7, 8. (Lukács 3:7-9) Kik a mérges kígyók? - A farizeusok külsőleg szigorún megtartották a formákat és szokásokat. Telve voltak fennhéjázó, világi, álszent önhittséggel. A sadduczeusok tagadták a holtak föltámadását, az angyalok létét, és Istenben is kételkedtek. Ez a szakadár csoport jórészt méltatlan emberekből tevődött össze. Sokan közülük erkölcstelen szokásoknak hódoltak. A mérges kígyó kifejezésen János a rosszakaratú viszálykodókat értette, akik keserűn szembeszegültek Isten kifejezett akaratával. {5BC 1077.4}
Intette őket, hogy teremjenek „megtéréshez illő gyümölcsöket." Bizonyítsák be, hogy megtértek, hogy jellemük átalakult... Nem szavak, nem hitvallás, hanem gyümölcsök, - a bűn elhagyása,' Isten parancsolatai iránti engedelmesség - ez bizonyítja a valódi bűnbánatot, a valódi megtérést. (1901, 112. kézirat) {5BC 1077.5}
13-17. (Márk 1:9-11; Lukács 3:21-22; János 1: 32,33) Angyalok és arany gerle - Jézus a példaképünk mindenre, ami az életre és istenfélelemre vonatkozik. Megkeresztelkedett a Jordánban, amint a hozzá jövőknek is meg kell keresztelkedniük. A mennyei angyalok feszült figyelemmel szemlélték az Üdvözítő keresztségét, s ha az emberi szemlélők szeme megnyílhatott volna, láthatták volna a mennyei sereget, amim körülveszik Isten Fiát, mikor térdre borult a Jordán partján. Az Úr jelet ígért Jánosnak, hogy megismerje Isten fölkentjét. Most, hogy Jézus kilépett a folyóból, az ígért jel bekövetkezett; mert látta megnyílni az egeket és Isten Lelke aranyszín galamb képében lebegett Krisztus feje fölött. Hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm." (Ifjúsági nevelő 1892 június 23) {5BC 1077.6}
(Róma 8:26; Zsidók 4:12) A menny nyitva áll a kérések előtt - (3:13-17-et idézi) Mit jelent számunkra ez a jelenet? Mennyire futólag figyelmetlenül olvassuk az Urunk megkeresztelkedéséről szóló beszámolót. Nem vesszük eszünkbe, hogy jelentősége a lehető legfontosabb számunkra s hogy az Atya elfogadta Jézust az ember helyett. Amint Jézus a Jordán partján térdelt és fölajánlotta magát az ember javára, az emberiséget az ajánlotta az Atya kegyeibe, aki emberi léttel takarta el istenségét. Jézus magát ajánlotta föl az Atyának az ember javára, hogy a bűn által Istentől elkülönülteket az isteni kérelmező érdemei által vissza lehessen hozni Istenhez. A föld a bűn miatt elszakadt a mennytől. Krisztus azonban emberi karjával magához öleli a bukott fajt, isteni karjával pedig megragadja a mindenható trónját, így a föld az ég kedvezésében részesül, és az embert Istennel való közösségre kapcsolja. Krisztusnak az elveszett emberiség érdekében elmondott imája utat vágott magának minden árnyékon, amelyet az ősellenfél az ember és Isten közé állított. Közvetlen Isten trónjához nyitotta meg az érintkezés világos útját. Kitárta a kapukat, az egek megnyíltak és Isten Lelke galamb képében körbe repülte Krisztus fejét, közben Isten szava hallatszott. „Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm." {5BC 1078.1}
Isten szava válasz volt Krisztus kérésére. A felelet megnyugtatja a bűnös embert, hogy az ő kérése is meghallgatást fog találni az Atya trónjánál. Akik keresik a Lélek hatalmát és kegyelmét, elnyerik a Szendéiket. Mikor Isten elé járulunk, segíteni fog gyöngeségeinken. Az ég nyitva áll kéréseink előtt. Az Úr hív minket, "járuljunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül." Jöjjünk tehát hittel, bizalommal, és pontosan azt fogjuk megkapni, amit kérünk. (Idők jelei 1892 április 8) {5BC 1078.2}
Halálharang - Mikor Krisztus János elé járult keresztségre, az esemény egyik tanúja az ősellenfél volt. Látta a derült égből cikázó villámot. Hallotta a Jehova méltósággal telt hangját, mely mintegy mennydörgésként zengett végig a mennyekben, visszhangzott végig a földön: „Ez az én szerelmes Fiam akiben én gyönyörködöm." Látta, amim az Atya dicsősége betakarja Jézus alakját, tévedhetetlen bizonysággal mutatva a tömegben arra, akit Fiának ismert el. A keresztség körülményei a lehető legfontosabbak voltak Sátánnak. Ekkor tudta meg bizonyosan, hogy hacsak le nem győzi Krisztust, ettől kezdve korlátolt lesz a hatalma. Megértette, hogy az Isten királyi székéről hangzó szózat azt jelezte, hogy a menny most már közvetlenebbül elérhető az ember számára, mim annak előtte, ezért keblében a legizzóbb gyűlölet éledt. {5BC 1078.3}
Mikor Sátán bűnre vezette az embert, azt remélte, hogy a menny bűngyűlölete örökre elkülöníti őt Istentől; hogy megszakítja a kapcsolatot az ég és föld között. Mikor a megnyílt égből hallotta Istennek Fiához szóló hangját, olyan volt ez számára, mint a halál-harang kongása. Tudomására hozta, hogy most készül Isten közelebbi egységre vonni magával az embert, több erőt adni neki legyőzni a kísértést és elmenekülni a sátáni csapdák szövevényéből. Sátán jól ismerte a tisztséget, melyet Krisztus Isten Fiaként a mennyben betöltött. Szorongással töltötte el őt, hogy Krisztus elhagyta a menny boldogságát, megtiszteltetését, s emberként jött el a világra. Tudta, hogy Isten Fiának ez a leereszkedése semmi jót sem jelent számára... {5BC 1078.4}
Eljött az idő, amikor kérdésessé teszik a Sátán föld fölötti uralmát, vitássá a jogát. Attól rettegett, hogy meg fog törni a hatalma. A jövendölésekből tudta, hogy az' Úr megváltót hirdetett meg s hogy nem földi diadalmaskodással fogja megalapozni országát, sem világi megtiszteltetéssel és pompával. Tudta, hogy a jövendölések előre jelezték, hogy a menny fejedelme országot fog megalapítani a földön, melyre ö tartott jogot. Ez a mennyei ország magában foglalja mind a földi országokat. Akkor az ö hatalma és dicsősége megszűnik és sorsa az azokért a bűnökért való megtorlás lesz, melyeket bevezetett a világba; azért a nyomorúságért való megtorlás, melyet az emberiségre hozott. Tudta, hogy egész jövője attól függ, sikerül-e legyőznie Krisztust a kísértéseivel. Ezért minden rendelkezésére álló mesterkedéssel támadta az Üdvözítőt, hogy eltávolítsa őt a tántoríthatatlan egyenességtől. (Idők jelei 1887 augusztus 4) {5BC 1079.1}
16, 17. (Efézus 1:6; Lásd Máté 4:1-11 fejtegetését) A szeretet és világosság ígérete - Az Üdvözítő a mi javunkra megragadta a mindenható hatalmat. Ezért amikor imádkozunk, tudhatjuk, hogy Krisztus imája előbb szállt az égre. Tudhatjuk, hogy Isten hallotta s felelt is rá. Isten összes bűnünk és gyengeségünk dacára sem vet el minket, mint értékteleneket. „Szeretett Fiában elfogadott minket.,, A Krisztuson megnyugodó dicsfény Isten irántunk való szeretetének az ígérete. Közli velünk az ima erejét, hogy az ember hangja elérhet Isten fülébe; hogy kéréseink meghallgatásra találnak a mennyben. A kitárt kapukon át a Megváltó fejére tündöklő fény ránk is ránk ragyog, mikor segítségért esedezünk a kísértés legyőzéséhez. A Jézushoz szóló hang a hívő lélekhez is szól: „Ez az én szerelmes gyermekem, akiben én gyönyörködöm." (1902,125. kézirat) {5BC 1079.2}
Az elfogadás bizonyossága - A kitárt kapukon át a dicsőség fényes sugarai ragyogtak elő Isten trónjáról, s ez a fény ránk is ragyog. A Krisztusnak adott bizonyosság bizonyság minden bűnbánó, hívő, engedelmes Isten gyermeke számára, hogy szeretett Fiában Isten öt is elfogadja. (Idők jelei 1884 július 31) {5BC 1079.3}
Út a sötéten át - Krisztus Jordán parti imája magában foglal mindenkit, aki hinni akar, hinni fog benne Neked is szól az ígéret, hogy Isten elfogad téged szeretett Fiában. Az Úr mondta: „Ez az én szerelmes Fiam. akiben én gyönyörködöm." Ez azt jelenti, hogy a sötét árnyakon át, melyeket a Sátán vet ösvényedre. Krisztus utat tört számodra, s szeretett Fiában Isten téged is elfogad. (Világtanács közlönye 1901 április 4) {5BC 1079.4}
