1-4. (Máté 28:19; 2Péter 1:2, 5-7) A keresztség kölcsönös ígéret - Keresztségben átadjuk magunkat az Úrnak, hogy eszközeként használjon bennünket. Ünnepélyes hátat fordítás ez a világnak. Hitvallásunk szerint énük meghalt a bűnös élet számára. Víz borítja el a barátkozót s az egész mennyei világmindenség jelenlétében kölcsönös ígéretet tesz. Az Atya. Fiú és Szentlélek nevében víz-sírjába fekszik, eltemetkezik Krisztussal a keresztségben, s előjön a vízből, hogy az Istenhez való hűség új életét élje. {6BC 1074.8}
Második Péter első fejezetéljen a keresztény élet előrehaladása tárul elénk. Az egész fejezet igen fontos tanítás. Ha az ember a hozzáadás terve szerint szert tesz a keresztény kegyességekre, Isten megígérte, hogy ő a maga részéről a szorzás terve szerint fáradozik érte. „Kegyelem és béke sokszorozódjék nektek bőségesen, az Istennek és Jézusnak, a mi Urunknak megismerésében" A kötelesség ott áll mindenki előtt, aki keresztséggel ismerte el Krisztusba vetett hitét s az istenségtől ígéretet kapott. (1900, 57. kézirat) {6BC 1074.9}
(2Korintus 6:17,18; 7:1; Kolossé 3:1) Isten lenyomatát nyerjük el a keresztséggel - Krisztus a keresztségét tette lelki országába való belépéssé. Határozott előfeltételeket állított föl, melynek mindenkinek engedelmeskedni kell, aki az Atya. a Fiú és a Szentlélek fönnhatósága alatt akar állni. Akik a keresztség szentségében részesülnek, nyilvánosan kijelentik, hogy lemondanak a világról, s ehelyett a királyi család tagjai, a mennyei király gyermekei lettek. {6BC 1075.1}
A megkereszteltek tegyenek mindem másodlagossá új kapcsolatukhoz képest. Hiszen nyilvánosan kijelentették, hogy nem élnek többé a büszkeségnek és bűnös örömöknek. Krisztus megparancsolja a megkereszteltek sohse feledjék, hogy ünnepélyes szövetség köti őket, hogy az Úrért éljenek. Az ő oldalán használják föl rájuk bízott képességeiket, sohase veszítve szem elől, hogy az Úr jegyét, a negyedik parancsolat szombatja iránti engedelmesség jelét viselik, hogy ők a Krisztus országának alattvalói és az isteni természet részesei. Át kell adniuk Istennek amijük van és amik, az Úr ajándékait az ő nevének dicsőségére fordítva. {6BC 1075.2}
Akik keresztény életük kezdetén az Atya, Fiú és Szemlélek nevére keresztelkednek, nyilvánosan kijelentik, hogy elfogadták a hívást: „Menjetek ki közülük, szakadjatok el tőlük, tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket. És leszek nektek Atyátok és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr. Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelődésünket." ,Azért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol Krisztus van, az Isten jobbján ülvén." {6BC 1075.3}
A mindenható és mindenütt jelenlevő Atya, Fiú és Szentlélek fogadja be azt, aki igazán szövetségre lép Istennel. Jelen vannak minden keresztségen, s fogadják a keresztelteket, akik lemondtak a világról s Krisztust fogadták be lelki templomukba. A kereszteltek Isten családjába lépnek s nevüket bejegyzik a Bárány életkönyvébe.(1900, 27 1/2. kézirat) {6BC 1075.5}
A mennyel való kapcsolat ajtaja - Keresztségünk-kor megígértük, hogy minden kapcsolatot megszakítunk Sátánnal és eszközeivel. Ehelyett szívünket, értelmünket és lelkünket Isten országának kiterjesztésére fordítjuk. Az egész menny ezen a célkitűzésen fáradozik. Az Atya, a Fiú és Szentlélek szavát adta, hogy együttműködik a megszentelt emberekkel. Ha hűek vagyunk eskünkhöz, kitárul előttünk a mennyel való érintkezés ajtaja - melyefsem ember, sem a sátáni eszközök be nem tudnak zárni. (Szemle és hírnök 1906 május 17) {6BC 1075.6}
Sokan élvre temetkeznek el - A föld mai korában ritka tapasztalat az újjászületés. Ezért van annyi baj a gyülekezetekben. Sokan veszik magukra meg szent eletlenül Krisztus nevét. (A keresztény szó krisztusit jelem) Alá-merítkeztek bár, de nem temetkeztek el. Énjük, önzésük, rossz jellemvonásaik nem haltak meg, így nem támadtak új életre Krisztusban. (1897, 148. kézirat) {6BC 1075.7}
(2 Korintus 6:17) A keresztség nem érettségizés - Az Úr megadott minden lehetőséget, minden erényt, minden előjogot, hogy gazdag keresztényi tapasztalatot nyerjünk, mégsem tanulunk meg mindent egyszerre. A növekedésnek folytatódnia kell. Sokan, bár alig valamit tanultak az iskolában, azt képzelik, hogy készek a vizsgára. Azt gondolják, hogy minden tudásra méhót megtanultak. Mikor elfogadtuk Krisztust, s az Atya, Fiú és Szentlélek nevében elköteleztük magunkat Isten szolgálatára, az Atya, Krisztus és Szemlélek, a menny három méltósága és hatalma megígérte, hogy minden lehetőségről gondoskodik számukra, ha teljesítik keresztségi ígéretüket, hogy „kimennek közülük, elszakadnak tőlük és tisztátalant nem érintenek." Mikor hűek vagyunk ígéretünkhöz, az Úr ezt mondja: „Magamhoz fogadlak titeket." (1901, 85. kézirat) {6BC 1075.8}
19, 22. (1Thesszalonika 3:13; 4:7; Zsidók 12:14) Istennek való teljesség - A szentség nem más, mint teljesen Istené lennünk. A létek Istennek adja át magát. Az akaratot, sőt gondolatainkat is Krisztus akarata alá vetjük. Krisztus szeretete tölti be a lelket, s ez árad állandóan, szüntelenül tiszta, üdítő patakban megörvendeztetni mások szivét. (1911, 33. kézirat) {6BC 1076.2}
