7. fejezet

1-5. Krisztus testvérei homályosan értették meg küldetését - (Idézi az öt verset) Az itt említett testvérek József fiai voltak, s szavaikat gúnyosan mondták. Nagyon fájt Krisztusnak, hogy legközelebbi rokonai csak homályosan értik meg küldetését és az ellenségei sugallta gondolatokat táplálják. Az Üdvözítő mégsem felelt hasonló szavakkal a kíméletlen gúnyra. Szánakozott testvérei lelki tudatlanságán, s vágyott rá, hogy világosan megértesse velük küldetését. (1911, 33. kézirat) {5BC 1135.10}   

1-53. Lásd 2Mózes 23:16 értelmezését. {5BC 1136.1}   

16. Kimentve a tévedésből - Felele nekik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Szavaim tökéletesen megegyeznek az ószövetségi Szentírással és a Sínainál adott törvénnyel. Nem hirdetek új tanítást. Régi igazságokat szólok, kimentve őket a tévedés keretéből és új keretbe foglalva őket. (1911, 33. kézirat) {5BC 1136.2}   

41, 50-52. A papok és fejedelmek tévedése - (51. vers) A Nikodémusnak adott tanítás nem volt hiábavaló. Meggyőződött Jézus szavairól s szívével elfogadta őt. Beszélgetése óta buzgón kutatta az írásokat és fölismerte az örömüzenet igaz keretébe foglalt igazságot. {5BC 1136.3}   

Nikodémus bölcs kérdést vetett föl, mely megnyerte volna a magas tanács tetszését, ha az ellenség félre nem vezette volna őket. De ők újra megteltek előítélettel, így a názáreti Jézus mellett szóló mégoly meggyőző érvnek sem volt súlya előttük. Nikodémus ezt a feleletet kapta: „Vajon te is galiléus vagy-e? Tudakozódjál, és lásd meg, hogy Galileából nem támadt próféta." {5BC 1136.4}   

A papok és fejedelmek a Sátán akarata szerint félre voltak vezetve, hogy Jézust galileainak tartsák. Akik. tudták, hogy Betlehemben született, elhallgatták, nehogy a félrevezetés erejét veszítse. (1911, 33. kézirat.) {5BC 1136.5}