1-8. Őrizzétek a gyülekezetet a félrevezetéstől - Isten korintusi gyülekezetéhez címzett ez a levél, de azzal az utasítással, hogy küldjék el minden gyülekezetbe, ahol Krisztusban hívő szentek csoportja él. Mim Krisztus egyházának tagjai, „Jézus Krisztusban megszenteltek" s „szenteknek elhívottak"-nak mondja őket. Keresztséggel elkötelezték magukat a jócselekedetek szolgálatára, azok megmentését keresve, akik nem ismerik az igazságot. {6BC 1082.9}
A korintusi gyülekezet leginkább pogányokból került ki. Pál buzgón fáradozott közöttük s kivezette őket az igazság ismeretére. Ámde Pál távozása után hamis tanítók támadtak, akik kérdésessé tették Pál küldetését és szolgálatát. Megvetőn szóltak felőle, össze próbálták magukat hasonlítani vele, le akarták kicsinyelni őt a gyülekezet szemében. {6BC 1082.10}
Pál nem igyekezett magas polcra helyezni magát, ámde a hazugságok pusztulással fenyegették szolgálata gyümölcseit, ezért a küldetéséhez való hűség megkövetelte, hogy azáltal szerezzen Istennek tisztességet, hogy igazolja jellemét és fontosnak hirdeti küldetését. Isteni küldetésére hivatkozik arra, hogy ő Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola," küldötte. {6BC 1082.11}
Pált az élet fejedelme hívta el. Miközben Pál kíméletlenül üldözte Krisztus követőit, az Üdvözítő megjelent neki s elhívta, hogy a pogányok apostola legyen. Az Úr küldötte lévén, szent felelősséget érzett a korintusi gyülekezet jólétéért. Igazgatása alatt nemcsak elfogadták, hanem másoknak is tanították az igazságot. Annyira meggazdagította őket az Úr, hogy egyetlen kegyelmi ajándék nélkül sem szűkölködtek. Közeli, értékes kapcsolatra lettek hozva Krisztussal. {6BC 1083.1}
Pál nem hagyhatta, hogy hallgatása miatt kiűzhessék a mezőről a hamis tanítók. A gyülekezetet figyelmeztetni és őrizni kell a félrevezetéstől. Krisztus önmagát adta oda, hogy megmentsen minket a gonoszságtól, hogy különleges, jócselekedetekben buzgólkodó népet tisztítson meg magának. Gyülekezetét mindenképpen tisztán kell tartania a hamis tanítóktól. (1905,46. kézirat) {6BC 1083.2}
10. Egység a sokféleségben - Isten népének ereje Istennel egyszülött Fián keresztül való egységében és az egymással való egységben rejlik. A fa egyetlen levele sem pontosan olyan, mim a többi. Két ember gondolkodása sem lehet egyforma. Ennek ellenére is egység lehetséges a sokféleségben. Krisztus a gyökerünk s akit ebbe a tőkébe oltottak, a Krisztus gyümölcseit termi. Jellemének jó illata fog megnyilvánulni beszédmodorukban, vendég szeretetükben, nyájasságukban, keresztény előzékenységben és mennyei udvariasságban. {6BC 1083.3}
Nézd a szőnyeg szőtt virágait s figyeld meg a különböző színű szálakat. Nem mind piros, nem mind zöld, nem mind kék. A minta tökéletesítésére különböző színeket szőnek. így van ez Isten mintájával is. Céllal helyez minket valahova, ahol meg kell tanulnunk egyénenként élni. Nem mindnyájan vagyunk alkalmasak ugyanarra a munkára, mégis mindenki munkáját Isten tervezte, hogy célja megvalósuljon. (Szemle 1899 július 4) {6BC 1083.4}
13. Krisztus az egységbe fogó kő - Pál megkérdezi: „Részekre osztatott-e Krisztus?" Egyetlen lelki főnk van. Krisztus minden korszakban az egységbe fogó fő sarokkő. Az ősatyák a Lévi papi rendje s a mai keresztények, mind benne összpontosulnak. Ő mindenekben minden. (Szemle és hírnök 1899 január 3) {6BC 1083.6}
25-29. Isten nem ember mértékével mér - Az emberek gyerekeinek büszkesége és nagyravágyása miatt Isten a legegyszerűbb, legszerényebb eszközöket választja hatalmas műveinek megvalósítására. Nem akiket a világ tart nagynak, tehetségesnek, ragyogó képzettségűnek, hanem a szelíden, szerényen fáradozókat, akik őt ismerik el vezetőjüknek és erejük forrásának. Azt akarja, hogy őt tegyük meg védelmünknek, vezetőnknek az élet minden kötelességében, életünk minden ügyében... {6BC 1083.8}
A menny fönségese azzal végezteti dolgát, akivel akarja. Gondviselése olykor a legszerényebb eszközt választja legfontosabb föladatra, mert ereje az emberek gyengeségéből tűnik elő. Mértékegységünk van s ez szerint tartunk valamit nagynak, kicsinynek. De Isten nem a mi mértékünk szerint számol, nem hangolja össze mérlegét az emberekével. Ne képzeljük, hogy ami nekünk nagy, az Istennek is nagy, és viszont. (Szemle és hírnök 1881 július 14) {6BC 1083.9}
