× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

12. fejezet

A mi tanulságunkra - Mindegyikünk javára válna Róma tizenkettedik fejezetének tanulmányozása. Pál apostol a mi tanulságunkra írta. (1903, 50. kézirat) {6BC 1080.1}   

1. Lásd 2Mózes 20:1-7 hozzászólását. {6BC 1080.2}   

1,2. (1:20; Zsoltár 19:1-4) Keze munkái a tanítói - (Idézi a két verset) Mit végez el Isten, és mit követel meg tőlünk megmentésünk javáért? Isten igazságának világossága által munkálkodik bennünk, mely minden embert megvilágosít, aki a világra jön. Az írások Isten világunkban levő műveire hivatkoznak, mim megannyi tanítóra, kiknek hangja kiment az egész földre, hirdetve Isten tulajdonságait. Az értelemnek föl kell ismernie az igazságot, az akaratnak pedig meg kell hajolnia követelményei előtt, mikor Szentírásból vett bizonyítékon alapul. (1898,49. kézirat) {6BC 1080.3}   

2. (1Korintus 4:9; Filippi 2:12,13) Jó gyümölcs a bizonyíték - A bukott ember átalakulhat gondolkodásának megújulása által, úgy hogy be tudja bizonyítani „mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata." Hogyan bizonyítja? "Látványossága lettünk a világnak, angyaloknak és embereknek is." A Szemlélek valóságosan munkálkodik az ember jellemén és a gyümölcsei láthatók lesznek. {6BC 1080.4}   

Amint a jó fa gyümölcsöt terem, így az Úr kertjében ültetett fa jó gyümölcsöt terem az örök élet számára. A megkörnyékező, csábító bűnöket legyőzik; a gonosz gondolatokat száműzik; a lélek templomát megtisztítják a rossz szokásoktól. A rossz hajlamokat jó irányba fordítják, a cselekedetek új indítékait nyerik el és a jellem új mértéke a mérvadó. Ezentúl szent indulatok, megszentelt érzelmek lesznek a keresztény fa gyümölcsei. Teljes átalakulás ment végbe. Ezt kelt megvalósítani. {6BC 1080.5}   

Tapasztalatból tudjuk hogy emberi erőnkkel tett elhatározások és célkitűzések mit sem érnek el. Le kellene tehát mondanunk eltökélt törekvéseinkről? Már hogyan kellene? Bár tapasztalatból tudjuk hogy lehetetlen elérnünk ezt az eredményt, Isten arra bízta a segítségnyújtást, aki elég hatalmas, hogy elvégezze értünk. De az egyedüli út Isten segítségének biztosítására, ha teljesen az ö kezébe helyezzük magunkat s benne bízunk, hogy fáradozzék értünk. Amim hittel megragadjuk őt, elvégzi bennünk az elvégzendőket. A hívő csupán bizakodhatik Amim Isten munkálkodik, mi is munkálkodhatunk, őbenne bízva, akaratát cselekedve. (1890, l/a. kézirat) {6BC 1080.6}   

3. Az önhittség biztos aratása - (Idézi a 12:3; 10:9-et) . A hitetlenségnek sokféle arculata, alakja van, hiszen az ördög szemmel tart miden alkalmat, hogy beerőltesse tulajdonságait. A bűnös szív hajlik a fölfuvalkodásra, önmagasztalásra, ha siker koronázza igyekezetét. Ám az önhittség nem talál helyet Isten munkájában. Bármilyen értelmes vagy, bármilyen buzgón fáradozol, hacsak el nem távolítod a büszkeségre hajlást és alá nem veted magad a Szemlélek irányításának, vesztes talajon állsz. {6BC 1080.7}   

A lelki halál bizonyítéka a lelki kevélység és a rokkant lelki tapasztalat. Akinek ilyen nyomorék a lelki élete, ritkán készít egyenes ösvényt lábának. Ha melengetik a büszkeséget, pontosan azok a szellemi képességek lesznek szennyezettek, melyek áldás lennének, ha befogadnák a kegyelmet. Az a győzelem, mely életre éltető illat lett volna, ha Istennek tulajdonították volna a dicsőséget, szennyes lesz az önhittségtől. Ezeket a gyakoriságuk miatt sokszor észrevétlen, apró bűnöket használja ki a Sátán a szolgálatára. (1896,47. kézirat) {6BC 1080.8}   

(Zsidók 11:1) A hit Isten ajándéka - A hit nem jelent érdemet, hiszen Isten ajándéka. Elfogadhatjuk és azzal ápolhatjuk, hogy Krisztust tesszük meg személyes üdvözítőnknek. Visszautasíthatjuk az ajándékot, kétségeinket emlegethetjük, boldogtalanná válhatunk a hitetlenség melengetése folytán. Ez azután áthághatatlan akadállyá növekedhetík. Elszakít minket Isten Lelkétől és bezárhatja szívünket Isten világossága és szeretete előtt. (Idők jelei 1898 május 19) {6BC 1080.9}   

11. Lásd Márk 12:30 fejtegetését. {6BC 1081.1}   

12. Lásd Nehémiás 2:4 kiegészítő megjegyzéseit. {6BC 1081.2}   

13. (2Korintus 8:21; 1Péter 2:12) A becsületesek az Úr ékkövei - Az igazmondást és a nyílt, őszinte igazmondó becsületességet Krisztus minden követőjének ápolnia kell. Isten, és ami helyénvaló - ez legyen a jelszó. Viselkedjetek tisztességesen és igazul ezen a gonosz világon. Némelyek akkor becsületesek, ha becsületességük nem veszélyezteti világi érdekeiket, de aki ezen elv szerint cselekszik mind ki tesz törölve az élet könyvéből. {6BC 1081.3}   

Ápolnunk, művelnünk kell magunkban a szigorúan vett becsületességet. Csak egyszer mehetünk át ezen az életen. Nem jöhetünk vissza helyrehozni hibáinkat. Ezért tegyük minden lépésünket istenfélelemmel és gondos figyelemmel. A becsületesség nem elegyíthető a számító viselkedéssel. Vagy a számító viselkedést nyomjuk el magunkban, s akkor az igazság és becsületesség tartják a gyeplőt, vagy nem a becsületesség kormányoz többé. A kettő nem cselekedhetik együttesen; soha egyet nem érthet. Mikor Isten összeállítja ékszereit, az igaz, a nyílt, a becsületes, ezek lesznek választottai, a kincsei. Az ilyeneknek az angyalok készítik a koronát, s e fejékekről az Isten trónjárót áradó dicsőség fog visszatükröződni. (Szemle és hírnök 1896 december 26) {6BC 1081.4}   

19. (Zsoltár 119:126; Lukács 18:1-7; Jelenések 6:9) Védelmező és megfizető - Mikor az Isten törvényének megvetése csaknem egyetemes, mikor nyomorúságba taszítják Isten népét, az Úr közbe fog lépni. Hallatszani fog a sírokból a vértanúk hangja, akiket János látomásában Isten szaváért, a Jézus Krisztus bizonyságtételéért megölt lelkek jelképeznek - ez az ima száll majd Istenhez minden igaz gyermekétől: „Ideje, hogy az Úr közbelépjen; megrontották törvényeidet." {6BC 1081.5}   

Népének buzgó könyörgése meghallgatásra talál. Mert Isten szereti, ha népe teljes szívvel őt keresi és őrá támaszkodik szabadulásért. Népe keresni is fogja öt, hogy az Úr megtegye ezeket értük, s ő majd fölkel népe védelmezője és megbosszulójaként. „Hát az Isten nem áll-e bosszút választottaiért, akik hozzá kiáltanak éjjel és nappal?" (Szemle és hírnök 1897 december 7) {6BC 1081.6}