10. fejezet

A menny közel a lelkeket keresőnek - A tizedik fejezetben a mennyei angyalok szolgálatának alkalmát látjuk, melynek gyümölcse Kornélius és társa megtérése lett. Olvassátok rendkívüli figyelemmel ezt a három (8-10) fejezetet. Itt láthatjuk, hogy a menny sokkal közelebb van a lélekmentés munkáját végző keresztényekhez, mint sokan gondolnák. Azt is megtanulhatjuk, hogy Isten mindenkit nagyra tart, s hogy úgy bánjunk embertársainkkal, mint az Úr eszközeivel földi munkája elvégzésére. (1908, 17. kézirat) {6BC 1059.2}   

1-4. (Filippi 4:18) Ima és adakozás édes illata - (1-4 vers) Csodálatos kedvezés az életben, ha Isten megdicsér, mint Kornéliust. S mi volt jóváhagyásának alapja? „Könyörgéseid és alamizsnáid fölmentek Isten elébe emlékezetnek okáért." {6BC 1059.3}   

Sem az imának, sem az alamizsnának nincs magukban érdem, hogy Isten kegyébe ajánlja a bűnöst. Krisztus kegyelme, elfedező áldozata által, egyedül ez tudja meg- téríteni a szívet, s Isten előtt kedvessé tenni szolgálatukat. Ez a kegyelem munkálkodott Komélius szívén. Krisztus Lelke szólt lelkéhez. Jézus vonta őt magához, s ő engedett a vonzásnak. Imáit és alamizsnáit nem unszolta senki. Nem az üdvösséget próbálta megfizetni vele. Hanem Isten iránti szeretetének és hálájának gyümölcse voltak. {6BC 1059.4}   

Ilyen őszinte szívből fakadó imák édes illatként szállnak az Úr elé. Ügyére való áldozás és az ínségeseknek és szenvedőknek adott ajándék kedves Istennek. A filippi testvérek Pál apostol bebörtönzésekori gondoskodó ajándékokról mondja az írás: „Kedves jó illat, kellemes Istennek tetsző áldozat." {6BC 1059.5}   

Az ima és alamizsnaosztás szorosan összefügg - Isten és emberek iránti szeretet tükröződése ez. Az isteni törvény két nagy elvének megvalósítása: „Szeresd a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből." S a másik: „Szeresd felebarátodat, mint magadat." S bár ajándékaink nem ajánlanak be minket Isten kegyébe, mégis Krisztus kegyelmének befogadását bizonyítják. Az őszinteség vizsgája vallott szeretetünk' felől. (Advent szemle és szombat hírnök 1893 május 9) {6BC 1059.6}   

1-6. (Zsidók 1:14) Szolgáló angyalok mindenkit észrevesznek - Ugyanaz a szent vigyázó, aki így szólt: „Ismerem Ábrahámot," Kornéliust is ismerte, s üzenetet küldött angyalával neki, mert befogadta és fölhasználta az Istentől kapott világosságot. Az angyal megszólította: „Könyörgéseid és alamizsnáid fölmentek Isten elébe emlékezetnek okáért." „Most azért küldj el Joppéba embereket és hivasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek." Majd közelebbről is megmondja: „Ő egy Simon nevű tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van. Ő megmondja neked, mit kell cselekedned." Isten angyala így fáradozik, hogy azzal ismertesse meg Kornéliust, akitől nagyobb világosságban részesülhet. Tanulmányozzátok az egész fejezetet s lássátok az egész esemény egyszerűségét. Értsétek meg belőle, hogy az Úr név szerint ismer mindenkit, tudja, hol lakunk, milyen a lelkületünk, ismeri életünk minden körülményét. A szolgáló angyalok átmennek a gyülekezeteken följegyezve hűségünket egyéni kötelességteljesítésünkben. (1893. 20/a. levél) {6BC 1059.7}   

Az őszinte keresőt nem hagyja sötétben - Kézzel fogható bizonyíték ez, hogy az Úr nem hagyja sötétben azokat, akik követik a rendelkezésükre álló teljes világosságot. Angyalokat küld, hogy érintkezzenek velük. Komélius az ószövetség utasításai szerint élt és az Úr hírnököt küldött hozzá, hogy mit tegyen. {6BC 1060.1}   

Az angyal közölhette volna Isten egész utasítását, de nem ez volt az Úr terve. Össze akarta hozni Kornéliust azokkal, akik odafentről nyertek ismereteket, akiknek föladata volt közölni ismereteiket a világosságot kereső emberekkel. Isten mindenkor így bánik népével... {6BC 1060.2}   

Kornélius engedelmeskedett az utasításnak. Csatlakozott a gyülekezethez. Isten hasznos és tekintélyes munkatársa lett. (1900, 67. kézirat) {6BC 1060.3}   

Isten kijelölt eszközeit használja - (1-4 vers) Az angyal nem mondott el mindent, hanem azokkal hozta kapcsolatba Kronéliust. akik elmondhatták neki a teljes igazságot. ...(5, 6. vers) {6BC 1060.4}   

Kornélius pontosan engedelmeskedett az utasításnak. Az angyal Péternek is utasítást adott. A tizedik fejezet sok értékes tanáccsal szolgál nekünk, tanulmányozzuk hát szerény figyelemmel. Az Úrnak ma is megvannak a maga megbízott eszközei, melyeken át segítséget nyújt a léleknek, de az emberek nem tartják tiszteletben eszközeit, nem fogadnak el tőlük segítséget, hanem közvetlen Istentől akarnak tanulni, ám az Úr nem tesz eleget óhajuknak. Az ilyen álláspontra helyezkedőt az a veszély fenyegeti, hogy idegen hangra hallgat és hamis ösvényre vezetik. Mind Kornélius, mind Péter utasítást kapott, s engedelmeskedtek az angyal szavának. Komélius összegyűjtötte háza népét, hogy meghallják a világosság üzenetét Pétertől. Ha így szólt volna: Ember engem ne tanítson, Isten angyala magára hagyta volna. De nem ilyen volt a lelkülete. (Szemle és hírnök 1893 október 10) . {6BC 1060.5}   

Ma is sok Kornélius akad - Ma is sokan vannak Kornélius helyzetében. Az általuk ismert világosság szerint élnek s Isten szól hozzájuk, amint Kornéliushoz szólt. Elvezeti őket megbízott eszközei által oda, ahol jó és becsületes szívbe fogadják be az igazságot. Isten kinyilatkoztatja magát azoknak, akik erősen törekednek neki tetsző jellemet alakítani. Az őt félők könyörgéseit, akik fölismerik Úr iránti kötelességeiket, meghallgatja s felel nekik. Az Úr fölfigyel azokra, akik a tőle kapott világosságban járnak s akik tetteikkel bizonyítják, hogy tisztelni kívánják Istent. Egy-egy Péteren át megmutatja az értékes igazgyöngyöt s egy-egy Kornéliuson és családján át sokan lesznek világosságra vezetve. (Szemle és hírnök 1899 augusztus 8) {6BC 1060.6}   

Isten csodatettei által vezette Kornéliust, hogy erővel teljes, hű életét Krisztus tanítványaival kapcsolja össze, így lesz ez az utolsó napokban. Sokan fogják többre becsülni Isten bölcsességét minden földi előnynél, s engedelmeskednek Isten szavának, mint legfelsőbb mértéknek. Ezeket nagy világosságra vezeti. El fognak jutni az igazság ismeretére, s törekednek eljuttatni az igazságot olyan ismerőseikhez, akik hozzájuk hasonlóan meg szeretnék azt ismerni. Így lelkiismeretes világosság hordozói lesznek. Isten szeretetétől megfékezve, ők is meg fognak fékezni másokat. Ki fognak használni minden alkalmat, hogy meghívjanak embereket, hogy jöjjenek, ismerjék föl az igazság szépségét és átadják képességeiket az igazság előrevitelére. (1898, 97. kézirat) {6BC 1060.7}   

Némely gazdag és főember is az igazság iránti engedelmesség mellett foglal majd állást. Isten tekintete azokon nyugszik, akik a rendelkezésükre álló világosság szerint viselkednek, megőrzik becsületességüket. Kornélius... megőrizte vallásos tapasztalatát, szigorúan a kapott világosságban járt: Isten szeme rajta volt és üzenettel küldte hozzá angyalát. A mennyei hírnök elhaladt az önhittek mellett, Koméliushoz ellenben betért s nevén nevezete őt. (1898, 97. kézirat) {6BC 1060.8}   

Sok szó hangzik el az elhanyagolt szegényekről. A gazdagok nem elhanyagoltak talán? Sokan reménytelennek tekintik a gazdagokat s alig tesznek valamit, hogy megnyissák azoknak szemét, akik a világi dicsőség csillogásától elvakítva kihagyták számításukból az örökkévalóságot A gazdagok ezrei szállnak sírba figyelmeztetés nélkül. Bár sok gazdag közönyösnek látszik, sokan megterheltek... {6BC 1060.9}   

Gazdagság és világi megtiszteltetés nem tudja kielégíteni a lelket A gazdagok közül sokan isteni biztatásra, lelki reménységre vágynak, ami megtörné céltalan, irányát veszített életük unalmát. Sok hivatalnok életében olyan valami szükségét érzi, amivel nem rendelkezik. Kevesen járnak csak templomba, mert úgy érzik, kevéssé szolgálná javukat. A hallott tanítás nem érinti meg szívüket. Intézzünk hát erőteljes fölhívásokat hozzájuk! {6BC 1061.1}   

Isten lelkiismeretes, alázatos munkásokat hív, akik eljuttatják az őröm üzenetet a magasabb osztályokhoz. A jómódú, világot kedvelő lelkeket nem lehet alkalmi, véletlen érintkezéssel Krisztushoz vonzani. Határozott személyes, hittérítő lelkülettől áthatott igyekezetre van szükség olyanokéra, akik nem félnek s nem is csüggednek el. (Szemle 1911 április 6) {6BC 1061.2}