5. fejezet

1-12. Elég a bizonytalanság megelőzéséhez – A csodálatos hegyi beszéd tanulmányozása megtanítja a hívőt, hogy mik legyenek azok jellemzői, akiket az Úr boldognak, áldottnak nevez, (idézi l-l2-t) {5BC 1083.9}   

Hálákat adok az Úrnak, hogy ilyen félreérthetetlen utasításokat nyújtott a hívőknek. Ha nem állna rendelkezésünkre más utasítás, mint ez a néhány szó, az is elég lenne. Senkinek sincs oka bizonytalankodni. Ámbár egész Bibliánk van, tele becses tanításokkal. Nem kell sötétben, tanácstalanságban lennünk. Akik hit, ima és az írások lelkiismeretes kutatása által törekednek elnyerni az itt ecsetelt erényeket, azokat könnyen meg lehet különböztetni a többiektől, akik nem akarnak a világosságban járni. Akik nem hajlandók követni az így szól az Úr-t, azoknak nem lesz mentségük, amiért következetesen ellene álltak Isten szavának. (1907, 258. levél) {5BC 1083.10}   

Másféle szavak - Krisztus áldó szavai minthacsak mennyei ragyogású fellegbe lettek volna burkolva. Az ő igéi egészen mások voltak, mint az írástudók és farizeusok szavai. Jézus éppen azokat hirdette boldognak, akiket a vallásos vezetők Istentől megátkozottnak neveztek volna. Kijelentette a sokaságnak, hogy azoknak osztja az örökkévalóság kincseit, akinek akarja. Bár istenségét emberi volta takarta el, Istenhez való hasonlóságát nem •tartotta olyan valaminek, amihez föltétlenül ragaszkodjék. Nyilvánosan ecsetelte azok tulajdonságait, akik az örök jutalomban hivatottak részesülni. Különösen azokra mutatott rá, akik üldöztetés^' szenvednek nevéért. Gazdag áldásban fognak részesülni. Isten örökösei, Krisztus örököstársai lesznek. Nagy lesz jutalmuk a mennyben. (1901, 72. kézirat) {5BC 1084.1}   

A jóság kincsesháza - Jézus békével és örömmel szerette volna betölteni a földet, mert így lenne hasonló a mennyei világban találhatókhoz, (idézi l-l2-t) {5BC 1084.2}   

Világosan és hatalommal szólta a szavakat, melyeknek a jóság kincsesházaként el kellett érkezni hozzánk is. Milyen becses szavak is ezek, mennyire tele bátorítással. Isteni ajkáról teljes és bő bizonyossággal peregtek ott az áldás szavai, melyek azt bizonyították, hogy ő minden jóság forrása, s hogy előjoga megáldani a jelenlevőket, mind pedig mély benyomást tenni gondolkodásukra. Az ő külön szent birodalmában fáradozott és az örökkévalóság kincsei rendelkezésére álltak. A kincsek osztogatásánál nem ismert határt. Mikor Isten tisztjét töltötte be, nem volt bitorló. Áldásmondásaival felölelte azokat, akikből földi országa állni fog. Magával hozott a világra minden áldást, mely elengedhetetlen az ember lelkének boldogságához és öröméhez, s a roppant sokaság előtt kitárta a mennyei birodalom, az öröktől való, örökké élő Atya fölhalmozódott kincseit. {5BC 1084.3}   

Itt fogalmazta meg, kik lesznek mennyei országának alattvalói. Egyetlen hízelgő szót sem ejtett ki a legmagasabb tisztségek viselőinek, a világi méltóságoknak. Hanem mindenek elé tárta azon jellemvonásokat, melyekkel elengedhetetlenül rendelkeznie kell különleges népének, mely majd királyi családba lép elő a mennyek országában. Meghatározta, kik lesznek Isten örökösei, neki meg örököstársai. Nyilvánosan kihirdette, milyen alattvalókat választ, s kijelölte helyüket szolgálatában, mint vele egyesülteket. Akik az itt leírt jellemmel bírnak, azok fogják megosztani vele az áldásokat, dicsőséget és megtiszteltetést, melyben valaha részesülni fog. {5BC 1084.4}   

Akiket így megkülönböztet és megáld, ezek lesznek az ő különleges népe, akik az Úr ajándékaiban részesülnek. Úgy szól a nevéért szenvedőkről, mint akiknek nagy lesz jutalma a mennyben. Annak tekintélyével beszélt, aki korlátlan hatalommal rendelkezik, akié az összes mennyei áldás, hogy azoknak adja, akik megváltójuknak fogadják el öt. {5BC 1084.5}   

Az emberek bitorolhatják a nagyság tekintélyét; de Krisztus nem ismeri el őket; hiszen csak bitorlók. {5BC 1084.6}   

Krisztus olykor olyan hatalommal szólt, hogy szavai ellenállhatatlan erővel célpontba találtak. Hatalma lenyűgözte az embereket, s ők semmivé zsugorodtak az előttük álló Krisztushoz képest. Az Úr mélyen megérintette az embereket; azt a mély benyomást tette rájuk, hogy túláradó dicsőségből érkezett parancsot ismétel. Amint megidézte a világot, hogy hallgassa meg szavát, lenyűgözte és elbájolta őket, és meggyőződés támadt bennük. Minden egyes szava célba talált. Hallgatói elhitték és befogadták szavait; nem volt erejük ellenállni. Minden kiejtett szava mintegy Isten életének tűnt hallgatói előtt. Azt bizonyította szavai súlyával, hogy ő a világ világossága és az egyház feje; hogy a legelső helyre tart igényt mindenek fölött. (1905, 118. kézirat) {5BC 1084.7}   

13,14. (15:9; 22:29) A szerény, alázatos emberek a föld sója - Krisztus a tanításaiban a legismertebb dolgokhoz hasonlította tanítványait. Sóhoz és világossághoz. „Ti vagytok a föld sója", mondta „ti vagytok a világ világossága." Ezen szavait szegény, egyszerű, halászokhoz intézte. Papok és tanítók is voltak a hallgatók között, de ő nem ezekhez szólt. Minden műveltségükkel, a törvény titkaiban való minden állítólagos jártasságukkal, minden kérkedő istenismeretükkel mégis azt bizonyították, hogy nem ismerik őt. Ezekre a vezetőkre volt bízva Isten kinyilatkoztatott igéje. Krisztus mégis megbízhatatlan tanítóknak jelentette ki őket. így szólt hozzájuk: „Olyan tudományokat tanítotok, melyek emberek parancsolatai." „Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát." Majd a szerény, egyszerű halászokhoz fordulva mondta: „Ti vagytok a föld sója." (Szemle és hírnök 1899 augusztus 22) {5BC 1085.1}   

Nincs belőlünk származó világosság - A Krisztust befogadó emberikből sugárzó fény nem belőlük ered. Minden fény a világ világosságától és életétől: Krisztustól származik. Ő gyújtja meg a világosságot, melyet szolgálatában mindenkinek használnia kell. Krisztus a világosság az élet, a szentség, a megszentelődés minden hívőnek, s az ő világosságát kell befogadni és továbbadni minden jó cselekedettel. Krisztus kegyelme sokféleképpen a só szerepét is betölti a földön. Ahova ez a só utat talál, családi körökbe vagy közösségekbe, megtartó erővé válik, hogy megóvjon mindent, ami jó s elpusztítson mindent, ami gonosz. (Szemle 1899 augusztus 22) {5BC 1085.2}   

17-19. A legkisebb az emberek kőzött - (idézi) Ez a mennyek országában kihirdetett ítélet. Némelyek azt gondolják, hogy a parancsolatrontó ott lesz a mennyben, csak éppen a legalacsonyabb helyet fogja betölteni. Ez azonban tévedés. Bűnösök sohasem teszik be lábukat az áldott hajlékba. A parancsolat megszegője, s mindaz, aki egyesül vele, azt hirdetve és tanítva, hogy nem számít, vajon az ember megszegi vagy megtartja az Isten törvényét, azt a mennyei mindenség a legkisebbnek fogja nevezni az emberek között, mivel nem csupán maguk voltak hűtlen lázadók, hanem másokat is arra tanítottak, hogy megszegjék Isten törvényét. Krisztus ítéletet hirdet azokra, akik állítják, hogy ismerik a törvényt, de tanítással és példamutatással bizonytalanságba és sötétségbe vezetnek. (Szemle és hírnök 1898 november 15) {5BC 1085.3}   

21, 22, 27, 28. (Jelenések 20:12) Jellemvonások a menny könyveiben - Isten törvénye behatol az érzésekig és indítékokig, csakúgy, mint a külső cselekedetekig. Föltárja a szív titkait, fényt villant az eddig sötétbe burkolt ügyekre. Isten ismer minden gondolatot, minden szándékot, tervet, indítékot. A menny könyvei följegyzik a bűnöket, melyeket elkövettünk volna, ha alkalom nyílt volna rá. Isten minden cselekedetet ítéletre fog hozni, minden titkos dologgal együtt. Törvényével méri le minden ember jellemét. Amint a festőművész vászonra viszi át az arc vonásait, így minden egyén jellemvonásait átviszik a menny könyveibe. Istennek tökéletes fényképe van minden ember jelleméről s ezt a fényképet törvényével veti össze. Föltárja az ember előtt az életét elcsúfító hiányosságokat és fölszólítja öt a megtérésre és a bűntől való elfordulásra. (Idők jelei 1901 július 31) {5BC 1085.4}   

48. Tökéletesség a jellemépítésben - Az Úr tökéletességet követel meg megváltott családjától. Tökéletességre szólít a jellemépítésnél. Apáknak, de különösen az anyáknak meg kell érteni a gyermeknevelés legjobb módszereit, hogy együtt tudjanak működni Istennel. Férfiakat és nőket, gyerekeket és serdülőket a szerint mérnek le a menny mérlegéin, hogy milyen a családi életük. Aki otthon keresztény, az mindenütt keresztény. A családba behozott vallás olyan hatást gyakorol, melyet lehetetlenség lemérnünk. (1899, 34. kézirat) {5BC 1085.5}   

A tökéletes ember élete - Üdvözítőnk Isten Fiaként igazi emberi kapcsolatra lépett. Mi Isten fiai és lányai vagyunk. Hogy tudjuk, miként viselkedjünk körültekintően és helyesen, követnünk kell, amerre Krisztus vezet minket. Urunk harminc éven át élte a tökéletes férfi életét, a tökéletesség legmagasabb mértékét érve el. (1897, 69. kézirat) {5BC 1085.6}