× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

15. fejezet

6. Szent tények halhatatlanná tétele - Föltámadása után követőm kívül Krisztus senkinek sem mutatkozott meg Föltámadása felőli bizonyítékban mégsem volt hiány. Különböző tanúktól jöttek, {6BC 1092.1}   

az ötszáztól aki összegyűlt a hegyoldalon. Jézus hirtelen ott állt köztük. Senki sem tudta megmondani, honnan érkezett. Sok jelenlevő azelőtt sohasem látta őt, de keze, lába a keresztrefeszítés nyomát viselte; arca olyan volt, mim Isten arca, s mikor látták, imádták őt (1904, 115. levét) {6BC 1092.2}   

9. Lásd Cselekedetek 9:1-4 megjegyzéseit. {6BC 1092.3}   

20. (3Mózes 23:10,11) Krisztus a kéve - Isten dicsőségét szolgálta, hogy az élet fejedelme legyen a zsenge, az első gyümölcs, a valóságos kéve. „Mert akiket elve ismert, eleve el is rendelte, hogy az ő Fia ábrázatához hasonlók legyenek, hogy ö legyen az elsőszülött a sok atyafi közül..." {6BC 1092.4}   

Krisztus volt az elaludtak zsengéje. Urunk halottaiból való föltámadása volt a zsidók egyik szent ünnepük alkalmával megünnepelt esemény. A zsenge aratása után följöttek a templomba és hálaadó istentiszteletet tartottak. Az aratás első kévéjét az Úrnak szentelték. Nem volt szabad ezt ember hasznára fordítani. Az első érett gyümölcsöt szentül Istennek szemelték. Őt ismerték el az aratás Urának. Az első érett kalászokat gondosan összegyűjtötték a mezőről, s a nép Jeruzsálembe gyülekezett. Itt az első kévét mim bálaáldozatot lóbálták meg az Úr előtt. A szertartás után arathattak és begyűjthették a kévéket. (1897, 115. kézirat) {6BC 1092.5}   

20,42-52. (13:12; Róma 8:11) A végső föltámadás ízlelője - Jézus föltámadása a benne ah/ók végső föltámadásának példája volt. A Megváltó föltámadt alakja, testtartása, hanghordozása jól ismert volt követői előtt. A benne nyugvók is ugyanúgy támadnak föl. Meg fogjuk ismerni barátainkat, amim a tanítványok is megismerték Krisztust. Bár talán nyomorékok, betegek, görnyedtek voltak e halandó életben, föltámadt és megdicsőült formájukban tökéletesen megmarad egyéni azonosságuk, s mi megismerjük a Jézus arcáról tündöklő fényben ragyogó arcukat, szeretteink vonásait. (3Jövendölés lelke 219) {6BC 1092.6}   

22, 45 (Róma 5:12-19; lásd János 1:1-3,14; Jelenések 1:8 megjegyzéseit) A bűnös második próbában részesíti - A bűnös ember képviselőjeként Krisztus azon a területen haladt át, amelyen Ádám megbotlott, elesett. Az Isten törvénye iránti tökéletes engedelmesség által Krisztus megmentette az embert Ádám szégyenletes bukásának büntetésétől. Az ember megsérti Isten törvényét Csak akik visszatérnek az Isten iránti hűséghez, csak akik engedelmeskednek a megszegett törvénynek, Krisztus vére csak azoknak válik javára. Krisztus sohasem lesz bűnnek részese. Viselve a törvény büntetését, második lehetőséget ad a bűnösnek. Utat nyit, melyen át, visszaállítható Isten kegyébe. Krisztus viselte d az ember műk bűnének büntetését s, a bűnösnek tudva be Jézus igaz ételét, tehetővé teszi az embernek, hogy megtartsa Isten szem törvényét. (1901,126. kézirat) {6BC 1092.7}   

(Jelenések 1:8; 22:13) A kezdet és a vég - Mikor a jövendölések kutatói teljes szívvel törekednek behatóim Jelenések igazságaiba, meg fogják érteni, milyen fontos is a kutatás. Jézus Krisztus a kezdet és a vég, az Ószövetség első és az Újszövetség utolsó kinyilatkoztatása. A kettő Krisztusban egyesül. Ádám és Isten a második Ádám engedelmessége által összebékül. Második Ádám a Sátán kísértéseinek ellenállva kivívta a kísértés fölötti győzelmet s jóvátette Ádám szégyenteljes bukását. {6BC 1092.8}   

A két Ádám találkozni fog a paradicsomban és megöleti egymást Másrészt a sárkány, a vadállat a hamis próféta és akik visszautasították lehetőségeiket és előjogukat; melyeket olyan kimondhatatlan áron kínáltak föl nekik, akik nem tértek vissza az Isten iránti hűséghez, ki lesznek zárva a paradicsomból. ( 1897, 33. kézirat) {6BC 1093.1}   

42-52. (13:12) Személyiség megmarad de új testben - A föltámadáskor azonosságunk megmarad, bár nem a sírba alászállt anyagban. Isten csodálatos dolgai titkok az ember előtt. Az ember lelkülete, jelleme visszatér Istenhez, ahol megőrzik. A föltámadáskor minden ember a maga jellemével ébred. Isten a maga jó idején elő fogja hívni a halottakat, újra megadja nekik az élet leheletét életre parancsolva a száraz csontokat Ugyanaz az alak fog előjönni, de minden betegségtől, hibától mentesen. Újra fog élni ugyanazokkal az egyéni vonásokkal, úgyhogy a barátai meg fogják ismerni. Nincs olyan isteni törvény a természetben, mely azt bizonyítaná, hogy Isten a halál előtti anyagi részecskét adná vissza. Isten neki tetsző testet fog adni az igaz halottaknak. {6BC 1093.2}   

Pál a mezőn elvetett maggal szemlélteti ezt a gondolatot. Az elvetett mag elrohad, de új kalász hajt ki belőle. A mag anyaga nem támad föl azelőtti összetételében. Isten előtte kedves testet ad neki. Az emberi test sokkal finomabb anyagból áll, hiszen új teremtés, új születés lesz. A bűnös testet vetik d a földbe és lelki test támad föl. (1900, 76. kézirat) {6BC 1093.3}   

51-55 (Ézsaiás 65:17; Máté 25:21; 1Tesszalonika 4:16-17; Jelenések 5:12; 21:4) A halhatatlanság utolsó simítása - Élő, föltámadt Üdvözítőnk van, aki miután három napig a sírban feküdt széttépte a sír béklyóit. Utána diadalmasan hirdette: „Én vagyok a föltámadás és az élet." S most el fog jönni. Készülődünk-e a találkozásra? Készen állunk-e, hogyha elaludnánk, Jézus Krisztusba vetett hittel aludjunk d? Fáradozunk-e testvéreink megmentéséért. Az életet adó rövidesen eljön. Eljön, hogy széttörje a halál bilincseit. Elő fogja hozni a foglyokat és kijelenti: „Én vagyok a föltámadás és élet." Ott áll majd a föltámadt sokaság. Utolsó gondolatuk a halál és annak félelme volt. Utolsó gondolatukkal a sírra gondoltak. Most azonban ezt kiáltják: „Halál, hol a te 'fullánkod? Sír, hol a győzelmed?" Az utolsó, amit ismertek, a halál fajdalma volt. Mikor fölébrednek, a fajdalom mind elmúlt. {6BC 1093.4}   

Íme, itt állnak és a halhatatlanság utolsó simításait helyezik rájuk, amint szállnak, szárnyalnak föl a levegőbe találkozni az Úrral. Isten városának kapui kitárulnak s az igazságot megtartó nemzetek bevonulnak rajta. Angyalok sorfala áll kétfelől s Isten megváltottai bevonulnak a kerubok és szerafimok közt Krisztus üdvözli őket és áldását adja rájuk :"Jól vagyon jó és hű szolga... lépj be Uradnak örömébe" Mi ez az öröm? Látja szenvedése eredményét s megelégedett. {6BC 1093.5}   

Ez az, amiért fáradozunk. Itt van, akiért éjnek idején esedeztünk Istenhez. A másikkal halálos ágyán beszéltünk, s ő Jézusra függesztette tehetetlen lelkét. Itt a harmadik aki szegény iszákos volt. Megpróbáltuk arra terelni tekintetét, aki hatalmas a megmentésre, s mi kifejtettük előtte, hogy Krisztus megadhatja a győzelmet. Ott a halhatatlan dicsőség koronája fejükön. Az üdvözültek most Jézus lábához helyezik ragyogó koronájukat, az angyali kar győzelmi énekbe kezd s az angyalok két sorfala átveszi az éneket. A megmentett sokaság csatlakozik, mintha a földön már énekelték volna - és énekelték is. {6BC 1093.6}   

Jaj, milyen zene is ezt Egyeden fülsértő hang sincs benne. Mind ezt kiáltja: "Méltó a megöletett Bárány." Jézus látja lelke gyötrelmét, s megelégedett. Gondoljátok, hogy valaki is fölemlegeti megpróbáltatásait és szörnyű nehézségeit? „A régiek ingyen sem említetnek, még csak észbe sem jutnak." „Isten letöröl szemükről minden könnyet." (1894,18. kézirat) {6BC 1093.7}   

***** {6BC 1093}