× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

17. fejezet

Jézus mennyei közbenjárásának szemléltetése – Ez a fejezet Krisztus közvetlen letartóztatása és keresztre feszítése előtt Atyjához intézett imáját írja le. Ez az ima tanítás a közbenjárásról, melyet a Megváltó végezni fog a függönyön belül, mikor befejezi az emberért hozott nagy áldozatát. Közbenjárónk ezzel szemléltette tanítványai előtt a mennyei szenthelyen azokért végzett szolgálatát, akik szilárdan és alázattal, önzéstől megüresítetten fordulnak hozzá, s akik hisznek megmentő hatalmában. (1906, 29. kézirat) {5BC 1145.8}   

1-6. Gecsemáné előtt könyörgés - Ez volt Krisztus utolsó imája a tanítványokkal, közvetlen Gecsemáné előtt, ahol elárulják és elfogják. Mikor a kertbe ért, súlyos gyötrelmek közt hanyatlott a földre. Mi okozta gyötrelmét? Az egész világ bűnének súlya nehezedett lelkére. Amint tanulmányozzuk az imát, ne feledjük, hogy közvetlen Gecsemáné gyötrelmei, elárulása és elítélése előtt ejtette ki e szavakat. (1904, 52. kézirat) {5BC 1145.9}   

2,3. Az Atya és Fiú - A fejezet világosan szól Isten és Krisztus személyiségéről és kapcsolatáról. „Atyám, eljött az óra; - mondta - dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged." (17:23, 3, 5-11) Személyiséget és egyéniséget látunk itt. (1903, 124. kézirat) {5BC 1145.10}   

3. (Lásd 1:4; Róma 11:33 hozzászólását) Krisztust ismerni szavainak cselekvését jelenti - Sokat jelentenek e szavak. Csak Krisztus megismerése által ismerhetjük Istent. Isten küldötte szólít: halljuk meg szavait. Isten szavai ezek, s hallgassunk rájuk, hiszen ezek alapján ítéltetünk meg. Megmentőn ismernünk Krisztust azt jelenti, hogy lelkiek ismerete által éltetve lennünk, gyakorolnunk a szavait. Enélkül minden más értéktelen. (Idők jelei 1898 január 27) {5BC 1145.11}   

4-10. Hívőkben dicsőül meg - Atyjához intézett közbenjárói imájában Jézus azt mondta, eleget tett a föltételeknek, ami kötelezte az Atyát, hogy ö is eleget tegyen a mennyben kötött, bukott embert illető egyezségüknek, így imádkozott: „Elvégeztem a munkát, melyet rám bíztál, hogy végezzem azt." (Vagyis szent jellemet alakított ki a földön, hogy az emberek azt kövessék) „Most dicsőíts meg engem Atyám te magadnál azzal a dicsősséggel, mellyel bírtam nálad a világ létele előtt." Itt tovább megy, hogy mit ért az általa végzett munkán, mely neki adta a nevében hívő embereket. Oly nagyra értékeli ezt a jutalmat, hogy feledi az elszenvedett gyötrelmet, hogy megváltsa a bukott embert. Kijelenti, hogy a benne hívőkben dicsőül meg. A gyülekezetnek kell az ö nevében továbbvinnie dicső tökéletességig az általa kezdett munkát. S mikor végül egyháza meg lesz váltva Isten paradicsomában, látja majd lelke szenvedését és megelégszik. Az örökkévalóságon át a megváltottak sokasága lesz fő dicsősége. (3Jövendőmondás lelke 260) {5BC 1146.1}   

5. Távolítsd el a fátylat - (1-5 vers) Krisztus nem emberi természetének megdicsőüléséért könyörög, hiszen az emberi dicsőség meg sem volt, mikor ö már élt. Istennel való egyenlőségének dicsőségéért esedezik. A közbenjárói ima ez. A kedvezés, melyért könyörög annak az isteni dicsőségnek a megnyilvánulása, mellyel akkor rendelkezett, amikor egy volt Istennel. Távolítsd e! a fátylat, mondja, hadd ragyogjon elő dicsőségem, mellyel a világ teremtése előtt óta rendelkeztem. (Idők jelei 1899 május 10) {5BC 1146.2}   

5, 24. (Zsidók 1:6; 1János 2:1; lásd János 20:16, 17; Zsidók 3:1-3 megjegyzéseit) Krisztus nyilvános visszaiktatása a mennyben - Krisztus imája meghallgatásra talált. Olyan dicsőséggel dicsőítette meg az Atya, amilyennel a világ létele előtt rendelkezett az Atyánál. Krisztus a dicsőség közepette sem veszíti szem elől a földön fáradozó, küzdő gyermekeit. Visszainti a mennyei sereget, míg az Atya közvetlen jelenlétébe nem lép, ahol előadja kérését választottaiért. {5BC 1146.3}   

„Atyám, akiket nekem adtál, akarom hogy azok is ott legyenek, ahol én vagyok." Az Atya így szól. Imádja őt az ég minden angyala A mennyei sereg leborul előtte és zengi a diadal és öröm énekét. Dicsőség veszi körül a menny királyát, őt csodálják a mennyei értelmes lények. Szó le nem tudja írni a jelenetet, mikor Isten Fiát nyilvánosan visszaiktatták a megtiszteltetés és dicsőség helyére, melyet önként elhagyott, mikor emberré lett. {5BC 1146.4}   

S ma a megdicsőült Krisztus, aki mégis a testvérünk, ö a védő ügyvédünk a mennyben. (Idők jelei 1899 május 10) {5BC 1146.5}   

6. Nagy megtiszteltetés - Mily nagy dicséret ez! „A te beszédedet megtartották." Ha rólunk mondta volna, nagy megtiszteltetés lenne. Sajnos gyakran az én lép közbe, az én tör uralomra. ( 1904, 52. kézirat) {5BC 1146.6}   

17. Az önelégültség nem megszentelődés - „Szenteld meg őket a te igazságoddal. A te igéd, igazság" A kellemes, önelégült érzés nem bizonyítja a megszentelődést. A mennyben pontos följegyzéseket vezetnek az emberek cselekedeteiről. Semmit sem lehet elrejteni az örökkévalóságban lakozó Magasságos és Fenséges előtt. Némelyek a fondorlatos, helyezkedő, tervkovács magaviseletükkel szégyent hoznak Krisztusra. Isten nem helyesli viselkedésüket, mivel Jézus nem dicsőül meg lelkületük és cselekedeteik által. Felejtik az apostol szavait: Látványossága lettünk a világnak, angyaloknak és embereknek. (.1903, 159. kézirat) {5BC 1146.7}   

Ádám próbáján kell átesni - Isten törvénye a mérték, mellyel Isten nagy napján minden ember jellemét lemérik. Krisztus imája ez: „Szemeld meg őket a te igazságoddal, a te igéd igazság." Tehát az Isten Lelke általi megszentel és arra vezeti az embert, hogy Isten parancsolatainak útjában járjon. Isten pontosan az elé a próba elé állít mindenkit, mely elé Ádámot állította Édenben. Isten engedelmességet várt el Ádámtól, s most mi vagyunk Ádám helyzetében. Ádám másodszor is próbára került, vajon a Sátán hangjára hallgat és engedetlen lesz Isten iránt, vagy az Isten hangjára, és engedelmeskedik. (Szemle és hírnök 1890 június 10) {5BC 1146.8}   

(1Thessalonika 4:3; 2Timóteus 3:16) A megszentelődés könyve - A Biblia a mérték, mellyel a magukat megszenteltnek vallókat lemérik. Jézus könyörgött, hogy tanítványai szentelődjenek meg az igazság által, majd folytatta: „A te igéd, igazság." Akiket Isten vezet, nagyra becsülik a Szentírást, melyből az Úr hangja hallatszik. A Biblia „hasznos a tanításra, intésre, feddésre, az igaz életre való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó-cselekedetre felkészített." „Gyümölcseikről ismeritek meg őket." Nem kell más bizonyíték valaki megszentelődésének megítéléséhez, mim az, ha fél, hogy nem engedelmeskedik Isten teljes akaratának, ha szorgalmasan figyelmez hangjára, megbízik bölcsességében s igéjét teszi meg tanácsadójának. Akkor, bár nem dicsekszik különösebb jósággal, biztosak lehetünk, hogy igyekszik eljutni a keresztény jellem tökéletességére. De ha akik szentségre tartanak igényt, ha csak sejtetik is, hogy nincs szükségük többé az írások kutatására, habozás nélkül hamisnak mondhatjuk megszentelődésüket. A maguk értelmére támaszkodnak, ahelyett, hogy Isten akaratához igazodnának. (Szemle és hírnök 1886 október 5) {5BC 1147.1}   

Engedelmeskedjünk Isten követelményeinek – Az igazság, amint az Jézusban van, nem más, mint az Úr minden utasítása iránti engedelmesség. Szívbeli elvégezni való ez. A bibliai megszentelődés nem az a mai hamis megszenlelődés, mely nem akarja kutatni az írásokat, hanem az igazság komoly keresése helyett megérzésében és ösztönzéseiben bízik. Az a bibliai megszentelődés, ha ismerjük Isten követelményeit és engedelmeskedünk is nekik. Isten parancsolatainak megtartóira tiszta és szent menny vár. Nagyon megéri ez az élethosszig tartó szívós, fáradhatatlan igyekezetet. A Sátán jobb kezünk felől áll, és balkezünk felől is, ott van előttünk is, és mögöttünk. A meséket főzött ki mindenkinek, aki nem ápolja magában az igazság szeretetét, amint az Jézusban van. A pusztító rátok telepszik, hogy megbénítsa igyekezeteteket. Pedig élet koronája és Isten életéhez fogható élet kínálkozik, hogy elnyerjük. (1897, 58. kézirat) {5BC 1147.2}   

A befogadott igazság állandó növekedésre és fejlődésre képes. Nőni fog fényessége, amint szemléljük; növekedni fog magassága és mélysége, mikor meg akarjuk érteni. így fölemel a tökéletesség mértékére. Istenbe vetett hitet és bizalmat ad, mint erőt az előttünk álló erőfeszítésre. (1898, 153. kézirat) {5BC 1147.3}   

(Zsidók 4:12) Nem halkan lép - Az igazság az igazság. Ne csomagoljuk tetszetős díszbe, hogy külsejét csodálják. A tanító tegye világossá, erőteljessé az értelem és a lelkiismeret számára. Az ige kétélű kard, mindkét irányban vág. Nem lép halk, lágy, papucsos lépéssel. {5BC 1147.4}   

Sokan, akik kételkedők ellen védték a keresztény nézetet, később elvesztettele lelküket a kételkedés útvesztőjében. Elkapták a váltólázat s lelkileg meghaltak. Erős érveik voltak az igazság mellett, és sok külső bizonyíték, de nem volt maradandó Krisztusba vetett hitük. Jaj, hisz ezer és ezer olyan keresztény él, aki sohasem kutatja a Bibliát! Tanulmányozzátok a szent igét imádkozó szívvel, lelketek áldására. Mikor halljátok az igehirdető hangját, ha élő összeköttetése van Istennel, észreveszitek, hogy a Lélek és az ige egyetért. {5BC 1147.5}   

Az Ó és Újszövetséget Isten aranykapcsa fogja egybe Váljunk jártassá az az Ószövetségben. Világosan föl kell ismernünk Isten váttozhatatlanságát. Tanulmányozzuk Isten régi és mai népével való bánásmódját... {5BC 1147.6}   

A szorgalmas kutatónál a Szentlélek közreműködésével az igazság megerősödik az értelemben, és a szívbe vésődik. S nem csupán annak áldására lesz ez, akinek kifejti az igazságot, s akiért majd számot kell adnia, hanem maga is bőséges áldásba részesül. Akik Istent teszik tanácsadójukká, a legbecsesebb aratást érlelik, amim Isten igéjéből begyűjtik az igazság aranyló szemeit; hiszen az isteni tanító áll közvetlen mellettük. Aki így nyeri el mennyei minősítését a szolgálatra, az igényt tarthat az azoknak ígért áldására, akik sokakat az igazság útjára vezetnek (Szemle és hírnök 1897 április 20) {5BC 1147.7}   

20, 21. (Máté 25:14,15; Márk 13:34) Egység a sokféleségben - (20,21) Milyen sokféleségben is előtűnő egységről van szó? Egységről a sokféleségben. Gondolkozásunk nem fut egyazon vágányokon. Azonos feladatot sem nem bízott ránk az Úr. Isten mindenkinek különböző képességeik szerint szabta meg kötelességét. Másmásféle munka vár elvégzésre, ezért különböző képességű munkásokra van szükség. Krisztus iskolájában tanuljuk a szelídséget és alázatosszívüseget. Mind együtt törekedhetünk előre a keskeny ösvényen. (1904, 52. kézirat) {5BC 1148.1}   

20-23. A személyiség nem semmisül meg - Krisztus egy az Atyával ennek ellenére is Krisztus és Isten két külön személyiség. Olvassátok el János 17-ben Krisztus imáját. Világosan megfogalmazva látjátok ott ezt a pontot. A Megváltó milyen buzgón esedezett, hogy tanítványai egyek legyenek vele, amint ö is egy az Atyával. A Krisztus és követői közötti egység nem törli személyiségüket. Úgy kell egynek lennünk vele, amint ő is egy az Atyával. (Szemle és hírnök 1905 június 1) {5BC 1148.2}   

(Idézi 20-23-at) Milyen csodálatos megállapítás! A Krisztus tanítványi közti egység egyikük személyiségét sem pusztítja el. Gondolkodásukban, célkitűzésükben, jellemükben egyek, de nem személyiségükben Isten lelkületében részesülve. Isten törvényéhez tartva magukat, az emberek Isten természetének részesévé válnak. Krisztus élő kapcsolatra emeli magával és az Atyával tanítványait. A Szentléleknek a gondolkozáson való munkálkodása által az ember teljessé válik Krisztusban. A vele való egység egymás között is egységet teremt. Ez a legmeggyőzőbb bizonyíték a világnak Krisztus fenségéről, erényéről és bűnt elvevő hatalmáról. (1903. 111. kézirat) 24. {5BC 1148.3}   

(Lásd: 20: 16, 17 megjegyzéseit) A szövetség ígérete szerint - Az isteni Fő mely igen vágyott rá, hogy egyháza vele legyen! Közösségben voltak vele szenvedésében és megaláztatásában, s legtúláradóbb boldogsága az, hogy vele vegyenek részt dicsőségében. Krisztus magának igényli az előjogot, hogy gyülekezete vele legyen. „Akarom, hogy akiket nekem adtál, ők is ott legyenek, ahol én vagyok." Ez az együtt levés az Atyával kötött szövetség ígérete szerint történik. (Szemle és hírnök 1893 október 17) {5BC 1148.4}