellenség el igyekszik rejteni előlünk Jézust, hogy elfödje fényességét, mert mikor akár egyeden pillantást is nyerünk dicsőségéből, hozzá vonzódunk. A bűn elrejti előlünk Jézus páratlanul szép vonásait. Előítélet, önhittség és indulatok vakítják meg szemünket, úgy hogy nem látjuk meg az Üdvözítőt. Jaj, bárcsak hit által közel húzódnánk Istenhez, akkor fölfedné előttünk dicsőségét, ami az ő jelleme. Akkor Isten magasztalása áradna az emberi szívekből, hangzana ajkukról Örökre megszűnnének Sátánnak tulajdonítani a dicsőséget az Isten elleni vétkezéssel és a hitetlenség szava által. Nem botladoznának előre többé zúgolódva és morogva, könnyeikkel takarva el Isten oltárát. (1890, 16. kézirat) {6BC 1097.4}
(1Mózes 5:24; Efézus 4:13,15) Túl közel a föld útpályáihoz - Jézus megígérte, hogy elküldi a vigasztaló Szentlelket. Ő változtatja meg jellemünket Krisztus mására. S mikor ez meglett, akkor mintegy tükör által, az Úr dicsőségét vetítjük vissza. Vagyis annak jelleme, aki így Krisztust szemléli, annyira Krisztusra hasonlít, hogy aki rá tekint, Krisztus jellemét látja előragyogni, mintegy tükörből. Magunk előtt észrevétlenül bár, de útjaikról és akaratukról napról-napra Krisztus útjaira és akaratára, jellemének vonzó szépségére leszünk elváltoztatva. így növekedünk föl Krisztusban, így tükrözzük öntudatlanul Krisztus képmását. {6BC 1097.5}
A bitvalló keresztények mindenestől fogva túl közel maradnak a föld lapályaihoz. Szemük a közönséges dolgok látásához szoktatott, gondolkodásuk meg azon időzik,, amit szemük lát. Vallásos tapasztalatuk gyakran sekélyes és nem kielégítő, szavuk könnyű fajsúlyú, értéktelen. Az ilyenek hogyan is tükrözhetnék Krisztus képmását? Hogyan áraszthatnák a krisztusi jellem az igazságosság napjának tündöklő sugarait a föld sötétebb helyeire? Kereszténynek lenni annyit jelent, mint krisztusinak lennünk., {6BC 1097.6}
Énok mindenkor az Urat tartotta maga előtt s az ihletett ige szavai szerint Istennel járt. Krisztust választotta állandó társául. A világban élt, Krisztus jellemét tükrözte, az ő minősítéseit tanúsította, a jóságot, irgalmasságot, gyöngéd szánakozást, szeretetet, türelmet, szelídséget, alázatot és együttérzést. Krisztussal való mindennapos közössége annak mására alakította őt, akivel oly közeli kapcsolatban állt. Napról-napra a maga útjáról Krisztus útjára törekedett, a mennyei, az isteni útra hajolt át gondolataival és érzéseivel. Folyton ezt kérdezte: Ez-e az Úr útja? Az Atya és Fiú közösségében élve szüntelenül növekedett. Ez a valódi megszentelődés. (Szemle és hírnök 1891 április 28) {6BC 1097.7}
Életét tanulmányozva szemléljük Krisztust - (18. vers) Szemléljük Krisztust azáltal, hogy tanulmányozzuk igéjében leírt életét. Ássunk az igazság, mint rejtett kincs után. Tekintetünket rögzítsük Krisztusra. Mikor személyes Üdvözítőnknek fogadjuk el őt, bátorságot ad, hogy bizalommal járuljunk a kegyelem trónjához. Szemlélet által változunk el, hasonulunk erkölcsileg ahhoz, akinek tökéletes a jelleme. Elfogadva a nekünk betudott igazságosságot, a Szentlélek átalakító hatalma által az ő mására változunk el. Ápoljuk hát a Krisztus képmását, s ez egész lényünket birtokba veszi. (1897, 148. kézirat) {6BC 1098.1}
Törekedjünk hasonlóságira - Az igazság keresője fölismeri Isten törvénye elveinek tökéletességét s mindennel elégedetlen lesz, ami ennél kevesebb. Krisztus életébe rejtve el életét, látja, hogy Krisztus jelleme nyilatkoztatja ki az isteni törvény szentségét s egyre jobban törekszik őhozzá hasonlóvá válni. Az ilyen ember bármikor háborúságot várhat, mert a kísértő látja, hogy alattvalót veszít. Olyan vonásokkal kell fölvennie a harcot, melyeket a Sátán a maga használatára erősített meg. Az ember látja, mivel kell megküzdenie - idegen hatalommal, mely szembeszegül a Krisztus által ígért tökéletesség elérésének gondolatával. Krisztussal azonban megmentő hatalom járul, mely a küzdelemben kivívja az embernek a győzelmet. A Megváltó megerősíti és segíti őt, amint hozzá fordul kegyességért és eredményességért. (1903, 89. kézirat) {6BC 1098.2}
Eltűnnek a furcsaságok - Nem hagyjuk, hogy a Szentlélek belépjen és alakítsa gondolatunkat és szívünket, mert az ember azt képzeli, maga alakíthatja legjobban a jellemét. Azt képzelik, biztonságosan formálhatják jellemüket a maguk mintájára. Ámde egyetlen minta létezik csupán, melyre a jellemet alakítani kell - a Krisztus jelleme. Akik a Megváltót szemlélik, azok dicsőségről dicsőségre változnak el. Mikor az ember hajlandó alávetni magát Krisztus akaratának, hogy az isteni természet részese legyen, torz, emberi különlegességei eltűnnek. Mikor meg akarják tartani furcsaságaikat és kellemetlen jellemvonásaikat, az ősellenség rabul ejti és szolgálatába fogja be őket. Képességeiket önző célokra fordítja, olyan visszataszító, annyira keresztényieden példaadásra késztetve őket, hogy szégyent jelentenek Isten ügye számára. (1903, 102. kézirat) {6BC 1098.5}
(Énekek éneke 5:10,16; Zsidók 12:2). A tökéletes minta megközelítése - Mikor az. ember megismeri a Megváltó történetét, súlyos hibákat fedez föl magában. Oly nagy a Krisztustól való különbözősége, hogy alapos változások szükségességét látja életében. Azzal a kívánsággal kutat hát tovább, hogy hasonlóvá váljék csodálatos példaképéhez. Meglátja szeretett Mestere tekintetét, szellemét. Jézusra, hitünk szerzőjére és bevégzőjére tekintve, szemlélet által ugyanarra a képmásra változik el. {6BC 1098.6}
Nem a tőle való eltekintés által követjük Jézus életét, hanem ha róla beszélünk, ha tökéletességéről gondolkodunk, ha finomítani igyekszünk szokásainkat és magasztossá tenni jellemünket, ha hit és szeretet, valamint komoly, kitartó igyekezet által próbáljuk megközelíteni a tökéletes példaképet- Krisztus szavainak, szokásainak, tanításainak ismerete által alaposan tanulmányozott jellemének erényeit vesszük kölcsön s mi is az ő oly igen csodált lelkületével hatódunk át. Jézus lesz számunkra tízezer közül is legfőbb, a mindenestől kívánatos. (Szemle és hírnök 1887 március 15) {6BC 1098.7}
Krisztus rávési képmását a lélekre - Mikor szoros kapcsolatra hozzuk lelkünket a világosság és igazság mindenható forrásával, olyan benyomások érnek, melyek megláttatják velünk Isten előtti valóságos állapotunkat, akkor énünk meghal, kevélységünk megalázkodik s Krisztus a maga képmását vési mélyebb vonásokkal lelkünkre. (1890, l/a. kézirat) {6BC 1099.1}
