1,2. (Máté 28:1; Lukács 24:1; Róma 6:3-5; 1Korintus 11:26) A föltámadás nem szentelte meg a hét első napját - Krisztus a sírboltban nyugodott szombatnapon, s mikor mind a mennyei szent lények, mind a földiek ébredezni kezdtek a hét első napjának reggelén, Krisztus fölkelt sírjából és folytatta tanítványai tanítását. Ez nem szenteli meg a hét első napját, nem emeli azt nyugalomnappá. Jézus már halála előtt az úrvacsora szertartásával emlékművet állított teste megtöretésének és vére kiontásának, mondván. „Mert valahányszor eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljövend." S a bűnbánó hívő, a megtérés lépéseit megtéve, keresztségével emlékezik meg Krisztus haláláról, temetéséről és föltámadásáról. Krisztus halálához és temetéséhez hasonlón elmerül a vízben, s föltámadásához hasonlón előjön a víz alól - nem régi, bűnös életét folytatni, hanem új életet élni a Krisztus Jézusban. (3 Lelki ajándékok 204) {5BC 1113.1}
6. (János 1:1-3; Filippi 2:5-8; Kolossé 2:9; Zsidó 1:6,8; 2:14-17; 4:15) Az istenség nem halt meg - Mária fiának emberi természete vajon Isten Fiának isteni természetévé változott? Nem változott át. A két természet egyetlen személyben olvadt össze - az ember Krisztus Jézusban. Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. Mikor Krisztus meghalt, emberi természete halt meg. Az istenség nem merült el, nem halt meg; ez lehetetlen lett volna. Krisztus, a bűntelen, megmenteni jött Ádám minden gyermekét, aki elfogadja a fölajánlott üdvösséget, aki hajlandó Isten gyermekévé válni. Az üdvözítő vérével váltotta meg a bukott emberiséget. {5BC 1113.2}
Nagy titok ez, melyet nem értünk meg teljesen sokoldalú és fontos voltában, mígcsak az üdvözültek el nem változnak. Akkor megértjük Isten ajándékának hatalmát, nagyságát és hatékonyságát. Az ellenség azonban eltökélte, hogy olyan titokzatosságba burkolja ezt az ajándékot, hogy mintegy semmivé váljon. (1904, 280 levél) {5BC 1113.3}
(Máté 28:5,6; Lukács 24:5,6; János 2:19; 10:17-18; Cselekedet 13:3243) Mikor az angyal hangját hallották: „Atyád hív téged," akkor aki ezt mondta: „Én leteszem az én életemet, hogy újra fölvegyem", és „rontsátok le a templomot és három nap alatt megépítem azt," előjött a sírból az életre, azon élet által, mely benne magában volt. Az istenség nem halt meg. Az emberi meghalt, de most már Krisztus József megnyílt sírboltja fölött kijelenti: ..Én vagyok a föltámadás és élet." Isteni voltában Krisztusnak hatalma volt megtörni a halál bilincseit. Ő jelenti ki, hogy benne élet volt, hogy életre hívja azokat, akiket életre akar szólítani. {5BC 1113.4}
„Én vagyok a föltámadás és az élet " Ezt a nyelvet csakis istenség használhatja. Minden teremtett lény Isten akarata és hatalma által él. Valamennyien Isten Fia életének függőségben levő elfogadói, részesei. Bármilyen tehetséges, nagy képességű, rátermett is valaki, életüket a minden élet forrása: Krisztus tartja fönn. Egyedül ö, aki halhatatlan, aki világosságban és életben lakozik, mondhatta el: „Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni." Minden ember tőle nyeri életét. Ő az élet forrása, kútfeje. (1897, 131. kézirat) {5BC 1113.5}
„Én vagyok a föltámadás és az élet." Aki azt mondta: „Leteszem életemet, hogy újra fölvehessem," azzal az élettel jött elő sírjából, mely benne volt. Az ember meghalt; de az istenség nem halt meg. Isteni voltában Krisztusnak hatalmában állt megtörni a halál bilincseit. Kijelenti, hogy neki élete van, és akit akar, föltámasztja.. {5BC 1113.6}
Minden teremtett lény Isten akarata és hatalma által él. Isten Fia életének a részesei. Bármilyen tehetséges, nagy képességű valaki, akkor is a minden élet forrásának életéből nyeri életét. Isten Fia az élet forrása. Aki egyedül halhatatlan, aki világosságban és életben lakozik, csak ö mondhatta el. „Van hatalmam letenni életemet és van hatalmamban ismét felvenni azt..." {5BC 1113.7}
Csakis az Atya tudta kiengedni Krisztust – Aki meghalt a világ bűneiért, a kijelölt időre a sírban kellett maradnia. A kőbörtönben mintegy az isteni igazságszolgáltatás foglya volt. Ő volt a felelős a világ bírájának. Ő hordozta a világ bűneit s csakis az Atya engedhette ki öt. Hatalmas angyalok őrsége őrködött a sir fölött, s ha valaki kezet emelt volna, hogy elvigye a testet a sírból, az angyalok dicsőségének előragyogása erőtlenül terítette volna le az erre merészkedőt. {5BC 1114.1}
A sírnak egyetlen bejárata volt, ós sem emberi erő, sem fondorlat el nem tudta mozdítani a bejáratot védő követ. Jézus itt nyugodott a szombat napján. A jövendölés rámutatott, hogy a harmadik nap Krisztus föltámad halottaiból. Tanítványait is biztosította erről. „Rontsátok le ezt a templomot és három nap alatt megépítem azt" - mondta. Krisztus sohasem követett el bűnt és álnokság sem találtatott szájában. Testének romlástól el nem csúfítottan kellett előjönnie a sírból (1897, 94 kézirat) {5BC 1114.2}
