1. (3:19-28; 4:3-5; Galata 2:16; Zsidók 11:1; lásd Galata 5:6 megjegyzéseit) Nem cél, hanem eszköz - A hit nem üdvösségünk alapja, hanem nagy áldás: szem, mely lát, fül, mely hall, láb, mely fut, kéz, mely megragad. A hit eszköz, nem pedig cél. Ha Krisztus életét adta, hogy bűnösöket mentsen meg, mért ne fogadnám el ezt az áldást? Hitem megragadja; így lesz a hit a reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés. így megnyugodva és hit által élve békességem van Krisztus által. (1905, 329/a. levél) {6BC 1073.9}
(2Korintus 5:7) A hit és érzés nem azonos - A hit és érzés annyira különbözik, mint a kelet a nyugattól. A hit nem függ az érzéstől. Buzgón kell kiáltanunk Istenhez - ha van érzés, ha nincs. Majd a gyakorlatban élnünk imáinkat. Isten igéje a biztosításunk és bizonyítékunk. Mi után kértünk, kételkedés nélkül kell hinnünk „Magasztallak téged, óh Isten, magasztallak. Nem hagytál cserben igéd teljesítése terén. Kinyilatkoztattad magad nekem, s én tied vagyok, hogy teljesítsem akaratodat." (1892, 7. levél) {6BC 1073.10}
A hit egyszerűsége és hatalma - A hitnek egyszerű a működése, hatalmas az eredménye. .Sok hitvalló keresztény ismeri valamennyire a Szentírást, hisz az igazságban, de megbukik a gyermeki bizalom terén, mely elengedhetetlen a Jézus vallásához. Nem nyúlnak ki azzal a különleges érintéssel, mely gyógyulást hoz a léleknek. (Megváltás: Jézus csodatettei 97) {6BC 1074.1}
11. (3:24-26) Isten gyógyírja a bűnre - Krisztus engesztelése nem csupán eszes mód bűneink elfedezésé-re, hanem isteni gyógyír a törvényszegés meggyógyítására és a lélek egészségének helyreállítására. Menny rendeké eszköz ez, mely segítségével a Krisztus igazságossága nem csupán rajtunk lehet, hanem szívünkben és jellemünkben is. (1906,406 levél) {6BC 1074.2}
12-19. (Máté 1-11; 1Korintus 15:22,45; Filippi 2:5-8; Zsidók 2:14-18; 4:15) Istennel való együttműködés ereje - (12,18,19 vers) Az apostol Ádám engedetlenségét, másfelől Krisztus tökéletes engedelmességét állítja szembe. Gondoljátok meg, mit jelent számunkra Krisztus engedelmességei Azt, hogy az ő ereje által mi is engedelmeskedni tudunk Krisztus emberi lény volt. Mennyei Atyánkat szolgálta teljes emberi természetével. Kettős természete van, egyszerre emberi és isteni. Krisztus mind Isten, mind ember. {6BC 1074.3}
Krisztus eljött, hogy megmutassa, mit tud megtenni Istennel együttműködve, és hogy mi mire vagyunk képesek. Emberi testben kiment a pusztába, hogy az ellenség megkísértse. Tudja tehát, mit jelent éhezni, szomjazni. Ismeri a test gyöngeségeit és betegségeit. Ő is minden ponton kísértést szenvedett, hozzánk hasonlóan. {6BC 1074.4}
Üdvözítőnk megfizette a váltságot. Senkinek sem elkerülhetetlen, hogy a Sátán rabja legyen. Krisztus áll előttünk isteni példaképként, mindenható segítőnkként. Olyan áron vett meg melyet lehetetlen fölmérnünk. Ki tudná lemérni a mentő szeretet jóságát és irgalmasságát? (1903, 76. kézirat) {6BC 1074.5}
Krisztus szabad erkölcsi lény - A második Ádám szabad erkölcsi lény volt, felelősségre vonható a magaviseletéért. Igen álcázott és félrevezető hatásokkal körülvéve, sokkal kedvezőtlenebb helyzete volt, trónt az első Ádámnak ahhoz, hogy bűntelen életet éljen. A bűnösök közt bár, ő mégis ellenállt minden kísértésnek és megőrizte ártatlanságát. Mindvégig bűntelen maradt. (Szombatiskolai munkás 1903 szeptember 29) {6BC 1074.6}
Előnyös helyzet Isten előtt - Az emberek az első Ádám utódaiként csupán bűnösséget és halálos ítéletet örökölnek. Ám Krisztus közbelép s végigjárja a területet, melyen Ádám elbukott. Elvisel minden vizsgát az emberért. Jóváteszi Adám szégyenletes bukását és szeplőtlenül kerül ki a próbából. Ez előnyös helyzetbe juttatja az embert. Olyan helyzetbe, ahol Krisztust üdvözítőjének fogadva el, az isteni természet részese lesz. Ezáltal Istennel és Krisztussal lép kapcsolatra. (1899, 68. levél) {6BC 1074.7}
