21. fejezet

15-17. Péter megtanult tanítani - Itt látjuk Pétert, aki megtagadta Urát. Miután elesett, majd megtért, Jézus ezt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat"! Mielőtt meg-sikamlott volna a lába, hiányzott belőle a bárányokhoz kellő, szelíd lelkület. De miután gyöngesége tudatára ébredt, pontosan tudta, miként tanítsa az eltévelyedettet és elesettet. Gyöngédebb szeretettel tudott közeledni hozzájuk és segíteni rajtuk. (Történelmi vázlatok 121) {5BC 1151.4}   

(Lukács 22:31,32) Valódi helyreállítás leér a gyökerekig - Péter sohasem felejtette el megaláztatásának fajdalmás jelentét. Nem feledte Krisztus megtagadását, s nem gondolta, hogy elvégre nem is olyan súlyos ez a bűn. Fájdalmasan világos volt minden a megtévedt tanítvány előtt. Bűne miatti bánkódása ugyanolyan éles volt, mint Krisztus tagadása. Megtérése után nem ismételte meg régi kérkedéseit az előbbi lelkülettel és modorban... {5BC 1151.5}   

Föltámadása után Krisztus háromszor tette próbára Pétert: „Simon, Jónának fia: Jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda neki: Igen, Uram: te tudod, hogy szeretlek téged: Monda neki: Legeltesd az én bárányaimat! Monda neki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda neki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda neki: Őrizd juhaimat! {5BC 1151.6}   

Péter esetében szükség volt erre a szívet vizsgáló kérdésre, s a mi esetünkben is szükség van rá. A helyreállítás sohasem lehet alapos, hacsak le nem ér a gonoszság gyökeréig. Az ágakat ismételten lemetszik, de keserű gyökere megmaradt, hogy újra fölszökkenjék és sokakat megfertőzzön. Ezért le kell hatolni a rejtett gonoszság gyökeréig ismételten meg kell ítélni az erkölcsi érzékeket, és újra megítélni az isteni jelenlét fényénél. A mindennapi élet fogja bizonyítani, vajon valódi-e a javulás. {5BC 1152.1}   

Mikor Krisztus harmadszor megkérdezte: Szeretsz-e engem?, a kés a lélek legmélyére ért. Elitélve magát, Péter a sziklára zuhant s így szólt: „Uram, te mindent tudsz. Tudod, hogy szeretlek." {5BC 1152.2}   

Ez a kötelesség vár mindenkire, aki gyalázatot hozott Istenre, és megszomorította Krisztus szívét az igazság és az igaz élet megtagadásával Ha a megkísértett elviseli a próba folyamatát, s énje nem ébred fel, hogy érezze fájdalmát és sérelmét a próba alatt, akkor a kés azt találja, hogy a lélek halott magának, de élő Isten számára. {5BC 1152.3}   

Némelyek azt állítják, hogy ha a lélek megbotlik és elesik, sohasem tudja visszanyerni állását, de az előttünk levő eset megcáfolja ezt. Krisztus, megtagadása előtt, azt mondta Péternek: „Idővel megtérvén erősítsed testvéreidet." Péterre bízta azokat, akikért életét adta, ezzel a legerősebb bizonyítékot nyújtva, hogy bízik Péter megtérésében. Nemcsak a juhokat, de a bárányok táplálását is rábízta - kényesebb és szélesebb föladatot, mint előzőleg. Nem csupán az élet igéivel kellett szolgálnia, hanem a nyáj pásztora is lett. (Ifjúsági nevelő 1898 december 22) {5BC 1152.4}   

18,19. (Máté 19: 28; 25:31; Róma 8:17; 1Péter 4:13) Az átalakult Péter - (21:18-22) Péter most már elég szerény volt, hogy megértse Krisztus szavait. A valamikor izgága, dicsekvő, magabiztos tanítvány további kérdések nélkül csöndes és megtört szívű lett. Most már valóban követte Urát, akit előbb megtagadott. Krisztus nem tagadta még s nem küldte őt el, ami világosság, vigasztalás és áldás volt számára. Erezte, hogy meg lehet őt feszíteni, de csak fejjel lefelé. S ő, aki oly közvetlenül kivette részét Krisztus szenvedéséből, részese lesz dicsőségének is, amikor dicsősége trónján fog ülni (Ifjúsági nevelő 1898 december 22) {5BC 1152.5}