× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

13. fejezet

2. (15:1-8; Lásd Lukács 22:3-5 hozzászólását) Júdás a száraz ág - Júdás nem alakult át, nem vált élő vesszővé az élő tőkével való kapcsolat által. Ez a száraz hajtás nem tapadt a tőkéhez, mígcsak gyümölcsöző, élő ággá nem lett. Láthatóvá vált, hogy ő az az oltás, mely nem termett gyümölcsöt, nem nőtt össze rost rosthoz, ér az érhez a tőkével, hogy a tőke életében részesült volna. {5BC 1138.4}   

A száraz, külön ág csak úgy válhat eggyé a tőkével, ha életet és táplálékot szív az élő tőkéből, ha lehető legszorosabb kapcsolatra lép vele. Az ág rostról-rostra, érről érre nő az életadó tőkéhez, mígcsak a töke élete a vessző életévé nem lesz, s a tökével azonos gyümölcsöt nem terem. (Szemle és hírnök 1897 november 16) {5BC 1138.5}   

10,11. A szívtisztulás próbája - Krisztus megértettette tanítványaival, hogy a lábmosás nem mossa le bűnüket, inkább szívük tisztasága kerül próbára az alázatos szolgálattal. Ha szívük már tiszta, egyedül erre a cselekedetre volt szükség hogy nyilvánvalóvá tegye a tényt. Az Úr megmosta ugyan Júdás lábát, de így szólt: „Nem mindnyájan vagytok tiszták." Júdás áruló szívet hozott magával. Krisztus mindnyájukkal közölte, hogy Urának árulójaként ismeri őt, s hogy a lábmosás szertartása nem tisztítja meg a lelket erkölcsi szennyétől... {5BC 1138.6}   

Jézus bizonyította, hogy tökéletesen érti Júdás jellemét, és tőle sem vonta meg szolgálatát, bár tudta, hogy ellenségei kezére árulja el őt. Ebből tudhatjuk, hogy a lábmosás szertartását ne halasszuk el, mivel néhány látszat-hívő nem tisztult meg bűneitől. Krisztus ismerte Júdás szívét, mégis megmosta lábát. A végtelen szeretet nem tehetett többet, hogy megtérésre késztesse Júdást s megóvja öt végzetes lépésétől. Ha Mesterének ez a szolgálata, mellyel a leggonoszabb bűnös lábának megmosására alázkodott meg, nem törte össze szívét, mi mást tehetett volna még az Úr? Ez volt a szeretet utolsó tette, amit Jézus nyújthatott Júdás javára. A végtelen szeretet nem kényszeríthette Júdást a bűnbánatra, bűn-vallomásra s üdvösségre, bár minden lehetőséget megadott neki. Nem mulasztott el semmit, amit módjában állt megtenni, hogy kimentse öt a Sátán csapdájából. (Szemle és hírnök 1898 június 14) {5BC 1138.7}   

13-17. Odaadó szolgálat - A lábmosás szertartása a szolgálat szertartása. Az Úr azt akarja, hogy mindenki megtanulja és gyakorolja ezt a leckét. Mikor helyesen végzik á szertartást. Isten gyermekeit szent kapcsolatra hozzák, hogy egymás segítségére és áldására legyenek. {5BC 1138.8}   

Krisztus példát állított elénk, hogy az önmagasztalást erősítő bűnös szívben lakozó önzés ne vezesse félre népét. Ezt a lépést nem bízta emberre. Olyan fontosnak tartotta, hogy ö, aki Istennel egyenlő, mosta meg tanítványai lábát, (idézi 13-17-et) {5BC 1138.9}   

Ez a szertartás sokat jelent számunkra. Isten nem csupán a külső tisztálkodás egyik mozzanatát, hanem az egész képet akarja megértetni velünk. Azt a mély igazságot kell ennek tanítania, hogy Krisztus a példakép, amivé, kegyelme által, válnunk kell egymás iránt, hogy egész életünk egyetlen szerény, hűséges szolgálat legyen... A lábmosás erőteljesen szemlélteti az alázat szükséges voltát. Míg a tanítványok az eljövendő ország legelső helyéért civakodtak, Krisztus törölközőt kötött magára s elvégezte a szolga feladatát: megmosta azok lábát, akik Uruknak szólították őt. Ő, Isten szeplőtlen báránya, bűnáldozatul ajánlotta föl magát. S amint tanítványaival a húsvéti étket fogyasztotta, véget vetett a négyezer éve folyó áldozati szolgálatnak. A zsidók által megtartott nemzeti ünnepség helyett bevezette a megemlékezés szertartását, a lábmosást, az úrvacsorát, melyet követőinek meg kell tartaniuk az idők végezetéig az egész világon. Meg kell ismételniük ezeket, hogy mindenki megtanulja, hogy az igazi szolgálat önzetlen cselekedetekre szólít. (1897, 43. kézirat) {5BC 1139.1}   

14,15 (Máté 23:8; 1Korintus 11:28) Az alázat, mint tevékeny elv - Az alázat tevékeny elv, mely Isten nagy szeretetének tudatából nő ki, s mindig megismerhető cselekvési módjából. A lábmosásban való részvétellel bizonyítjuk, hogy készek vagyunk elvégezni az alázatnak ezt a tettét. Azt tesszük ezzel, amit Krisztus cselekedett, mégse nevezzük megaláztatásnak. A gondolkodás és a szív állapotát jelképező cselekedet ez. {5BC 1139.2}   

„Mindnyájan testvérek vagytok" Ez azonosít minket Krisztussal és egymással. Műit testvérek, azonosak vagyunk Krisztussal s kegyelme áltál egymással is. S amurt megmossuk Krisztus követőinek lábát, olyan az, mintha tényleg Isten Fiát érintenénk meg. Azért végezzük, mert Krisztus utasított rá és maga Krisztus van közöttünk. Az ő Szemléiké végzi el szívünk egybeforrasztását. A Krisztussal eggyé válás minden lépésnél megköveteli a lemondást és önfeláldozást. {5BC 1139.3}   

Az alázat szertartásának végzése önvizsgálatra szólít. A lélek nemes elvei minden alkalommal megerősíttetnek Krisztus él bennünk s ez szívet szívhez vonz. Testvéri szeretetre vezet minket, hogy nyájasak, gyöngédek, előzékenyek legyünk napi szolgálatunkban, egymás baját átérző szívvel. (1899, 210. levél) {5BC 1139.4}   

(1Korintus 11:23-25) A lelkiismeret érverésének kitapintása - A lábmosással Krisztus feloldotta tanítványait az ősi zsidó szertartások kötelezettségeinek terhe alól. Ezeknek többé nem volt értelmük, mert a jelkép valósággá vált a világ bűnéért, hozott nagy és egyedül hatékony áldozatban. Ezt az egyszerű szertartást azért adta, hogy rendkívüli alkalom legyen, mikor ő is mindig jelen lesz, hogy vezesse a résztvevőket kitapintani lelkiismeretük érverését; ráébreszteni őket, a jelképes tanítás megértésére; hogy fölébressze emlékezetüket, meggyőzze Őket a bűnről s elfogadja bűnbánó megtérésüket. Tanítaná őket, hogy testvér ne emelje ma gát testvéré fölé; hogy fölismerjék a széthúzás és viszály veszedelmeit; hiszen ez a lélek egészséges és szent működését érinti. {5BC 1139.5}   

Ez a szertartás nem annyira az ember értelméhez, mint inkább szívéhez szól. Erkölcsi és lelki oldalának van szüksége rá. Ha Krisztus tanítványainak nem lett volna szükség erre, nem hagyta volna ezt rájuk utolsó rendelésekém, az úrvacsora részekém. Krisztus olyan szertartást akart a tanítványokra hagyni, melyre igen nagy szükségük volt - mely kiszabadítaná őket az eddig elengedhetetlennek tartott szertartásokból és melyeket az evangélium örömüzenetének elfogadása fölöslegessé tett. A régi szertartások folytatása bántó lett volna Istennek. Testének evése, vérének ivása nem csupán a szem szolgálatkor, hanem mindennaposán táplálkoznunk igéjéből, kielégítve a lélek éhségét — ez igéjének elfogadása és akaratának cselekvése lenne. (Szemle 1898 június 14) {5BC 1139.6}   

34. (Lásd 1 János 3:16,18 megjegyzéseit) A szeretet új fogalma - Mért nevezete ezt új parancsolatnak. A tanítványok nem szerették egymást, amim Jézus szerette 150 őket. Még nem látták a szeretet teljességét, melyet Krisztus nyilatkoztatott ki az ember javára. Nem látták öt bűneikért meghalni a kereszten. Krisztus az ő élete és halála által a szeretet új fogalmát adta nekik. Önfeláldozása fényénél a szeressétek egymást parancs új jelentőséget volt hivatott nyerni. A keresztről ragyogó fénynél új jelentőséget kellett kiolvasniuk e szavakból: „Amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást." (Advent szemle és szombat hírnök 1910 június 30) {5BC 1140.1}   

Gyöngéd szeretet - (3:34, 35) Mért lenne ez új parancs a tanítványok számára? A szavaknak: Amint én szerettelek titeket" még ezután kellett beteljesedni a világ bűneiért hozott áldozata által. Amim Krisztus szerette őket, a tanítványoknak is úgy kellett szeretniük egymást. Azzal kellett kimutatni szívük szeretetét az emberek iránt, hogy mindem elkövettek, felebarátaik üdvösségéért. Az egy hiten levők iránt még gyöngédebb szeretetet kellett tanúsítaniuk. (1898, 160. kézirat) {5BC 1140.2}   

(15:12; Jakab 3:17) A szeretet állandó erő - Jézus mondja: „Szeressétek egymást, amim én szerettelek titeket." A szeretet nem csupán érzelem, körülményektől függő átmeneti érzés, hanem élő elv, állandó hatalom. A lelket a tiszta szeretet patakjai táplálják, melyek Krisztus szívéből folynak kimeríthetetlen forrásként. Ez a szeretet-közösség mily csodálatosan életre kelti a szívet, nemesíti az indítékokat, mélyíti a gyöngédséget! A Szentlélek fegyelmezése és nevelése alatt Isten gyermekei igazán, őszintén, tettetés nélkül szeretik egymást - „részrehajlás és álszenteskedés nélkül." Ez azért van, mert a szív Jézus iránti szeretettől izzik. Egymás iránti szeretetük az Istennel való közös kapcsolatból fakad. Egyetlen családot képezünk, szeretjük egymást, mint ö szeretett minket. Ehhez az igaz, megszentelt, fegyelmezett szeretethez képest a világ felületes, sekélyes udvariassága, barátságról szóló üres ömlengései olyanok, mint a polyva a búzához képest. (1896,63. levél) {5BC 1140.3}   

Gyakorlati, munkálkodó szeretet - Úgy szeretnünk, mim Krisztus, azt jelenti, hogy minden időben, minden helyen szeretetteljes szavakkal és nyájas tekintettel önzetlen szeretetet árasztunk. Ez mibe sem kerül az adakozónak, mégis lelket körülvevő kellemes illatárt hagy maga után. Lehetetlenség fölbecsülni áldásos hatásukat. Nem csupán annak áldás, akire irányul, hanem annak is, aki adja, mert visszahat rá. A valódi szeretet mennyből származó tulajdonság, melynek jó illata a másoknak való szétosztás arányában növekszik.... {5BC 1140.4}   

Krisztus szeretete mély és komoly, elfojthatatlan áldáském árad azok számára, akik elfogadják. Ebben a szeretetben nincs önzés. Ha ez a mennyei szeretet a bennlakó elv a szívben, ez éreztetni fogja jelenlétét nem csak azoknak, akiket szem kapcsolatban tartunk legdrágábbnak, hanem mindenkinek, akivel érintkezünk. Arra vezet, hogy figyelmesek legyünk, engedményeket tegyünk, a szeretet tetteit cselekedjük, hogy gyöngéden, igazul, bátorítón szóljunk. Rávezet együtt éreznünk a szeretetre éhezőkkel. (1899, 17. kézirat) {5BC 1140.5}   

Szeressük egymást - önzés és kevélység akadályozza a tiszta szeretetet, mely lélekben Krisztushoz kötne bennünket. Ha valóban ápoljuk ezt a szeretetet, akkor a véges fog egyesülni végessel s mindnyájan a végtelenben fognak összpontosulni. Az egymás iránti krisztusi szeretet szem. Az egymás iránti keresztény szeretet nyilvánuljon meg sokkal jobban, állandóbban, előzékenyebben és önzetlenebből, mint eddig. Ez a szeretet megőrzi a keresztény gyöngédséget, keresztény jótékonyságot és előzékenységet, és Isten ölelésébe fogja össze az emberi testvériséget. Egyúttal elismeri azt az emberi méltóságot melyet Isten az emberi jogokba ruházott. Ezt a méltóságot kell a kereszténynek mindenkor ápolni Isten becsületére és dicsőségére... {5BC 1140.6}   

Isten Fia azzal ismerte el az ember nemes voltát, hogy emberi létet öltött magára, bizonyítva minden kor számára, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (1897,10. levél) {5BC 1141.1}   

Végzetes tévedés - Az igaz megszentelődés gyöngéd szeretettel tűzi a hívőt Krisztushoz és egymáshoz. Ez az egység árasztja szakadatlanul a szívbe a krisztusi szeretet gazdag áramlatait. Mely azután egymás iránti szeretetben ömlik tova. {5BC 1141.2}   

Krisztus jellemének tulajdonságai, melyekkel mindegyikünknek föltétlen rendelkeznünk kell,' az a szeretete, türelme, önzetlensége és jósága. Ezeket úgy szerezzük meg, hogy szerető szívvel végzünk szeretetteljes cselekedeteket másokért... {5BC 1141.3}   

Legsúlyosabb, legvégzetesebb tévedés föltételeznünk, hogy az embernek örök életre szóló hite lehet anélkül, hogy krisztusi szeretettel viseltetne testvérei iram. Aki szereti Istent és felebarátját, az megtelt világossággal és szeretettel. Isten él benne, Isten veszi őt körül. A keresztény úgy szereti a körülötte levőket, mim akikért Krisztus életét áldozta. Szeretet nélküli keresztény egyszerűen nincs, hiszen Isten a szeretet, s arról tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsolatait „Aki azt mondja, ismerem őt, de parancsolatait nem tartja meg, hazug az és nincs meg abban az igazság."... {5BC 1141.4}   

„Az az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amim én szerettelek titeket." Ez az a gyümölcs, melyet vissza kell térítenünk Istennek. (1899, 133. kézirat) {5BC 1141.5}   

Sátán szegényes kilátása - A sötétség hatalmasságainak kicsi az esélye azon hívők ellen, akik szeretik egymást, mint Krisztus szerette őket; akik nem hajlandók elidegenülést és viszályt támasztani; akik együtt foglalnak állást, előzékenyek, gyöngéd szívűek, ápolják a hitet, mely szeretetből fakad és megtisztítja a lelket. Krisztus lelkének kell élnie bennünk, máskülönben nincs közünk hozzá. (1902,103. kézirat) {5BC 1141.6}   

Aranylánc - Krisztus szeretete aranylánc, mely Krisztusban hívő halandó embereket láncol a végtelen Istenhez. Az Úrnak gyermekei iránti szeretete minden értelmet fölülmúl. Semmi tudomány le nem írhatja azt. Emberi bölcsesség le nem tudja mérni. Minél inkább érezzük e szeretet hatását, annál szelídebbek, alázatosabbak leszünk. (1896,43. levél.) {5BC 1141.7}   

34,35. A tanítványság bizonyítékai - (34, 35 vers) Milyen széles, mennyire teljes ez a szeretet. A tanítványok nem értették meg a parancsolat új szakaszát. Úgy kellett szeretniük egymást, ahogyan Krisztus szerette őket. Ez volt hitellevelük, hogy Krisztus alakult ki bennük a dicsőség reményekém. Krisztus szenvedése, keresztre feszítése, föltámadása s József megnyílt sírja fölötti kijelentése (én vagyok á föltámadás és az élet), az ötszáz összegyűlthez intézett szavai, mennybemenetele után a tanítványoknak már volt némi fogalmuk, mit jelem Isten szeretete és mit az egymás iránti szeretet Pünkösdkor, mikor a Szemlélek nyugodott meg rajtuk, ez a szeretet nyilatkozott meg. (1898,82. kézirat) {5BC 1141.8}   

36-38. Lásd Máté 26:31-35 hozzászólását. {5BC 1141.9}