18. fejezet

1-3. (2Korintus 10:1,7,8; lásd Cselekedetek 20:17-35 megjegyzéseit) Az apostolok megbeszélték a módszereltet és tevékenységet - Mikor Pál Korintusba jött, munkát kért Akvilától. Az apostolok megbeszélést tartottak s együtt imádkoztak, majd úgy döntöttek, hogy kellő módon hirdetik az örömüzenetet, önzetlen szeretettel az ismeretek hiánya miatt pusztulófélben levők iránt. Pál folytatta a sátorkészítést és tanította munkatársait kezükkel dolgozni, hogy szükség esetén el tudják tartani magukat. Néhány igehirdető testvére következetlennek ítélte ezt a viselkedését. Azt állították, hogy ezzel elveszítik örömüzenethirdető tekintélyüket. 2Ko-rintus 10. fejezete följegyzi a Pál nehézségeit s viselkedésének igazolását. Isten rendkívüli megtiszteltetést helyezett Pálra. Ő adott neki megbízólevelet, ő helyezett rá súlyos felelősséget. Azt írja: „Én, Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, aki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok." Kétkezi munkájával volt alázatos. (7, 8. vers) (Szemle és hírnök 1900 március 6) {6BC 1062.7}   

(20:33,34; 1Tesszalonika 2:9; 2Tesszalonika 3:8) Pál visszatért mesterségére - Pál Akvilánál és Priscillá-nál szállt meg, s megtanulván ifjúkorában a sátorkészítést - az enyhe éghajlat alatt sok sátort használtak - ezt a mesterséget űzte, hogy eltartsa magát... {6BC 1062.8}   

Pál nagyon művelt volt. Lángeszéért és ékesszólásáért csodálták öt. A főtanács tagjává választották; kiemelkedő tehetségű rabbi-tanító volt. Művelődését mégsem tartották befejezettnek, míg valamely hasznos szakmában mesterséget nem tanult. Örült, hogy meg tudta keresni kenyerét, s többször említette, hogy keze munkájával tartja el magát. Ha ismeretlen városban élt, nem volt terhére senkinek. Miután a Krisztus ügyének fejlesztésére költötte pénzét, visszatért mesterségéhez, megkeresni életszükségleteit. (LP 99) {6BC 1063.1}   

Bár gyöngélkedett, nappal Isten ügyében fáradozott, majd késő éjszakákig dolgozott, hogy megkeressé a maga és mások megélhetési költségeit. (Ifjúsági nevelő 1902 február 27) {6BC 1063.2}   

Szakképzett - Pál, a pogányok nagy apostola megtanulta a sátorkészítés legszakképzettebb ágát, de ha kellett, a kevésbé szakképzettet is végezni tudta. A sátorkészítés lassabban keresett pénzt, mim más mesterségek s időnként Pál csak a legszigorúbb takarékossággal tudta ellátni szükségleteit. (Szemle és hírnök 1900 március 6) {6BC 1063.3}   

Tanító - Pál tanító volt. Hangjával hirdette az örömüzenetet s ügyes szakmunkájával - kezével is hirdette az igét. Másokat is úgy nevelt, ahogy a legbölcsebb tanító őt nevelte. Gyorsan és szakértelemmel dogozótt s közben elmondta munkatársainak, hogy Krisztus milyen utasításokat adott Mózesnek a szentsátor fölépítésére. Rámutatott, hogy a szentsátor építésénél használt szakértelmet ügyességet és lángészt Isten adta, az ő neve dicsőségére használandó. Azt tanította, hogy a legfőbb, megtiszteltetés Istent illeti. (Szemle 1900 március 6.) {6BC 1063.4}   

2. (8:4; kóma 1:7,8) Az nem hallgattatta el - Krisztus mennybemenetele után az apostolok elmentek mindenüvé, hirdetve az igét. Tanúságot tettek Krisztus tanító és gyógyító munkásságáról. Jeruzsálemben, Rómában és más helyeken tett bizonyságtételük határozott volt. A zsidók visszautasították az igazságot, mégsem tagadhatták, hogy Krisztus követőit nagy hatalom kísérte. Hiszen a Szentlélek járt velük. Ez ellenállást váltott ki ugyan húsz évvel Krisztus megfeszítése után, mégis életerős, buzgó gyülekezet működött Rómában, s az Úr fáradozott érte. {6BC 1063.5}   

A zsidók irigysége és a keresztények elleni dühe nem ismert határt. Ellenük bőszítették a hitetlen lakosságot. Bepanaszolták őket a hatóságoknál, hogy a keresztény zsidók veszélyesek a közrendre. Ezért a keresztényeket száműzték Rómából. Ezek közt volt Akvila és Prisczilla, akik Korintusba költöztek és sátorkészítő műhelyt alapítottak (Szemle és hírnök 1900 március 6) {6BC 1063.6}   

24-26. A nagyműveltségű Apollóst a szerény sátorkészítők tanítják - Apollós a legmagasabb görög műveltségben részesült, tudós és szónok volt... Akvila és Prisczilla hallgatták beszédeit, s látták, hogy tanításai hibásak. Nem ismerte alaposan Krisztus küldetését, föltámadását, mennybemenetelét, sem a Lélek tevékenységét, akit Krisztus küldött, hogy távollétében népével legyen. Ezért meghívták Apollóst, s a nagyműveltségű szónok hálás meglepetéssel és örömmel fogadta a két sátorkészítő tanítását. Világosabban megértette a Szentírást s a keresztény egyház egyik legrátermettebb védelmezője lett. így a művelt tudós és ragyogó szónok szerény sátorkészítő pártól tanulta meg tökéletesebben az Úr útját. (Pál élete 119) {6BC 1063.7}