× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

19. fejezet

10. Pilátus a felelős - „Hatalmam van" - mondta Pilátus, bizonyítva, hogy felelőssé teszi magát Krisztus halálra Ítéléséért, a kegyetlen megkorbácsolásért és a sértésekért, melyekkel bántalmazták, mielőtt bármi rosszat rábizonyítottak volna. Pilátus kötelessége az igazságszolgáltatás volt, de nem volt hozzá bátorsága. Ha gyakorolta volna emlegetett hatalmát, ha védelmébe vette volna Jézust, nem lett volna felelős haláláért. Krisztust akkor is megfeszítették volna, de nem ő lett volna felelős érte. (Szemle és hírnök 1900 január 23) {5BC 1148.11}   

14,15. Lásd Máté 27:22-23 fejtegetését. {5BC 1149.1}   

15. Az utolsó remény is elvész - Milyen mérhetetlen volt Krisztus szomorúsága látni a zsidókat, amint végleg megpecsételik sorsukat! Egyedül ő látta Isten Fia elvetésének, elárulásának és elítélésének jelentőségét. A zsidó nemzetet illető utolsó reménysége is odaveszett. Most már semmi el nem háríthatta romlásukat. A nemzet képviselői megtagadták Istent, mint uralkodójukat. Az el nem bukott világok, az egész mennyei mindenség hallotta istenkáromló kijelentésüket: „Nincs királyunk, hanem csak a császár." A menny Istene hallotta választásukat. Sok alkalmat adott már nekik a megtérésre, de ők nem akarták. Negyven évvel később Jeruzsálem elpusztult s a római hatalom uralkodott a népen. Akkor már nem volt szabadítójuk. Nem volt királyuk, csak a császár. Ezért a zsidó nemzet olyan volt, mint a tőkéről lemetszett vessző - halott, meddő gally, készen az összegyűjtésre és elégetésre - országról országra, századtól századig gonoszságában, bűneiben holtan - Üdvözítő nélkül! (Ifjúsági nevelő 1900 február 1) {5BC 1149.2}   

15,16. Lásd Máté 27:25, 26 megjegyzéseit. {5BC 1149.3}   

16. Jézus elítéltetésének visszhangjai - Jézust; Isten Fiát átadták a népnek, hogy megfeszítsék. Diadalüvöltéssel hurcolták Kálvária felé a Megváltót. Halálra ítéltetésének híre futótűzként terjedt el Jeruzsálemben, rémületet és gyötrelmet okozva ezrek szívében, másrészt rosszindulatú kárörvendezést sokaknak, akiket tanításai megintettek. (Keltezésnélküli 127. kézirat) {5BC 1149.4}   

18. Lásd Máté 27:38 megjegyzéseit. {5BC 1149.5}   

19. Lásd Máté 27: 37 értelmezését. {5BC 1149.6}   

25-27. János és Mária visszatér - Krisztus, a világ bűneit hordozva elhagyottnak látszott; mégsem volt teljesen elhagyott. János ott állt a kereszt közelében. Mária elalélt a gyötrelmektől. János a házába vitte öt, el az elviselhetetlen látványtól. Mikor látta, hogy a vég közel, visszavitte őt a kereszthez. (1897,45. kézirat) {5BC 1149.7}   

30. (Lásd Máté 27: 45, 46, 50 fejtegetését) A szerződésnek eleget tett - Krisztus Atyjához intézte szavait. Hiszen nem volt egyedül súlyos áldozathozatalában. Az Atya és Fia közti még e világ megalapítása előtti szövetség beteljesedése volt ez. Kézfogással erősítették meg az ünnepélyes ígéretet, hogy ha a Sátán álokoskodásai legyőznék az embert, Krisztus lesz a faj helyettese és kezese. A szerződésnek most eleget tett. Krisztus tudta, hogy teljesítette ígéretét. Halálában több volt a hódítóknál. Megfizette a megváltás díját. (1897, 111. kézirat) {5BC 1149.8}   

A rokonszenv utolsó szála is elszakadt - Mikor Krisztus fölkiáltott: Elvégeztetett, az egész menny diadalmaskodott. Véget ért a Krisztus és a Sátán közti megváltás tervének kivitelezése körüli viszály. A Sátán szelleme és cselekedetei mélyen gyökeret vertek az emberek szeretetében. Ha a Sátán hatalma teljessé vált volna, ez halált jelentett volna a világnak. Az Isten Fia iránti olthatatlan gyűlölete világlott ki abból, ahogyan viselkedett vele szemben, míg Jézus a világon volt. Krisztus elárulását, elítélését, keresztre feszítését, mind a bukott ellenfél tervezte. Isten Fia halálával kiteljesedett gyűlölete olyan helyzetbe állította Sátánt, ahol igazi ördögi jelleme lelepleződött az el nem bukott lények előtt. {5BC 1149.9}   

A szent angyalokat rémület töltötte el, hogy egyikük olyan mélyre hulljon, ekkora kegyetlenségre legyen képes. A száműzött Sátán iránti szeretet vagy szánakozás utolsó érzülete is kialudt szívükben. Féltékeny irigykedése, az ártatlan elleni ilyen bosszúállása elegendő volt letépni róla az égi világosság bitorolt palástját s láthatóvá tenni az alatta levő visszataszító torzultságot. A féktelen gyűlölet megnyilvánulása az Isten Fia iránt, aki példátlan lemondással, szeretettől indíttatva képmására alkotott teremtményei iram, lejött a mennyből és magára vette bukott természetüket - olyan visszataszító bűntény volt a menny ellen, hogy az angyalok rémültem megborzadtak s örökre eltépték a Sátán és mennyei világ közti rokonszenv szálait. (3 Jövendőmondás lelke 183) {5BC 1149.10}   

(Máté 27:51) Sátán villámként hull alá - Mikor Krisztus elvégeztetett-et kiáltott, Isten láthatatlan keze fölülről lefelé kettéhasította a templom erős függönyét. Látható lett a szentek szentjébe való bemenetel, s Isten elégedetten hajtotta meg a fejét. Irgalmassága és igazságszeretete most már megférnek egymással. Most már igazságot szolgáltathat s mégis megbocsáthat mindén Krisztusban hívőnek. Letekintett a kereszten haldokló áldozatra s így szólt:„Elvégeztetett." Az emberiségnek új ítélkezése lesz. A megváltás ára megfizettetett és Sátán villámként hullt alá az égből. (1897, 111. kézirat) {5BC 1150.1}   

38,39. Lásd Máté 27: 38 hozzászólását. {5BC 1150.2}