4. Pál az eltévelyedettek barátja - Pál szükségesnek ítélte a gyülekezetben előforduló helytelenségek megintését, de az eltévelyedettet dorgálva nem vesztette önuralmát. Aggódva magyarázza dorgálása okát. Milyen körültekintőn törekedett, hogy a tévelygő barátjának lássék! Megértette velük,' hogy neki fáj, ha fajdalmát okoz. Azt a benyomást tette, hogy javukat akarja: (4. vers) (1895, 167a. levél) {6BC 1094.1}
11. (Efézus 6:12; lásd 1Korintus 4:3-6 és 13:5 megjegyzéseit) Ne adj előnyt Sátánnak - A sátáni eszközökkel való viaskodásban vannak percek, melyek vagy Isten, vagy a világ fejedelme oldalára dönti el a győzelmet. Ha a harc résztvevői nem teljesen éberek, lelkiismeretesek, figyelmesek, ha nem esedeznek bölcsességért, vigyázva és imádkozva... az ellenfél ragadja el a győzelmet, amikor az Úr seregei legyőzhették volna... Isten hű őrállói ne adjanak előnyt a gonosznak. {6BC 1094.2}
Láthatatlan ellenséggel kell szembeszállnunk. A sötétség hatalmasságainak gonosz emberek az eszközei. Ezeken keresztül ügyködnek. Lelki tisztánlátás híján a lélek nem ismeri föl az ellenfél csapdáit, így tőrbe esik, megbotlik elesik. Aki győzni akar, ragadja meg szilárdan Krisztust. Ne tekintsen vissza, hanem mindenkor fölfelé nézzen. Állj föl a közbenjáró mellé, őt ragadd meg; nyúljunk föl a kötelesség egyik sora a másik után. Ne adjunk teret a testnek, hogy kielégítse bűnös kívánságát. {6BC 1094.3}
Olyan nincs, hogy helytelen kívánságok kielégítése, hiábavalóság, szórakozások és önzés által lépünk be a mennybe, hanem csakis állandó őrködés és szüntelen ima által. Egyénenkénti a lelki őrködés a biztonság ára. Tapodtat se lépjetek a Sátán oldalára, nehogy fölétek kerekedjék. (1893,47. levél.) {6BC 1094.4}
14-17. Megszentelt lelkiismeret bátorsága - Pál szavai nem jelentenek lelki gőgöt, hanem Krisztus mély ismeretét. Az Úr hírnökeként, az ige igazságának megőrzésére küldte, és ő tudta, hogy mi az igazság. A megszemelt lelkiismeret merészségével dicsekedett e tudatban. Tudta, hogy Isten hívta el hirdetni az evangélium őrömözenetét azzal a bátorsággal, melyet az üzenetbe vetett biztonságérzete kölcsönzött neki. Isten követének hívta el őt, s ö mim elhívott hirdette az örömüzenetet. (1907,43. kézirat) {6BC 1094.5}
