3-5.(Máté 26:14-16; Márk 14:10,11; János 13:2, 27) Krisztust a templom pénzén vették meg - A páska ünnepén Júdás sorsa eldőlt. Az ördög vette birtokba szívét és értelmét. Azt gondolta, hogy vagy keresztre feszítik Krisztust, vagy kiszabadítja magát ellenségei kezéből. Mindkét esetben haszna tesz belőle, tehát jó üzletet köt mestere elárulásával. Elment a papokhoz, fölajánlotta segítségét, hogy megtalálják Jézust, akit Izrael nyugtalanítójának tartottak. Ezzel mint rabszolgát adták el az Urat. A templom áldozatok vásárlására használt pénzéből fizettek érte. (Idők jelei 1912 dec. 17) {5BC 1123.3}
31-34. (Máté 26: 31-35; Márk 14: 29-31) Péter megkísérti az ördögöt - (31. v.) Mily igaz barátsággal viseltetett az Üdvözítő Péter iránt, milyen szánakozó szeretettel figyelmeztetette őt! Péter neheztelt a figyelmeztetésért, Önhitten, magabiztosan jelentette ki, hogy sohasem tenne olyat: „Uram, teveled kész vagyok tömlöcbe, halálba menni," - mondta. Önhittsége lett a veszte. Megkísértette a Sátánt, hogy kísértse őt, majd elesett a ravasz ellenség mesterkedései előtt. Mikor Krisztusnak a legnagyobb szüksége volt rá, Péter az ellenség oldalán állt s nyíltan megtagadta Urát. (1902, 115, kézirat) {5BC 1123.5}
42. Máté 26:42; Márk 14:30; Lásd Róma 8:11 megjegyzéseit) Az Atya ott áll minden küzdő lélek mellett • Krisztus isteni erővel győzött. így kell győzni minden megkísértett léleknek. Isten Krisztussal volt a Gecsemáné kertben, és az ő tapasztalatából kell megtanulnunk megbízni mennyei Atyánkban. Minden helyen, mindenkoron hinnünk kell, hogy az Atya gyöngéd, igaz és hűséges, hogy meg tudja tartam a rá bízottakat. Helyettesünk és^kezesünk: Krisztus gyötrelmes küzdelmében az Atya Éta mellett állt, s ott áll minden csüggedéssel és nehézséggel küzdő lélek mellett is. (1896,106. levél) {5BC 1123.7}
42, 43. Gábriel erősítette Jézust - A végső válság idején, mikor Jézus szíve és lelke megszakadt a bűn terhe alatt, Isten Gábrielt küldte megerősíteni az isteni szenvedőt véráztatta ösvénye megjárására S miközben az angyal támogatja aléló alakját, Krisztus átveszi a kese . poharat s beleegyezik kiivásába. A szenvedő Istenfia előtt fölszáll az elveszett és pusztuló világ jajszava, s ezek a szavak hangoznak ajkáról. „Mindazonáltal, ha az embernek el kell vesznie, ha ki nem iszom a keserű poharat, ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied." (Idők jelei 1897 december 9) l {5BC 1123.8}
43. A Krisztusban elrejtett élet elpusztíthatatlan - A Gecsemáné kertben a testi szenvedés és lelki gyötrelem óráján Krisztusnak nyújtott megerősítésben mindenki részesülhet, aki az ő nevéért szenved. Isten minden hívő gyermeke, akit lelki gyötrelem vagy szenvedés ér, akit a Sátán eszközei börtönnel vagy halállal fenyegetnek, ugyanolyan kegyelemben részesülhet, mint Jézus. Ugyanabban a vigaszban, ugyanabban az emberfölötti állhatatosságban. Isten még egyetlen Krisztusban bízó lelket sem hagyott magára a pusztulásra. A kínpad, a máglya, a kegyetlenség sok találmánya megölheti a testet, a Krisztus által az Istenben elrejtett életet mégsem érinthetik. (Idők jelei 1897 június 3) {5BC 1123.9}
44. (Filippi 2:5-8; Zsidók 2:14-17) Krisztus nem látszat emberi létet vett magára - Krisztusról mondja az írás: „Haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozok és az ő verejtéke olyan volt, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak." Meg kell értenünk Krisztus emberi voltának valóságát, hogy megértsük a fönti szavak igazát. Krisztus nem látszat emberi létet vett magára. Hanem emberi természetet öltött magára és emberi természetben éh. Nem tett csodát a maga javára. Gyöngeségekkel volt körülvéve, isteni természete mégis tudta, mi lakik az emberben. Efelől senki bizonyságtételére sem volt szüksége. Mérték nélkül részesült a Lélekben; hiszen ezt földi küldetése szükségessé tette. {5BC 1124.1}
Krisztus élete tökéletes férfiúságot képvisel. Pontosan az volt ö emberi természetben, amivé te lehetsz. Az Úr magára vette gyöngeségeinket. Nem csak testté lett, hanem a bűnös test hasonlatosságában született. Isteni tulajdonságai nem vettek részt természetében, hogy enyhítse lelke vagy teste gyötrelmét. (1896, 106. levél) {5BC 1124.2}
44, 53, (Lásd Máté 26:42 megjegyzéseit ) A sötétség hatalmasságainak kiszolgáltatva - Ha a halandók láthatnák az angyalok csodálkozását és szenvedését, mikor fájó szívvel, csöndben szemlélték, amim az Atya visszavonja Fiától világosságának sugarait, szeretetét és dicsőségét, jobban megértenék, mennyire bántó a bűn az Atya szemében. Amint Isten Fia a Gecsemáné kertben leborulva imádkozott, lelke gyötrelme nagy vércseppekhez hasonló verejtéket sajtolt ki bőréből. A súlyos sötétség rémülete itt vette őt körül. Az Atya törvényének megszegőjeként az ember helyében szenvedett. Ez volt a kísértés helyszíne. Isten isteni fénye eltávolodott tőle; átadta őt a sötétség hatalmasságainak. Gyötrődő lélekkel elterült a hideg földön. Tudta, hogy Atyja rosszalja a bűnt. Krisztus elvette a szenvedés kelyhét a hívő ajkától, maga szándékozott azt kiinni, s helyette az áldás kelyhét adni az embernek. A harag, mely az embert sújtotta volna, Krisztust sújtotta. (Krisztus szenvedései 17) {5BC 1124.3}
70. (Máté 10:32; 26:63,64; Márk 14:61, 62) A szólás ideje - Mikor megkérdezte, te vagy-e Isten Fia, Jézus tudta, hogy ha igazat felel, halála bizonyossá válik. Másrészt a tagadás foltot ejtene emberi voltán. Ideje volt a hallgatásnak és ideje a szólásnak.. Krisztus nem szólalt meg amíg csak vallatták. Tanítványainak mondta: „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom azt az én mennyei Atyám előtt." Mikor nekiszegezték a kérdést, nem tagadta le Istenhez fűző- kötelékét. Azon a komoly percen jelleme forgott kockán s azt föltétlen igazolnia kellett. Ezúttal is példát hagyott hátra az embernek, hogy azt kövessék hasonló körülmények között. Arra tanított, hogy az ember ne tántorodjék el hitétől, hogy megmeneküljön a szenvedéstől, vagy akár haláltól is. (3Le!ki ajándékok 127) {5BC 1124.6}
