× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

15. fejezet

1, 2. Termés a bizonyíték - „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, mely bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz." {5BC 1142.9}   

„Bennem." Ez nem azt jelenti, hogy akik valóban Krisztusban vannak, nem teremnek gyümölcsöt. Isten megvásárolt bennünket Krisztus által, hogy ő legyen engesztelés bűneinkért. Kegyelmének határain belül vagyunk; karja kegyelemmel öleli át az egész emberiséget. Mivel Krisztus megfizette az árat mindazért a szolgálatért, melyet adnunk kellene neki, így áron megvett szolgái vagyunk. Bár szövetség-ígérete által Krisztusban vagyunk, de ha közönyös a szívünk, ha nem ismerjük őt el Megváltónknak, akkor nem termünk gyümölcsöt. Ha nem leszünk isteni természetének részesei, akkor nem termünk gyümölcsöt, és az Atya eltávolít minket; világi áramlatok elsodornak Krisztustól, s az a sorsunk, ami a meddő vesszőé. {5BC 1142.10}   

„Minden szőlővesszőt, mely bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz. Mindazt pedig amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen." Gyümölcstermésünk bizonyítja, vajon valóban Krisztusban vagyunk-e… {5BC 1143.1}   

Krisztus tulajdona vagyunk. „Nem a magatokéi vagytok, áron vétettetek meg." Benne lakozunk-e élő hit által? Ha nem termünk gyümölcsöt, a sötétség hatalmasságai veszik birtokukba gondolkodásunkat, szeretetünket, szolgálatunkat. Ez esetben világból valók vagyunk, még ha Isten gyermekeinek valljuk is magunkat. Ez nem biztonságos, sem kellemes helyzet, mivel elvesztjük mind azt a szépséget és megelégedést, mely előjogunk. Krisztusban lakozva miénk lehet szépséges jelleme, jó illata, világossága, hisz ö a világ világossága. Ő ragyog benn szívünkben. Az ö szívünkben levő világossága ragyog arcunkról. Krisztus szépségét és dicsőségét szemlélve mi is ugyanazon képmásra változunk el. (1901, 85. kézirat) {5BC 1143.2}   

1-5. Krisztussal való azonosság - Az igazi szőlőtőkében megmaradó vesszők azok a hívők, akiket a tökével való kapcsolatuk egységre hozott. {5BC 1143.3}   

A vesszők egymással és a tőkével való kapcsolata egységet teremt számukra. Ez mégsem jelem mindenben egyformaságot. Egység a sokféleségben olyan elv, mely az egész teremtést átitatja. Bár egyéniség és sokféleség látható a természetben, mégis egység van változatosságukban, hiszen ugyanabból a forrásból nyerik hasznosságukat és szépségüket. A mindenható mesterművész ráírja nevét minden teremtett művére. Libanon legszálasabb cédrusaitól a falon levő izsópig Az egekbe szökkenő csúcsoktól és a határtalan óceántól a parton levő legparányibb kagylóig, mind az ő keze művét hirdeti. {5BC 1143.4}   

A szőlővesszők nem olvadhatnak egymásba, egyedenként különállók. Ennek ellenére is minden vesszőnek közösségben kell lennie minden más vesszővel, ha egyazon szőlőtő vesszői. Ugyanabból a forrásból szívnak táplálékot, ugyanazokat az életadó tulajdonságokat isszák be. Tehát az igaz szőlőtő minden vesszője különálló, mégis a tőkében egységbe fonódnak. Nem lehet köztük megosztottság, a tőke akarata egybefűzi őket, hogy gyümölcsöt teremjenek, bárhol találnak helyet és lehetőséget. Ehhez a munkásnak el kell rejtenie énjét. Nem szabad kifejezést adnia gondolatainak és akartunknak, hanem a Krisztus gondolatait és akaratát kell kifejeznie. Az emberi család Istenre támaszkodik életért, leheletért, táplálékért. Isten tervezte ezt a szövetet s ők mindnyájan egyéni szálak, hogy létrehozzák a mintát. Az alkotó egy s ő mint a mindenható erőforrás nyilatkoztatta ki magát, mely elengedhetetlen minden egyes élet számára. {5BC 1143.5}   

A keresztény egység abból áll, hogy minden ág ugyanazon tőke vesszeje, hogy a tőke éltető ereje tartja fönn a növekedő oltásokat. Gondolatban és kívánságokban, szavakban és tettekben Krisztussal azonosnak kell lenniük, az ő lelki életéből táplálkozva. A hitnek gyakorlás által kell növekednie. Akik Isten közelében élnek, megértik, hogy mi Jézus számukra és mik ők a Jézus számára. Amint az Istennel való közösség rányomja pecsétjét a lélekre és világító lámpáském ragyog az arcból, Krisztus szent jellemének szilárd elvei tükröződnek vissza az emberben. (Szemle és hírnök 1897 november 9) {5BC 1143.6}   

1-8. Lásd 13:2 kiegészítő megjegyzéseit. {5BC 1143.7}   

4. Elkülönülés is, egység is - A Krisztussal való élő hit általi közösség a tartós. Minden más egységnek cl kell múlnia. Krisztus előbb választott bennünket, mérhetetlen árat fizetve megváltásunkért. S az igazi hívő Krisztust választja elsőnek, utolsónak s mindenben a legki valóbbnak. Ennek az egységnek ára van. Kevély lényeknek kell teljesen függővé válni. Aki erre az egységre lép, tudnia kell, hogy Krisztus elfedező vérére van szüksége. Szívüknek meg kell változnia. Akaratukat Isten akarata alá kell vetniük. Küzdelembe kerül ez a külső és benső akadályokkal. Az elszakadás fájdalmán kell átesniük, csakúgy mint az odatartozásén. Büszkeséget, önzést, hiúságot, világiasságot, a bűn valamennyi formáját te kell győzniük, ha Krisztussal akarnak egységre lépni. Azért találják a keresztény életet olyan siralmasan keménynek; azért olyan ingatagok, változékonyak, mert anélkül csatlakoztak Krisztushoz, hogy elszakadnának melengetett bálványaiktól... {5BC 1143.8}   

A hívők Krisztusban eggyé válnak; egyik ág mégsem tarthatja fönn a másikat. A táplálékot a tőkével való élő kapcsolat által nyerik. Tudatában kell lenniük Krisztustól való teljes függőségüknek. Hit által Isten Fiában kell érniük. Ezt jelenti az utasítás, hogy „maradjatok énbennem" Testben éh életünk ne az emberek akarata szerinti, ne az Úr ellenségeinek tetszésére Jegyen, hanem azt szolgáljuk és tiszteljük, aki szeretett minket s önmagát adta értünk. Az egységbe való puszta beleegyezés, ha szeretetünket nem vonjuk vissza a világtól, csak még merészebbé teszi a szívet az engedetlenségre. (Idők jelei 1910 november 29) {5BC 1144.1}   

Isten nem alkuszik meg - Mígcsak szívét föltétel nélkül át nem adja Istennek, az ember nem marad meg az igaz tőkében, nem tud virágozni benne, gazdag szőlőfürt öt sem képes teremni. Isten a legkevésbé sem alkuszik meg a bűnnel. Ha megtehetné, Krisztusnak nem kellett volna eljönni világunkba, hogy szenvedjen, meghaljon Nem valódi az a megtérés, amelyik nem változtatja meg az igazság elfogadóinak jellemét és viselkedését. Az igazság szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. (1894, 3 l/a. levél) {5BC 1144.2}   

4,5, Lásd Máté 11:29 megjegyzéseit. {5BC 1144.3}   

5. (Lásd 2Korintns 4:3-6 megjegyzéseit) Az élet keringése - Egyedül Krisztus tud segíteni rajtunk, egyedül ő részesíthet győzelemben. Krisztusnak mindenben mindennek kell lennie számunkra. Neki kell szívünkben laknia, az ő életének kell keringnie berniünk, mim vérnek az ereken át. Lelkének éltető erőnek kell lennie, mely segít másokra is1 hatnunk, hogy krisztusiak és szemek legyenek. (1895,43. tevéi) {5BC 1144.4}   

8. Mindennapos tapasztalat - Mit jelent gyümölcsöt teremni? Nem csupán abból áll, hogy hetenként összejövetelre járunk s bizonyságot hordozunk imában és a tapasztalati órán. Napról-napra meg kell megmaradnunk a tökében és gyümölcsöt teremnünk. A családi körben, foglalkozásunkban s az élet minden kapcsolatában türelem által Krisztus lelkületét tanúsítanunk. Sokan úgy viselkednek, mintha a Krisztussal való alkalmi kapcsolat lenne minden, amire szükségük van. S hogy élő vesszőnek lehet betudni őket, mivel időnként megvallják Krisztust. Ez azonban tévedés. Az ágnak be kell lenni oltva a tökébe, s megmaradni benne, hozzánőve a tokéhoz, rost a rosthoz, naponta táplálékot szívva a töke gyökeréből és kövérjéből, mígcsak eggyé nem válik vele. A tőkét tápláló nedvnek kell táplálni a vesszőt s ez meg fog látszani annak életében, aki Krisztusban lakozik, hiszen a Krisztus öröme teljesedik be a nem test szerint, hanem lélek szerint járó emberben {5BC 1144.5}   

Hacsak Krisztusban nem lakozunk, értéktelen a hitvallásunk. Nem lehetünk élő vesszők, csak ha a töke élő tulajdonságai tűnnek elő bennünk. Mikor életünkkel és jellemünkkel Krisztus kegyességeit tükrözzük, az Atya úgy szeret berniünket, mint a Fiút. Mikor a jelen igazság vallói eleget tesznek a föltételnek, virágzó gyülekezetet fogunk látni, mivel a tagok nem maguknak, hanem annak fognak élni, aki meghalt értük. így lesznek az élő töke viruló ágai. (Idők jelei 1892 április 18) {5BC 1144.6}   

10. Lásd Máté 24:23,24 értelmezését. {5BC 1144.7}   

11. (Cselekedetek 2:28) A világosság öröme - Mikor a menny világossága ragyog az emberre, arca a benne élő Úr örömét fogja kifejezni. Krisztus lelkűkből való távolléte teszi szomorúvá és kételkedővé az embereket. Ezért szomorú az arcuk. Életük a sóhajok zarándoklása Isten igéjének alaphangja örvendezés az ót befogadók számára, mivel övék az élet világossága. A világosság örömet és boldogságot hoz, s ez az öröm az életben és jellemben jut kifejezésre (1898,96. kézirat) {5BC 1144.8}   

12. Lásd János 13:34 kiegészítő megjegyzéseit. {5BC 1145.1}   

22. (5:40; Lakács 12:48) Szándékos vakságról nem gondoskodott - Akinek alkalma lett volna meghallani az igazságot, de mégsem törekszik meghallgatni és megérteni, azt gondolva, hogy ha nem hallja, nem felelős érte, az ugyanolyan bűnös Isten előtt, mintha meghallgatta, de elvetette volna. Nem lesz mentség azok számára, akik szántszándékkal haladtak együtt a tévedéssel, mikor megérthették volna az igazságot. Jézus szenvedése és halála engesztelést szerzett a tudatlanság bűneiért, szándékos vakságról azonban nem gondoskodott... {5BC 1145.2}   

Nem leszünk felelősek a meg nem értett világosságért, hanem csak melynek ellenálltunk és visszautasítottuk. Az ember nem értheti meg az előtte soha ki nem fejtett igazságot, ezért nem lehet elítélni őt azért a világosságért, mellyel sohasem rendelkezett. De ha lehetősége nyílt meghallgatni az üzenetet, megismerni az igazságot, de nem él a lehetősséggel, arról Krisztus ezt mondta: „Nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen." Aki szándékosan oda helyezkedik, ahol nincs alkalma meghallani az igazságot, azok közé fog számítani, akik hallották ugyan, de következetesen elutasították a bizonyítékokat (Szemle és hírnök 1893 április 25) {5BC 1145.3}   

A világosság kárhoztatni fog - Senki sem lesz elítélve, mert nem engedelmeskedett olyan világosságnak, mellyel sohasem rendelkezett és nem tudott megszerezni. Ám sokan elutasítják a Krisztus követei által hirdetett igazságot, mivel a világ mértékéhez akarják szabni magukat. Az értelmükhöz eljutott, lelkükbe bevilágító világosság kárhoztatni fogja őket az ítéleten. (Szemle és hírnök 1884 november 25) {5BC 1145.4}   

A világosság szerinti ítélet - Az Úr senkit sem ítél el olyan világosságért, mellyel nem rendelkezett. Ellenben az olyan vasárnapünneplők, akiknek fölhívták e tévedésre a figyelmét, de nem voltak hajlandók kinyitni szemüket, hogy szemléljék a törvény csodadolgait, az eléjük tárt világosság figyelembe vételével ítéltetnek meg. (Szemle és hírnök 1898 szeptember 13) ' {5BC 1145.5}   

26,27. Lásd Cselekedetek 1:8 megjegyzéseit. {5BC 1145.6}