15-26. (Márk 15:6-15; Lukács 23:18-25; János 18:39,40) Az utolsó idők jelképe - A jeruzsálemi bíróság jelenete annak előképe, hogy mi fog végbemenni a világ történelmének záróeseményei idején. A világ vagy elfogadja Krisztust és az igazságot, vagy pedig a Sátánt, az őslázadót, a rablót, a hitehagyót és gyilkost fogadja el. Vagy elutasítják az Isten parancsolatait és Jézus hitét kínáló kegyelemüzenetet, vagy elfogadják az igazságot, amint az Jézusban van. Ha a Sátánt és hazugságait fogadják el, akkor a hazugság atyjával és az összes Isten iránt hűtlen pártütővel azonosítják magukat, miközben nem kisebb személyiségtől fordulnak el, mint a mindenható Isten Fiától. (Szemle és hírnök 1900 január 30) {5BC 1105.7}
Választás kérdése - Mikor Jézus a földön járt. Sátán rávette a népet, hogy elvessék Isten Fiát és Barnabást válasszák, aki jellemével a Sátánt, e világ istenét képviselte. Az Úr Jézus azért jött, hogy elvitássa a Sátán bitorlása alól a világot. A tusa még nem ért véget. S amint közeledünk a véghez, a harc egyre tüzesebbé válik. Amint közeledik Urunk második megjelenése, sátáni eszközök alulról jövő ihletést nyernek. A Sátán nem mint ember fog megjelenni, hanem Jézus Krisztust fogja megszemélyesíteni. S az igazságot elvető világ uralkodók ura, királyok királyaként fogadja őt. Gyakorolni fogja a hatalmát, hatni fog az emberek képzeletére. Meg fogja rontani az emberek testét, gondolkodását és az engedetlenség gyermekein át fog működni elbűvölve és bájolva, mint a kígyó. Micsoda látvány lesz földünk a mennyei értelmes lények számára! Micsoda látvány Istennek, a világ teremtőjének! {5BC 1105.8}
Mikor a Sátán ősszüleinket törvényszegésre vezette, olyan alakot vett fel, hogy megzavarja, bizonytalanná tegye a gondolkodást. Ugyanilyen megejtő módon fog ügyködni a világtörténelem végéhez közeledve is. Teljes ámító hatalmát az ember ellen fordítja, hogy teljessé tegye az emberi' család félrevezetését. Annyira ámítók lesznek ügyeskedései, hogy az emberek azt teszik majd, amit a Krisztus napjaiban; mikor megkérdezték tőlük, kit választanak, ki legyen kiszabadítva nekik, csaknem egy hangon kiáltották: Barabást, Barabást! S mikor föltették a kérdést: Mit akartok, hogy cselekedjem ezzel, akit a zsidók királyának mondotok? Most is ezt üvöltik majd: Feszítsd meg őt! {5BC 1106.1}
Krisztust azok fogják képviselni, akik elfogadják az igazságot, s akik azonosítják érdekeiket az Úr érdekeivel. A világ ugyanúgy fölbőszül ellenük, mint régen Krisztus ellen. Krisztus tanítványai tudni fogják, hogy velük sem bánnak majd jobban, mit Urukkal. Ámde Krisztus azonosítani fogja magát azokkal, akik személyes Üdvözítőjüknek fogadják el őt. Minden sértést, minden bántalmat, minden azok által ellenük szögezett hamis vádat, akik elfordították fülüket az igazságtól és mesékre hallgattak, úgy írják elkövetőik rovására, mint amit szentjei személyében Krisztus ellen követtek el. (Szemle és hírnök 1896 április 14) {5BC 1106.2}
Mikor Krisztus a földön járt, a világ Barabást részesítette előnyben. A világ és az egyházak is ugyanezt választják. Az árulás, az elutasítás, s Krisztus megfeszítésének jeleneteit ismétlik és fogják mégismételni roppant méretekben. Az emberek megtelnek majd a Sátán tulajdonságaival s ezeknél az ámítás nagy erővel fog hatni. Amilyen méretekben elutasítják a világosságot, ugyanolyan méretekben fogadják el a hamis elképzeléseket, téves fölfogást. A hamis beállítás és hamis tanúbizonyság nyílt lázadássá fog növekedni. Mivel a szem sötét, az egész test tele lesz sötétséggel. Akik Krisztuson kívül bárki más vezetőnek adják szeretetüket, azok olyan elfogultság testi, lelki, szellemi uralma alatt találják magukat, mely annyira megejtő, hogy hatalma alatt az emberek elfordulnak az igazságtól, hogy higgyenek a hazugságnak. Csapdába léptek és fogságba estek, s cselekedeteikkel kiáltják: Barabást bocsásd el nekünk. Krisztust pedig feszítsd meg. {5BC 1106.3}
Most, éppen most jutnak el erre a döntésre. A keresztnél lepergett események újra meg fognak történni. Az igazságtól és az igaz élettől eltávolodott gyülekezetekben nyilvánvalóvá válik, hogy mit tehet és mit tesz az emberi természet, mikor Isten szeretete nem bennlakó elv a lélekben. Ne csodálkozzunk semmin, ami most következik. Ne csodálkozzunk a borzalom semmilyen fejleményén sem. Akik szentségtelen lábbal Isten törvényét tapossák, azokban Krisztus bántalmazóinak és el-árulóinak lelkülete él. Minden lelkiismeret-furdalás nélkül megismétlik atyjuknak, az ördögnek cselekedeteit. Fölteszik az áruló Júdás ajkáról elhangzó kérdést: Mit adtok, ha elárulom Jézust, a fölkentet? Krisztust most is folyvást eláruljak szentjei személyében. {5BC 1106.4}
Mikor végül a nagy fehér trón előtt ítélet elé állítják a világot, hogy felelősségre vonják, mert elvetették Krisztust, aki Isten hírnöke volt világunknak - milyen félelmetes jelenet is lesz az! Micsoda számadást kell adni, amiért kereszthez szögezték őt, aki a törvény élő leveleként jött világunkra. Isten mindenkinek fölteszi a kérdést: Mit műveltél egyszülött Fiammal? Mit fognak felelni, akik nem voltak hajlandók elfogadni az igazságot? Kénytelenek lesznek beismerni: Gyűlöltük Jézust, ezért kivetettük. Feszítsd meg-et kiáltottunk. Barabást választottuk helyette. Akik elvetik a kifejtett mennyei világosságot, azok Krisztust vetik el. Azt az egyedüli eszközt, amely által meg lehetnének tisztítva a szennytől. Újonnan megfeszítik az Isten Fiát és nyilvános szégyennek teszik őt ki. Nekik mondják majd: „Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem." Isten kétségkívül bosszút áll Fiának haláláért. (Szemle és hírnök 1900 január 30) {5BC 1106.6}
21, 22, 29. (Filippi 2:9; Zsidó 2:9; Jelenések 6:16, 14:10) Kétféle kereszt - Kinek az oldalán állunk? A világ kivetette Krisztust, a menny befogadta öt. Az ember, a halandó ember elutasította az élet fejedelmét. Isten - korlátlan hatalmú uralkodónk - befogadta a mennybe és nagy megtiszteltetésben részesítette őt. Az ember töviskoszorúval koronázta meg. Isten a királyi fönség koronáját adta neki. Fontoljuk meg tárgyilagosan. Elfogadod-e ezt az ember Jézus Krisztust, hogy ö uralkodjék rajtad, vagy Barabást óhajtod? Krisztus halála kegyelmének elvetőire Isten haragját és irgalommal elegyítetlen büntetését zúdítja. Ez a Bárány haragja. Másfelől Krisztus halála reménység és örök élet azoknak, akik befogadják és hisznek benne. (1898, 31. levél) {5BC 1107.2}
A Sátán zászlaja alatt - Ádám minden gyermeke vagy Krisztust vagy Barabást választja parancsnokául. Aki a hűtlenek oldalára helyezkedik, az a Sátán fekete lobogója alatt áll, s az a vád ellenük, hogy szántszándékkal megfeszítik az élet és dicsőség Urát. (Szemle és hírnök 1900 január 30) {5BC 1107.3}
22, 23. (Márk 15:12-14; Lukács 23:20-23; János 19:14,15) Jelképes jelenet - Jeruzsálemben a Krisztus elárulásakor és elutasításakor lepergett esemény annak előképe, hogy mi fog bekövetkezni a világ jövő történelmében, mikor Krisztust végleg elvetik. A vallásos világ az első nagy lázadó oldalára fog állni és el fogja utasítani az Isten parancsolatait és a Jézus hitét hirdető kegyelmi üzenetet. (1897,40. kézirat) {5BC 1107.4}
25, 26. (Márk 15;14,15; Lukács 23:23,24; János 19:15,16) Nem léphettek közbe - Rendülj meg ég, égjen örök szégyenpír arcotokon, ti föld lakosai. Az angyalok szomorúan és fölháborodva hallották a nép választását s a Krisztusra kimondott ítéletet. Mégsem léphettek közbe; mert a jó és a gonosz közötti nagy tusában a Sátánnak meg kell adni minden lehetőséget, hogy kifejlessze igazi jellemét, s hogy a mennyei világmindenség s az ember, akiért Krisztus most adta életét, tisztán láthassa Isten szándékainak igaz voltát. Az ellenség uralma alatt állóknak meg kellett engedni, hogy nyilvánvalóvá tegyék az ördögi kormány elveit. (1899, 136. kézirat) {5BC 1107.5}
32. (Márk 15:21; Lukács 23:26) A megtérés eszköze - A kereszt, melynek viselésére Simont kényszerítették, megtérésének eszköze lett. Simon mélyen megindult Krisztus szenvedései láttán. S a Kálvária eseményei és a Megváltó szavai eredményeképp elismerte, hogy ő az Isten Fia. (Keltezésnélküli 127. kézirat) {5BC 1107.6}
37. (Zsoltár 85:10; Márk 15:26; Lukács 23:38; János 19:19.) Elrendelt fölirat - Nézzétek a keresztre helyezett föliratot. Az Úr rendezte ezt így. Héber, görög és latin fölirata mindenkinek szól: zsidónak és görögnek, barbárnak és szittyának, szabadnak és szolgának, reménytelennek, tehetetlennek, kárhozatba menőnek, hogy valamennyien jöjjenek. Krisztus hatástalanná tette a Sátán hatalmát. Megragadta a Sátán országának oszlopait, s átesett a tusán, elpusztítva öt, akié a halál hatalma volt. Utat nyitott, melyen át a kegyelem és igazság összetalál-ózhatnak, az igazság és békesség csókolgathatják egymást. ( 1897, 111. kézirat) {5BC 1107.7}
58. (Márk 15:27; Lukács 23:33; János 19:18) Jézust a leghírhedtebb bűnös helyére állítják - József és Nikodémus figyelemmel kísérte Krisztus elitélésének és megfeszítésének minden fejleményét. Egyetlen mozzanat se kerülte el figyelmüket. Ez a két férfi a Szentírás szorgalmas kutatója volt, s mélyen fölháborodott, mikor látlátta, hogy akit a bírák teljesen hiba nélkül valónak mondtak, két lator közé helyezték. A papok és fejedelmek utasítása szerint történt ez, hogy helyzetéből mindenki lássa, hogy Krisztus volt hármuk közül a legelvetemültebb. (1897, 103. kézirat) {5BC 1107.8}
45. (Márk 15:33; Lukács 23:44) Együttérzésből és megerősítésül - A természet arcát elborító sötétség, Krisztus iránti szánakozását fejezte ki haldokló gyötrelmében. Azt is bizonyította az emberiségnek, hogy az igazságosság napja, a világ világossága most vonja vissza sugarait Jeruzsálem valamikor kedvelt városáról és a világról. Isten által adott csoda-bizonyságtétel volt ez, hogy a későbbi nemzedékek hitét megerősítse. (3Jöven-dőmondás lelke 167) {5BC 1108.2}
Isten és angyalok öltöztek sötétségbe - Az emberi gonoszság sötét fellege állt az Atya és Fiú közé. Az Atya és Fia közti érintkezés megszakadása emberi nyelven ki nem fejezhető állapotokat teremtettek a mennyei udvarokban. A természet nem bírta elviselni Krisztus kínhalálának látványát, mikor az ember gonoszságáért fizette meg a büntetést. Isten és az angyalok sötétségbe öltöztek s elrejtették a Megváltót a kíváncsiskodó sokaság elől, amíg Isten haragja poharának utolsó csöppjeit is ki nem itta. (1898, 139. levél) {5BC 1108.3}
45, 46. (54 vers; Márk 15:33,34,39;Lukács 23:46, 47; János 19:30.) Az események hintették a magot - Sokakban meggyőződés fogant Krisztus elitélése alatt, mikor bármi természeti ok nélkül három órás sötétség vette körül a keresztet, s amikor az utolsó szavak elhangzottak: „Én Istenem, és Istenem, miért hagytál el engemet? Elvégeztetett. Atyám a te kezedbe helyezem lelkemet." Szavai magot hintettek el, melyek aratásra értek, amikor később Krisztus tanítványai bátran hirdették az evangélium örömüzenetét. A földrengés, az átható kiáltás, a hirtelen halál, mely az elvégeztetett erős kiáltását préselte ki Jézusból, sokakból kiváltotta a szavakat: „Bizony, ez igaz ember volt. Bizony Isten Fia volt ez." Sokan, akik előbb még gúnyolták és szidalmazták Isten Fiát, most rémüldöztek, hogy a földrengés, a kettéhasadó és tántorgó sziklák véget vetnek életüknek. Gyors léptekkel távoztak a helyről, mellüket verve, bukdácsolva, földre vetve magukat rémületükben, nehogy a föld megnyílva elnyelje őket. A templom titokzatosan kettéhasított függönye sok zsidó papban megváltoztatta a vallásos elgondolásokat, és sokak hite megváltozott. Pünkösd után, olvassuk, hogy az „Isten igéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben és a papok közül is nagyon sokan követték a hitet István pedig teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekszik a nép között." (1897, 91. kézirat) {5BC 1108.4}
Az Atya a Fiúval szenvedett - Az ítélkezés helyén és a Kálvárián lefolyt eseményekből láthatjuk, mire képes az emberi szív a Sátán hatása alatt Krisztus engedte, hogy megfeszítsék, pedig a mennyei sereg kiszabadíthatta volna. Az angyalok együtt szenvedtek vele. Krisztussal együtt az Atyát is megfeszítették; hiszen Krisztus egy az Atyával. Akik elvetik Krisztust, akik nem akarják, hogy ez az ember uralkodjék rajtuk, azok a Sátán uralmát választották, hogy mint rabszolgái, az ő cselekedeteit cselekedjék. Pedig Krisztus értük is föláldozta életét. (Biblia visszhangja 1897 augusztus 6) {5BC 1108.5}
50. (Márk 15:37; Lukács 23:46; János 19:30; Zsidó 2:14) Krisztus emberi természete legyőzte a Sátánt - Mikor Krisztus lehajtotta fejét és meghalt, földre döntötte a Sátán oszlopait. Krisztus abban a természetben diadalmaskodott, amely felett a Sátán az Éden-kertben győzött. Krisztus emberi természetében győzte le az ellenséget. A Megváltó isteni hatalma nem vett részt ebben; emberi természetben aratott győzelmet. Istenre támaszkodva erőért. Ez az Istenre támaszkodás valamennyiünk kiváltsága. Győzelmünk hitünkkel lesz arányos. (Ifjúsági nevelő 1901 április) {5BC 1108.6}
51. (Márk 15:38; Lukács 24:45; Efézus 2:14,15; Kolossé 2:14; Zsidó 10:19.20. Lásd János 19:30 megjegyzéseit) A kegyelem trónja mindenki előtt nyitva áll - Krisztust a harmadik és hatodik, vagyis reggeli kilenc és tizenkét óra között szögezték a keresztre. Délután pedig meghalt. Ez volt az esti áldozat órája. Ekkor a templom függönye, mely a gyülekezet elöl elfödte Isten dicsőségét, fölülről alá kettéhasadt. , {5BC 1108.7}
Krisztuson át kellett föltárulni a szentek szentje rejtett dicsőségének. Ő minden emberért elszenvedte a halált, s áldozata által emberek fiai voltak hivatva Isten fiaivá válni. A Krisztusban hívőknek nyílt arccal, mintegy tükörben szemlélve az Úr dicsőségét, dicsőségről, dicsőségre kell elváltozniuk. A kegyelem trónja, melyen a szentek szentjében Isten dicsősége nyugodott, nyitva áll mindenki számára, aki elfogadja Krisztust bűnáldozatul. Ezzel az Úr közösségbe hozza őket Istennel. A függöny kettéhasadt, az elválasztó falak leomlottak, az áldozati szertartás törölve lett. Krisztus vérének érdeme által megszűnt az ellenségeskedés. A Krisztusba vetett hit által zsidó is, pogány is ehet az élet kenyeréből. (1907, 230. levél) {5BC 1109.1}
(Máté 26:65; Dániel 5:5,25-28; Zsidó 10:19,20) Kiközösített Izrael - Krisztusban az árnyék utolérte a valóságot, a jelkép a ténylegeset. Kajafás méltán megszaggatta ruháját, mind magáért, mint nemzetéért. Hiszen most választották el magukat Istenföl s gyors ütemben váltak Jehova által kiközösített nemzetté. Gyertyájuk el lett mozdítva helyéről. {5BC 1109.2}
Nem a pap keze hasította ketté a szenthelyet a szentek szentjétől elválasztó függönyt. Isten keze cselekedte ezt. Mikor Krisztus fölkiáltott: Elvégeztetett, a láthatatlan vigyázó, aki észrevétlen vendég volt Belsazár lakomáján is, kiközösitettnek nyilvánította a zsidó nemzetet. A kéz, mely a falra rótta a Belsazár végzetét és Babilon országának végét jelentő jeleket, most fölülről lefelé kettéhasította a templom függönyét, új és élő utat nyitva minden rendű és rangú embernek. Ettől kezdve az emberek papok közvetítése nélkül fordulhattak Istenhez. (1897, 101. kézirat) {5BC 1109.3}
(Zsidó 6:19; 8:6,7; 10:19,20) Isten távozik a földi szentélyből - A függöny kettéhasításával Isten azt mondta: „Nem tartózkodhatom többé a szentek szentjében. Mától kezdve lepel nélküli új és élő út áll minden ember rendelkezésére. A bűnös, gyászoló embernek nem kell többé a főpapra várakoznia {5BC 1109.4}
Új út a bukott ember előtt - Mikor Krisztus a kereszten elvégeztetett-et kiáltott, a templom függönye kettéhasadt. Ez a függöny jelentőségteljes volt a zsidó nép számára. A legköltségesebb anyagból készült, bíbor és aranyszínben pompázva, széles és magas volt. Mikor Krisztus utolsót lehelt, szemtanúk voltak jelen a templomban, amint az erős, vastag függönyt tetejétől az aljáig láthatatlan kéz kettétépte. Ez jelezte a mennyei mindenségnek, de a bűntől megromlott világnak is, hogy Isten új és élő utat nyitott meg a bukott ember előtt, és hogy Isten Fiának egyetlen nagy áldozata véget vetett az áldozati szertartásoknak. Aki eddig kézzel készített templomban lakott, eltávozott, hogy sohse tüntesse azt ki többé jelenlétével. (Idők jelei 1898 december 8) {5BC 1109.6}
52, 53. (Lásd:28:2-4) A vezetők tudtak a föltámadásról - A sírból fölhozott foglyok Jézusnak, mint győzedelmes fejedelemnek a diadaljelvényei voltak. Ezzel bizonyította a halál és sir feletti győzelmét. Ezzel ígérte meg és adott zálogot az igaz halottak föltámadására. Akiket előszólított sírjukból, bementek a városba és sokaknak megjelentek föltámasztott állapotukban s tanúskodtak, hogy Jézus valóban föltámadott a halálból és ők is vele együtt támadtak föl... {5BC 1109.7}
A papok és fejedelmek jól tudták, hogy Jézus föltámadásakor mások is föltámadtak. Megbízható beszámolók érkeztek hozzájuk különböző emberektől, akik találkoztak és beszélgettek a föltámadottakkal s akik hallották bizonyságtételüket, hogy Jézus, az élet fejedelme, akit a papok és fejedelmek megölettek, feltámadott halottaiból. (3 Jövendőmondás lelke 223) {5BC 1109.8}
54. (Márk 15:39; Lukács 23:47. Lásd 45, 46. vers; János 1:1-3, 14 megjegyzéseit) A hegyi beszéd a valóságban - (idézi 54-et) Mi világosította és győzte meg őket, hogy nem tudtak csöndben maradni, hanem megvallottak Jézust? Az az igehirdetés, melyet egyrészt Jézus cselekedetei nyújtottak, másrészt hallgatása a kegyetlen bánásmód alatt. Meghurcoltatása során egymással vetélkedtek, hogy megaláztatását a lehető leglealacsonyítóbbá tegyék. Hallgatása azonban ékesszólás volt. A kereszten függő megkínzott, megsebzett testben a római százados Isten Fiát ismerte föl. (1897,115. kézirat) {5BC 1110.1}
