15. fejezet

1,5. (Róma 2:24-29; Galata 5,6; Efézus 2:14-16; Kolossé 2:14-17; Titusz 1:9-11) Körülmetélés értéktelen a kereszt után - (Titusz 1:9-l 1, 13, 14) Pál idején egyesek a körülmetélkedést feszegették. Bibliaszövegekkel bizonyították kötelező voltát a zsidókra. Ez azonban értéktelenné vált, mert Krisztus már meghalt a kereszten; a körülmetélkedés értékét veszette. {6BC 1061.5}   

A kereszt eltörölte a jelképes szolgálatot. Isten valóságos Báránya feláldoztatott a bűnös emberért, a valóság elnyelte az árnyékot. Pál a jelen főfontosságú igazságára igyekezett terelni a nép gondolatait, de noha Krisztus követőinek tartották magukat, belemerültek a zsidó hagyományok tanításába és a körülmetélkedés kötelezettségébe.(Szemle és hírnök 1888 május 29) {6BC 1061.6}   

4-29. Lásd Galata 2:1-10 megjegyzéseit. {6BC 1061.7}   

11. (Galata 3:8; 1Korintus 10:4) Csupán egy örömüzenet - A gyakran emlegetett ellentét az Ó és Újszövetség, Isten törvénye és Krisztus örömüzenete, a zsidó és keresztény üdvrend követelményei között nem létezik. A zsidó üdvrend minden megváltottját ugyanolyan bizonyosan Krisztus mentette meg, mint minket. Az ősatyák és látnokok keresztények voltak. Az örömüzenet igéretét Isten Édenben adta az első párnak, mikor törvényszegésük elszakította őket Istentől. Az Úr Ábrahámnak is az evangélium örömüzenetét hirdette. A zsidók valamennyien ittak Jézusból, a lelki kősziklából. (Idők jelei 1882 szeptember 14.) {6BC 1061.8}   

(2Mózes 13:21, 22; 1Korintus 10:1-4; 1Timóteus 2:5) Krisztus vére üdvös ma is, mint régen - A felhőoszlopból a világ megváltója érintkezett Izraellel. Ne mondjuk hát, hogy nem volt Krisztusuk. Mikor megszomjaztak és zúgolódni kezdtek Krisztus volt az számukra, ami a mi számunkra - gyöngéd, szánakozással teljes Megváltó, Isten és ember közti közbenjáró. Miután megtettük részünket, hogy lelkünk templomát megtisztítsuk a bűn szennyétől, Krisztus vére elégséges számunkra, amim az ősi Izraelnek elégséges volt. (Ifjúsági nevelő 1901 július 18) {6BC 1061.9}