9. Megerősíttettek, hogy nagyobb világosságot tudjanak elviselni - ( Lukács 2:8,9) ...Hirtelen az egek olyan fényes ragyogással teltek még, hogy a pásztorok megriadtak. Nem ismerték a nagy fényesség okát. Nem vették észre mindjárt az egekben összegyülekezett angyalok milliárdjait A mennyei seregektől áradó fényesség és dicsőség bevilágította és dicsővé tette az egész síkságot. A pásztorokat rémület tölti be Isten dicsőségétől, de a sokaságot vezető angyal eléjük áll és ezekkel a szavakkal csillapítja félelmüket: „Ne féljetek".... {5BC 1115.7}
Eloszlik félelmük, öröm veszi át a meglepetés és ijedelem helyét. Eleinte nem bírják elviselni a mennyei sereget kísérő, hirtelen támadt ragyogást. Csupán egyetlen angyal jelenik meg az nyájukat őrző pásztorok előtt eloszlatni félelmüket s közölni velük küldetését. Amint az angyal fényessége körülveszi őket, a dicsőség megnyugszik rajtuk, s az angyal megerősíti őket, hogy el tudják viselni a mennyei angyalok milliárdjait kísérő nagyobb világosságot és dicsőséget. (2Lelki ajándékok 17) {5BC 1115.8}
13,14.29-32. Sátán rémülete - A mennyei hírnökök végsőkig bőszítették Sátán zsinagógáját. Sátán nyomon követte a gyermek Jézus önzőinek lépéseit. Hallotta a templom udvarán Simeon jövendölését, aki már régóta várt Izrael vigasztalójára. A Szentlélek nyugodott meg rajta, s most a Lélek vezette öt a templomba. Karjába vette a gyermek Megváltót és magasztalta Istent, majd így szólt: „Mostan bocsásd el Uram a te szolgádat a te beszéded szerint, békességgel, mert látta szemem a te üdvösségedet, amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára. Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izraelnek dicsőségére." A Sátánt rettenet töltötte el, mikor látta, hogy a vén Simeon fölismerte Krisztus isteni voltát. (Szemle és hírnök 1895 október 29) {5BC 1116.1}
Simeon megértette, hogy azt tartja karjában, aki az út, az igazság és az élet. Krisztus külső megjelenésében semmi sem volt, ami ezt a bizonyosságot adhatta neki, ámde Simeon a menny légkörében élt. Az igazságosság napjának fényes sugarai fölismerő készséggel áldották meg. Egyedüli vágya volt, hogy meglássa a fölkentet. Életének tisztasága megfelelt azon világosságnak, melyben részesült. Simeon készen állt a fontos igazság kinyilatkoztatására, hogy ez a magatehetetlen csecsemő az Úr fölkentje, az üdvözítő. Öröm és elragadtatás ragyogta be arcát, amint Isten embereknek adott legbecsesebb ajándékát tartotta karjában. Megvilágosult értelme befogadta a minden világosság forrásából áradó fényt. Fölismerte, hogy Krisztus lesz nem csupán a zsidók, hanem a pogányok reménysége is. Gondolkodásában nem volt meg a hagyományoknak a zsidók előítélete által épített fala. Megértette, hogy az üdvözítő minden ember számára üdvösséget hoz. (Szemle és hírnök 1901 április 2) {5BC 1116.3}
Két csoportot képviselve - Simeon és a pap két csoportot képviselt. Egyfelől akiket Isten Lelke vezérelt, mivel készen álltak elfogadni a tanítást, másrészt akik nem fogadták el a világosságot, mely az igazságra vezetné őket. Ezeket a sötétség hatalmasságának szelleme naponta sűrűbb sötétségbe vezeti. {5BC 1116.4}
Simeon isteni megvilágosodás által megértette Krisztus küldetését. A Szentlélek tett benyomást szívére. Másfelől a papok és fejedelmek Isten ellenségének szellemével voltak átitatva. Ma is ugyanaz a szellem hat az emberek gondolkodására, nagy hatalommal uralkodva az emberek szívén s hatástalanná téve a Lélek kérleléseit. (Szemle és hírnök 1901 április 2) {5BC 1116.5}
38. Az istenfélő zsidók éjjel-nappal várták - Az istenfélő zsidók várták és hitték a megváltó eljövetelét, és imádkoztak is érte. A romlott papságon át Isten nem tudta kinyilatkoztatni dicsőségét és hatalmát. Eljött a kijelölt idő, hogy az Úr kedvezzen népének. A zsidók hite homályossá sötétedett, mivel eltávolodtak Istentől. A nép vezetői közül sokan hagyományaikat vezették be s erőltették Isten parancsaiként a zsidókra. Az istenfélő zsidók hittek és bíztak Istenben, hogy nem hagyja népét ebben az állapotban, hogy a pogányok gyalázata legyenek. Isten régen, mikor nyomorúságukban hozzá kiáltottak, szabadítót támasztott. A látnokok jóslataiból tudták, hogy elérkezett a Megváltó eljövetelének ideje. Eljövetelekor majd világos kinyilatkoztatást kapnak, hogy mi az Isten akarata. A hit tanításait is megtisztítja a hagyományoktól és fölösleges szertartásoktól. Az istenfélő koros zsidók éjjel-nappal várták az Üdvözítő eljövetelét, azért esedezve, hogy haláluk előtt megláthassák öt. Vágyakoztak, hogy eloszlatva lássák a tudatlanságot és elvakultságot a nép értelméről. (2.Lelki ajándékok 41) {5BC 1116.6}
40. Gyerekek példaképe - Nem helytálló egyetértenünk számos szerző állításával, hogy Krisztus olyan volt, mint más gyerekek. Krisztus nem volt olyan, mint más gyerekek. Sok gyereket rosszul szoktatnak, rosszul nevelnek, rosszul fegyelmeznek. József azonban, és még inkább Mária szem előtt tartották gyermekük Istentől származásának emlékét. Jézust küldetésének szem jellegéhez illőn tanították. Jó hajlamai a megelégedés kiapadhatatlan forrása volt szüleinek. A gyerek kérdései az igazság legfőbb elemeinek legalaposabb tanulmányozására késztették a szülőket. A természetről és a természet Istenéről kiejtett, lélekbe markoló szavai megnyitották és megvilágították értelmüket, {5BC 1116.7}
Isten Fiának szeme gyakran megpihent a szülővárosa körüli sziklákon és halmokon. Jól ismerte a természet jelenségeit. Látta a napot, holdat és csillagokat, amint betöltik hivatásukat az égen. Énekszóval köszöntötte a pirkadat fényét. Hallgatta a pacsirtákat^ amint éneket zengtek Istenüknek, s ő is együtt zengett velük magasztaló és hálaadó zsoltárokat... {5BC 1117.1}
(Lukács 2:40) Krisztus példája volt rá, hogy mivé törekedhet válni minden gyerek, ha a szülők a legbuzgóbban keresik az Urat és a gyerekek együtt fáradoznak szüleikkel. Jézus szavaival és tetteivel gyöngéd szeretetet tanúsított mindenki iránt. Társasága gyógyító, enyhítő balzsam volt az elcsüggedt és levert embereknek. {5BC 1117.2}
Ha valaki sugárzó arcára tekintett, nem mondhatta rá, hogy olyan mint más gyermekek. Isten volt ő emberi testben. Mikor társai unszolták, hogy helytelent tegyen, az istenség át-át villant emberi voltán, s határozottan visszautasította a helytelenséget. Szempillantás alatt különbséget tudott tenni a helyes és a helytelen között. A bűnt Isten parancsainak fényébe állította, a törvényt tartva bűnre világot vető tükörként. Helyes és helytelen közti különbségtevése gyakran felbőszítette fivéreit. Bár kérlelései, jobb érzéseikre való fellebbezése és elszomo-rodása olyan gyöngéd, szívből fakadó szeretetet árult el irántuk, hogy elszégyellték magukat, amiért megkísértették őt, hogy eltávolodjék szigorú igazság és hűségérzetétől. (Ifjúsági nevelő 1898 szeptember 8) {5BC 1117.3}
40, 52. Növekedés ismeretekben és szolgálatban - Bár növekedett az ismeretekben és Isten kegyelme vele volt, mégsem vált kevéllyé, nem gondolta, hogy a legalantasabb munka rangján aluli lenne. Vállalta az élet terhének ráeső részét, atyjával, anyjával, fivéreivel együtt. Fárasztó munkát végzett, hogy fönntartsa a családot. Bár bölcsessége ámulatba ejtette a tanítókat, mégis szelíden alávetette magát emberi gyámjainak, szelíden viselte a család terheinek ráeső részét s kétkezi munkát végzett, mim bármelyik dolgozó. Róla szól a megállapítás: „gyarapodék a bölcsességben és testének állapotában és Isten és az emberek előtt való kedvességben." {5BC 1117.4}
Bár naponta gyarapodott csodálatos küldetését illetően, ez mégsem akadályozta, hogy a legszerényebb kötelességeknek eleget tegyen. Jókedvvel végezte az ínséggel küzdő családban élő ifjakra háruló föladatokat. Ismerte a gyerekek kísértéseit; hiszen ő viselte bánataikat és próbáikat. Szilárd és állhatatos volt a szándéka, hogy helyesen cselekedjék. Bár rá akarták venni a gonoszságra, egyszer sem volt hajlandó eltántorodni a leg-136 szigorúbban vett igazmondástól és becsületességtől. Mindenkor tökéletes gyermeki engedelmességgel viseltetett. Szeplőtlen élete azonban irigységet és féltékenységet támasztott fivéreiben. Gyermek és ifjúkora távolról sem folyt simán és örömteljesen. Fivérei nem hittek benne és haragudtak rá, amiért nem viselkedett hozzájuk hasonlóan; nem vált eggyé velük a gonoszkodásban. Családi körben derűs volt, de sohasem szilaj vagy féktelen. Mindenkor a tanuló beállítottságával élt. A természetben igen gyönyörködött és Isten volta a tanítója. (Idők jelei 1896 július 30) {5BC 1117.5}
A család világossága és Öröme - Krisztus az egész emberiség eszményképe. Tökéletes példát mutatott gyermekkorában, ifjúságában és férfikorában is. Eljött világunkra s itt esett át az emberi élet különböző szakaszain. Úgy beszélt, úgy viselkedett, mint más gyerekek és ifjak, kivéve, hogy sohasem követett el helytelenséget. A bűn nem talált helyet életében. Mindenkor a mennyei tisztaság légkörében élt. Gyermekségétől férfikoráig szeplőtlenül megtartotta Istenbe vetett bizalmát. Az ige mondja róla: „Gyarapodék bölcsességben és testének állapotában és az Isten és emberek előtt való kedvességben." {5BC 1117.6}
Jézus a. családi kör védelmében nevelkedett. Nem csak szülei nevelték - mennyei Atyja is tanította. Amint növekedett, Isten egyre jobban föltárta előtte a rá váró fontos, súlyos föladatot. Ennek ellenére sem volt elbizakodott, fölényes. Sohasem okozott tiszteletlenséggel fajdalmát vagy aggodalmat szüleinek, örömét lelte a szülei iránti tiszteletben és engedelmességben. Habár ismerte mindennél fontosabb küldetését, mégis figyelembe vette szülei kívánságát és alávetette magát tekintélyüknek. {5BC 1117.7}
Jézus jól ismerte az emberek szívét. Tudta, hogy amikor a sokaság csoportokban hazafelé indul Jeruzsálemből, sok olyan beszélgetés és egymás fölkeverése lesz, mely nem lesz alázattól és kegyelemmel ízes, így a Megváltót és küldetését csaknem feledni fogják. Az volt hát célja, hogy szüleivel együtt térjen vissza Jeruzsálemből; mivel a magányban szüleinek több ideje lesz elmélyedni .és elgondolkozni a jövő szenvedéseire és halálára vonatkozó jövendöléseken. Nem akarta, hogy megrázkódtatás érje őket a rájuk váró fájdalmas eseményektől, amikor föláldozza életét a világ bűneiért. Jeruzsálemből való visszatérésükkor elszakadt szüleitől. A páska megünneplése után szülei szomorú szívvel keresték öt három napon át. Mikor megáldozzák a világ bűneiért, három napig el lesz választva tőlük, el lesz veszve számukra. Három nap elteltével megjelenik nekik, megtalálják őt, s hitük, mint a bukott emberiség Üdvözítőjére, az Atya előtti ügyvivőjükre, rá fog támaszkodni. {5BC 1118.4}
Tanulság rejlik ebben Krisztus követői számára. Jézusnak az volt a célja, hogy a tanítások közül egyet se veszítsenek el, hanem leírják a későbbi nemzedékeknek tanulságul. Mikor a keresztények összejönnek, ügyeljenek beszélgetésükre, tetteikre, nehogy megfeledkezzenek Jézusról, nehogy úgy járjanak, nehogy azt vegyék észre, hogy Jézus nincs velük. Mikor állapotukra ébreszti őket, akkor döbbennek rá, hogy anélkül haladtak életútjukon, aki békét, örömöt tud nyújtani szívüknek. Napokig tart majd, hogy visszatérjenek és keressék őt, akinek jelenlétét pedig minden percben meg kellett volna tartaniuk. Jézus nem lelhető föl olyanok társaságában, akik nem törődnek jelenlétével, akik olyan beszélgetéseket folytatnak, melyek nem érintik Megváltójukat, akiben hitvallásuk szerint örök életük reménysége összpontosul. Jézus és a parancsainak engedelmeskedő angyalok is kerülik az ilyenek társaságát. A mennyei hírnököket nem vonzzák olyan sokaságok, ahol a gondolatok távolra terelődnek a mennyei dolgokról. Ezek a tiszta és szent tények nem bírnak megmaradni olyanok közt, ahol nem kívánják és nem bátorítják Jézus jelenlétét; ahol észre sem veszik távollétét. Ez az oka annak, hogy sok a gyász, a bánat, a csüggedés. Az elmélyedés, az éber vigyázás és ima hiánya miatt elvesztettek minden értékeset. Nincsenek velük a Jézustól ragyogó isteni világosság sugarai Nem indítja őket szerető, fölemelő jelenlétük. Homály veszi őket körül, mivel hanyag, tiszteletlen lelkületük elkülönítette tőlük Jézust, és elűzte a szolgáló angyalokat. Sokan, akik ájtatosságon vesznek részt, s Isten szolgái tanítását hallgatták, s akiket fölüdített és áldásban részesített a Jézus keresése, úgy tértek vissza, nem jobban, mint ahogy eljöttek hazulról. Mert mikor hazatértek, nem éreztek az ima és éber őrködés fontosságát. Gyakran hajlamosak a panaszkodásra, mivel megértik veszteségüket. Némelyek Isten ellen zúgolódnak, nem magukat okolják amiéit sötétben vannak és gyötrők a gondolataik. Az ilyenek ne gondoljanak másokra. Hiszen ők a hibásak. Beszélgettek, tréfálkoztak, s egymás meglátogatásával űzték el a mennyei vendégeket. Csak magukat hibáztathatják. Mindenki előjoga magánál marasztalni Jézust. Ha ezt teszik, válogassák meg szavaikat, kegyelemmel tegyék ízessé beszédüket. Fegyelmezzék meg gondolataikat, hogy a mennyei és isteni dogokról gondolkodjanak. (2Jövendőrnondás lelke 35-38) {5BC 1118.5}
46. Az udvariasság példája - Miután József és Mára három napon át keresték őt, a templom udvarában találtak rá. És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ütve, amim őket hallgatta, és kérdezgette őket." Olyan megnyerő modorral tette föl kérdéseit, hogy elbájolta e tanult embereket. Jézus tökéletes példakép a fiatalok számára. Mindig tiszteletteljes volt az idősek iránt. Jézus vallása sohasem vezet gyermeket udvariatlanságra és előzékenység hiányára. (Ifjúsági nevelő 1898 szeptember 8) {5BC 1119.1}
50, 51. Állhatatos szolgálat - (idézi) Krisztus csak tizennyolc év múlva kezdte el nyilvános szolgálatát, ennek ellenére műiden kínálkozó alkalmat megragadva másoknak szolgált. Már gyermekkorában is bátorító és gyöngéd szavakat szólt öreghez, fiatalhoz. Anyja akaratlanul is fölfigyelt rá, hogy milyen nyájasan, áldott lelkülettel, készségesen viseltetett minden óhaja iránt (Ifjúsági nevelő 1898 szeptember 8) {5BC 1119.2}
