7-9. ( Filippi 3:5,6; Jakab 1:23-25) Pál csodálatos megváltozása - Pál mondja, hogy a törvény tekintetében vagyis külső cselekedetekben feddhetetlen. Hanem mikor fölismerte a törvény lelki jellegét, mikor betekintett a szem tükörbe, bűnösnek látta magát. Emberi mértékkel mérve nem követett el bűm, de mikor Isten törvényének mélyébe tekintett, mikor úgy látta magát, amim Isten látta őt, alázatosan borult te és megvallotta bűneit. Nem fordított hátat a tükörnek, feledve, milyen volt, hanem valódi bűnbánatot tanúsított Isten és intet Krisztus iram. Az Úr megmosta, megtisztította őt. Ezt mondja: „A kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: ne kívánjad, de a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot, mert a törvény nélkül holt a bűn. Valamikor törvény nélkül éhem; de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn." {6BC 1076.5}
A bűn akkor visszataszító voltában jelem meg s önhittsége eltűnt Alázatos lett. Nem tulajdonítatott többé jóságot és érdemet magának. Nem tartotta magát többre, mint keltene, s minden dicsőséget Istennek tulajdonított. Nem vágyott többé emberi nagyságra. Nem volt többe bosszúálló, nem volt érzékeny a sértésre, mellőzésre, lenézésre. Nem keresett többé földi szövetséget, tisztséget vagy állást. Nem húzott te másokat, hogy magát emelje magasba. Gyöngéddé, leereszkedővé, szelíddé, alázatos szívűvé vált, mivel Krisztus iskolájában tanult. Jézust és páratlan szeretetét hirdette, s egyre inkább Jézus képmásává fejlődött. Mikor önzetlen, telkekért való fáradozása miatt próbák érték, leborult imádkozni s a szeretet megnőtt benne irántuk. Élete Krisztussal Istenben volt elrejtve, s természete teljes lángolásává] szerette Krisztust. Minden gyülekezet drága volt neki; minden gyülekezeti tagot szívén hordozott, mert mindet Krisztus megváltottjának tartotta. (Szemle 1890július 22) {6BC 1076.6}
9. Isten törvénye nem halt meg - Pál apostol, tapasztalatáról szórva, fontos igazságot tár elénk a megtérés során elvégzendő munkáról. Azt mondja: "Éltem régen törvény nélkül," nem érzett kárhoztatást, „de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn, én pedig meghalok." Ekkor már bűnösnek látta magát, akit Isten törvénye elítélt. Jegyezzük meg, hogy Pál hah még, nem a törvény. (4Jövendőmondás telke 297) {6BC 1076.7}
12. (3:25; Efézus 1:7) Á törvény megtartja tekintélyét - A bűnös elítélésével a törvény a megváltás tervének teljes hosszán megtartja tekintélyét, és a bűnös Krisztus áldozata által menthető meg, „akiben van a mi váltságunk az ő vére által, bűnöknek bocsánata." A törvény semmiben sem változott meg hogy megfeleljen az embernek bukott állapotában. Megmarad annak, ami mindig volt - szentnek, igaznak, jónak. {6BC 1076.8}
