2. (Márk 14:1; Lukács 22:1,2) Figyelmet az áldozatra tereli - Krisztust tövisekkel koronázták meg. Kezét, lábát szögekkel verték át. A szégyenteljes esemény minden egyes lépése borzalmas szenvedést jelentett. Az volt Isten célja, hogy az egész történet, pontról pontra, eseményről eseményre, egymást érő megaláztatásaival húsvét alkalmával nyilvánosság előtt történjék. (1897, 111. kézirat) {5BC 1100.7}
3. (Márk 14:53; Lukács 22:54; János 18:13) Romlott papság - A papság annyira megromlott, hogy céljuk elérése végett minden lelkiismereti aggály nélkül a legbecstelenebb lépésekhez és bűncselekményekhez folyamodtak. Akik Krisztus első eljövetele előtt és alatt léptek főpapi székre, nem voltak Isten által szent tisztségre elhívott emberek. Hatalomvágyból és hírnév szeretetéből vágytak mohón e hivatásra. A tekintély, a hatalom miatt vágytak erre a tisztségre, mert a szentség öltözéke alatt csalárdságot cselekedhettek, így elkerülhették a leleplezést. A főpap nagyhatalmú és fontos tisztet töltött be. Nem csupán tanácsadó és közbenjáró volt, hanem bíró is; döntését nem lehetett fellebbezni A római hatalom kordában tartotta ugyan a papságot; a törvény értelmében senkit sem végezhettek ki. A pallos-jog a zsidók fölött uralkodó rómaiak kezében maradt. Romlott szívű emberek törekedtek a főpap tekintélyes hivatalára, .amit gyakran megvesztegetéssel és orgyilkossággal szerezték meg. A főpap megszentelt és költséges öltözékében az efód és a hősen szemkápráztató drágaköveivel mély benyomást tett az emberekre. Csodálattal, tisztelettel és félelemmel töltötték be a lelkiismeretes, igaz-szívű embereket. A főpapnak Krisztus képviselése volt a feladata, aki majd örökkévaló főpap lesz a Melkisédek rendje szerint.( Szemle és hírnök 1872 december 17) {5BC 1100.8}
Nincs többé főpap - Kajafással véget ért a főpapi tisztség. Az istentiszteleti rend elzüllött, romlottá vált. Semmi kapcsolata sem volt többé Istennel. A papoknak gyűlöletes volt az igazság és az igaz élet. Zsarnokoskodók és csalárdak voltak, tele önző, nagyravágyó tervekkel. Az ilyen papi szolgálat semmit sem tehetett tökéletessé, hiszen maga is teljesen romlott volt. Isten kegyelmének semmi köze sem volt hozzá. {5BC 1100.9}
Kajafás nem volt igazán főpap. Viselte ugyan a papi öltözéket, de nem állt Istennel kapcsolatban. Szíve körülmetéletlen volt. Kevélysége és zsarnok viselkedése bizonyította, hogy méltatlan a főpapi öltözék viselésére. Nem volt mennyei megbízatása, elhívatása. Egyetlen sugara sem volt Istentől, hogy megmutassa neki, mi a főpap kötelessége vagy hogy mért alapították meg ezt a tisztet. (Szemle és hírnök 1900 június 12) {5BC 1101.1}
6-13. (Márk 14:3-9; János 12:1-8) Isten módszereinek szemléltetése - Vannak ajándékok, melyeket helyesen az ajándékozott jelleméhez és szükségleteihez szabunk. Nem sok szegény értékelné Mária áldozatát vagy azt, hogy Jézus magát áldozta föl, ami a lehetséges legnagyobb áldozat volt. Az illatszer az adományozó túlcsorduló szeretetének jelképe volt. Olyan szeretet külső megnyilvánulása, melyet mennyei patakok tápláltak, mígcsak túl nem áradt. Máriának ez az illatszeráldozata emberek fogékony lelkében ezerszerese megismétlődik, bárha a tanítványok pazarlásnak nevezték is. {5BC 1101.2}
Az Úristen bőkezűn osztogatja az áldásokat. Föltehetjük a kérdést, hogy ő miért ilyen tékozló megszámlálhatatlan ajándékával? Az Úr annyira bőkezű emberi családja iránt, hogy nem állíthatjuk, hogy többet tehetne. Mikor Jézust a világnak adta, az egész mennyet odaadta. Az Úr szeretete páratlan. Ő semmit sem tartott soknak... {5BC 1101.3}
Az emberi érvelésnek a megváltás egész terve az irgalmasságok és források tékozlása. Isten azzal a céllal adja, hogy visszaállítsa benne Krisztus erkölcsi képmását. Az elfedezés bőséges és elégséges, hogy mennyei lakhelyet biztosítson annak, aki kész elfogadni. Mária úgj ..evezett tékozlása Istennek a megváltás tervében használt módszere szemléltetése volt. Mert a természet és kegyelem, egymással karöltve bizonyítják a forrás eredetének nemesítő teljességét. (1897, 28. kézirat) {5BC 1101.4}
14-16. (Márk 14:10,11; Lukács 22:3-5; 1Timóteus 6:10) Nem hirtelen bűnkitörés - Júdás szívében a pénz szeretete együtt növekedett nyerészkedő képességei gyakorlásával. Ha a Szentlélek világosította volna meg és alakította volna pénzügyi érzékét, komoly segítséget jelentett volna a kisded gyülekezetnek. A lelki megszentelődéstől tiszta és helyes meglátása lett volna, hogy a mennyeieket értékelje nagyra. Júdás azonban mindig a világi szempontokat tette előre. A bűn nem hirtelen lángolt föl benne, hanem a másikat kifosztó tervezgetése, önző, gáncsoskodástól megszállt szelleme végül odavitte, hogy jelentéktelen összegért elárulja Mesterét. (1897, 28. kézirat) {5BC 1101.5}
Júdás kétféle tapasztalatot tévesztett össze - Kétféle tapasztalat létezik. A külső látszat és a benső munkálkodás. Júdás jellemében az isteni és az emberi is ott munkálkodott. Sátán munkálta az emberit, Krisztus az istenit. Jézus vágyott rá, hogy Júdás előjogaira emelkedjék. Júdás azonban jelleme emberi oldalát összetévesztette vallásos érzelmeivel, s mint igen szükséges vonásokkal bánt velük. Ezzel a nézettel nyitva hagyta az ajtót a Sátán belépte és az egész embert birtokba vétele előtt. Ha Júdás gyakorlatba ültette volna át Krisztus tanításait, akkor átadta volna magát Krisztusnak, teljesen Istennek szentelve szívét. Keverék tapasztalata azonban tévútra vezette őt. (1897, 28. kézirat) {5BC 1101.6}
Vallásos szédelgő - Júdás esetét, mint mindenki számára tanulságot tárta elém az Úr. Júdás Krisztussal járt egész nyilvános szolgálata alatt. Mindenben részesült, amiben Krisztus részesíthette. Ha lelkiismeretes szorgalommal használta volna képességeit, talentumokat gyűjthetett volna magának. Ha kérdésessé tevés, gáncsoskodás és önzés helyett áldás igyekezett volna lenni, az Úr országa előmenetelére használta volna őt. Júdás azonban nyerészkedő ember volt. Úgy vélte, hogy kezelni tudja a gyülekezet pénzügyeit s pénzügyi éleslátással nyereségre tud szert tenni. Szívében megosztott ember volt. Szerette a világ dicséretét. Nem volt hajlandó lemondani a világról Krisztusért. Sohasem kötelezte el magát örök üdvéért Krisztushoz. Felületesen volt csak vallásos, ezért üzérkedett Mesterével is, azzal a teljes meggyőződéssel árulva el őt a papoknak, hogy Krisztus úgysem hagyja elfogatni magát. {5BC 1101.7}
Júdás vallásos szédelgő volt. Mások elé magas mértéket állított, de maga meg sem közelítette a Biblia mértékét. Nem ültette át életébe Krisztus vallását. Hányan árulják el ma is Mesterüket, mint Júdás? Akik becstelen gyakorlatot követnek anyagi ügyekben, azok Krisztust áldozzák föl a nyereségért, és a Sátán rendje szerinti bölcsességet tanúsítják. Nincs önző nyereségért elkövetett hamisság olyan ember éltében, aki szeretetből fakadó, lelket megtisztító hittel rendelkezik. (1901, 40. levél) {5BC 1102.1}
(Márk 3:19) Jézus bölcsen bánt Júdással - Mikor Jézus megengedte, hogy Júdás csatlakozzék a tizenkét tanítványhoz, tudta, hogy Júdás az önzés démonjának megszállottja. Tudta, hogy ez az állítólagos tanítvány el fogja árulni őt, mégsem utasította el. Krisztus a halálára és mennybemenetelére készítette el a tanítványokat, s tudta, hogy ha elküldené Júdást, a Sátán nehezen megcáfolható hírek terjesztésére használná fel őt. {5BC 1102.2}
A zsidó nemzet vezetői sasszemmel figyeltek, hogy olyat találjanak, ami hatástalanná tenné Jézus tanításait. Krisztus tudta, hogyha elküldi Júdást, ő majd annyira félremagyarázná és ködössé tenné kijelentéseit, hogy a zsidók a hamis változatot fogadnák el, s e változat segítségével rémes kárt tennének a tanítványokban. Ellenségeiben is azt a benyomást keltenék, hogy a zsidók méltán viselkednek így Jézussal és tanítványaival szemben {5BC 1102.3}
28. (1Korintus 11:25; lásd 3 Mózes 17:11 fejtegetését) Békét hozó kehely - Az elfedező áldozat teljes is. elégséges is. Ez az új szövetség, melyet Krisztus sokakért, bűnök, bocsánatára kiontott vére pecsételt meg. Krisztus ezt hirdette ki az utolsó vacsorával. Ez a kehely a hittel résztvevők számára békesség-hozó, lélek-tisztító hatékonyság.! Ez Gileád balzsama, melyet Isten nyújt a bűntől lesújtott lélek gyógyítására. (1899, 108. levél) {5BC 1102.6}
31-35. (Márk 14:27-31; Lukács 22:31-34; János 13:36-38; 1Korintus 10:12) Az önhittek képzelt erő segítségével mennek előre - Ma is sokan helyezkednek Péterhez hasonló álláspontra, mikor önhitten kijelentette, hogy nem tagadja meg Urát. Önhittségük miatt könnyen esnek áldozatul Sátán mesterkedéseinek. Aki tudatában van gyöngeségének, az magánál nagyobb erőforrásban bízik. S amíg Istentő várják a segítséget, a Sátánnak nincs hatalma rajtuk. A magukban bízók ellenben könnyen szenvednek vereséget. Ne feledjük, hogyha nem engedelmeskedünk Isten intéseinek, bukás áll előttünk. Krisztus nem óvja meg a sebektől azt, aki ok nélkül az ellenség területére lép. Engedi, hogy az önhitt, aki azt képzeli, hogy többet tud Úrnál, a maga képzelt erejével menjen tovább. Ezt követi a szenvedés és megrokkant élet, majd a vereség és halál. (1902, 115. kézirat) {5BC 1102.7}
36-46 (Márk 14:32-42; Lukács 22:39-46; Lásd Prédikátor 8:11 megjegyzéseit) Sátán össze akarta roppantani Krisztust - A világ bűnének súlyára gondolva Krisztus úgy érezte, félre kell vonulnia, magára maradnia. A sötétség serege ott állt, hogy a lehető legsúlyosabbnak, mélyebbnek és borzalmasabbnak tüntesse föl a bűnt. Isten-gyűlölete, Isten jellemének meghamisítása, tiszteletlensége. Isten kormánya törvényének megvetése és gyűlölete által a Sátán egetverővé tette a gonoszságot, hogy Isten Fia, aki az elveszett világot törekedett megmenteni, összeroppanjon a bűn átka alatt. Annyira meg akarta duzzasztani a bűn árját, hogy lehetetlennek tűnjék az engesztelés. A résen álló ellenség erőfeszítése, hogy a törvényszegés roppant nagyságát Jézus elé teregesse, olyan éles fájdalmat okozott neki, hogy úgy érezte, nem tud megmaradni az emberek között. Nem bírta elviselni, hogy akár tanítványai is tanúi legyenek gyötrelmének, amint a világ nyomorúságáról elmélkedett. Még legkedvesebb barátai se legyenek vele. Az igazságszolgáltatás kardja ki volt húzva hüvelyéből, s Isten gonoszság elleni haragja az ember helyettesén. Jézus Krisztuson, az Atya egyszülöttén nyugodott meg. {5BC 1102.8}
A Gecsemáné kertben Jézus az ember helyében szenvedett, s Isten Fiának emberi természete roskadozott a bűntudat rettentő borzalma alatt, mígcsak vértelen, reszkető ajkáról föl nem szakadtak a szavak: "Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; de ha nincs más mód, mellyel a bukott ember megmentése megvalósítható lenne, ne az legyen, ami én akarok, hanem amit te." Az emberi természet ott, akkor meghalt volna a bűntudat borzalma alatt, ha mennyei angyal meg nem erősítette volna öt a gyötrelem elviselésére. {5BC 1103.1}
Az a hatalom, mely az imént megtorló igazságszolgáltatással sújtotta le az ember helyettesét és kezesét, ugyanaz volt, mint amelyik most megtartotta és támogatta a szenvedőt, az azon harag rettenetes súlya alatt roskadozó emberfiát, mely a bűnös világot sújtotta volna. Az Isten törvénye megrontói fölött elhangzó halálos ítéletet Krisztus szenvedte el. {5BC 1103.2}
Megátalkodott bűnösnek félelmetes az élő Isten kezébe esni. Ezt bizonyítja az ősi világ özönvízzel való elpusztítása, és hogy tűz szállt alá az égből Sodorna lakosaira. Mégsem bizonyosodott ez be oly igen nagy mértékben, mint Krisztusnak, a mindenható Isten Fiának kínszenvedésével, amikor Krisztus viselte Istennek a bűnös világgal szembeni haragját. A bűn, vagyis Isten törvényének a megsértése miatt vált a Gecsemáné az emberiség számára elsősorban a gyötrelem helye. Nem mérhető ahhoz semmi szomorúság, semmi gyötrelem, melyet Isten Fia szenvedett el. {5BC 1103.3}
Az ember nem lett bűnök hordozója, ezért sohasem ismeri meg a bűn átkának azt a rettenetét, melyet az Üdvözítő viselt el. Nincs ahhoz fogható fájdalom, melyet az viselt el, akit Isten haragja sújtott ellenállhatatlan erővel. Az emberi természet csupán korlátolt mennyiségű vizsgát és próbát bír el. A véges csak véges mértéket viselhet el, mert az emberi természet összeroskad. Krisztus természete viszont a szenvedés olyan mértékét tette lehetővé, mely el tudta viselni az elveszett világ bűneinek következményeit. Krisztus kínszenvedései kiszélesítik, elmélyítik s kiterjedtebb fogalmat adnak a bűn természetéről, s arról a megtorlásról, melyet Isten fog azokra hozni, akik folytatják a bűnös életet. A bűn fizetése a halál, de az örök élet az Isten ajándéka Jézus Krisztus által, a megtérő, hívő bűnösnek. (1895, 35. kézirat) {5BC 1103.4}
(1Mózes 3:1-24) Éden és Gecsemáné - Éden és Gecsemáné legyen most figyelmünkben. Milyen nagy ára is lett Édennek! A tiltott gyümölcsfogyasztása milyen súlyos következményekkel járt! Sokan mégis ezt a lábnyomot követik engedetlenségükkel. Isten törvényétől való elszakadásukkal. Mikor az ember önzőn az Isten iránti engedetlenség ösvényét választja, észrevétlenül bár, de ezt követi. Nem gondolja meg, mi lesz az elkerülhetetlen ára a kísértés ösvénye követésének, s alig próbál ellene állni. Némelyek egyáltalán nem állnak ellen. Ámde mikor a tekercset legöngyölítik s Isten beletekint, látni fogja, hogy itt és itt megtagadták, máshol szégyent hoztak rá, s amint a tekercset egyre lejjebb göngyölítik, keresztényieden, krisztusiatlan cselekedetek tűnnek elő Ezek nem táplálkoztak Isten igéivel, így viselkedésük sem volt annak eredménye, hogy ették volna Isten Fiának testét, itták volna vérét. (1897, 69. levél) {5BC 1103.5}
42. Márk 14:36; Lukács 12:50; 22:42. 53; Filippi 2:7) Erősebb az emberi kívánságnál - Krisztus emberi természete olyan volt, mint a mienk. A szenvedést élesebben érezte, mivel lelkiismerete mentes volt a bűn szennyétől. Ezért erősebben kívánta a szenvedés megszűnését, mint azt az emberi természet megtapasztalni tudná. Milyen erős is volt Krisztus emberi természetének vágya, hogy elmeneküljön a megbántott Isten haragjától! Ezek a szavak fejezik ki lelke erős vágyát az enyhülésre: „Atyám, ha el nem múlhatik tőlem ez a pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod." {5BC 1103.8}
Pedig az Atya nem kényszerítette őt erre a lépésre. Krisztus előre átgondolta vívódását. Tanítványainak mondta: „Keresztséggel kell megkereszteltetnem és mely igen szorongok, míglen elvégeztetik." „Ez a ti órátok, a sötétség hatalma." Önként vállalta, hogy lemond életéről a világ megmentéséért. (Idők jelei 1897 december 9) {5BC 1104.1}
43. (Márk 14:40; Lukács 22:45) Az alvó egyház - A próbának e félelmetes óráján Krisztus emberi természete erősen vágyott tanítványai együttérzésére. Másodszor is fölkelt a földről, odament hozzájuk, s alva találta őket. Nem volt ez mély alvás. Szenderegtek csupán. Volt valamelyes fogalmuk Uruk gyötrelmeiről és szenvedéséről. Jézus gyöngéden föléjük hajolt, szeretettel, szánakozással tekintett rájuk. Az alvó tanítványokban az alvó gyülekezet képviselőit látja. Mikor virrasztaniuk kellene, szunnyadoznak. (Krisztus szenvedései 19) {5BC 1104.2}
57. (János 18:13,14.) Nem szükségszerűen lett a gonoszság eszköze - Kajafás töltötte be a főpapi tisztet, mikor a jelkép találkozott a valósággal, amikor az igazi főpap a tisztjébe lépett. A történet minden szereplője helyén áll; mert hiszen Isten terve szerint Isten nagy munkáját emberek fogják végezni, akik elkészítették magukat, hogy jó vagy gonosz szerepet töltsenek be. Az igaz élettel való szembeszegülés által némelyek a gonoszság eszközeivé válnak. Senki sem kényszeríti őket erre az útra. Nem elkerülhetetlen, hogy a gonoszság eszközeivé váljanak, amint Kain is elkerülhette volna. (Szemle és hírnök 1900 június 12) {5BC 1104.3}
63, 64. (Márk 14:61, 62; Lukács 22:70) Csodálatos perc - Olyan alkalom volt az, mikor Krisztus nyilvánosan Üdvözítőnek mondta magát. Annak, akit a zsidók régen vártak. Ilyen nagy eredményekkel kecsegtetve. Krisztus életének egyik legcsodálatosabb perce volt ez. Megértette, hogy félre kell vetnie minden álcázást. Nyíltan ki kell jelentenie, hogy egy az Istennel. Bírái embernek tartották, ezért istenkáromló hivalkodónak vélték. Ennek ellenére is Isten Fiának mondta magát. Teljesen nyilvánvalóvá tette isteni voltát azon méltóságok előtt, akik őt földi bíróságuk elé idézték. Nyugodtan, mégis tudatos tekintéllyel kiejtett szavai bizonyították, hogy az Isten Fiának előjogaira tart igényt. (1897, 11. kézirat) {5BC 1104.4}
65. (Márk 14:63) A főpapi ruhát nem volt szabad megszaggatni - Isten a hegyen mutatta meg Mózesnek a papi ruha mintáját. Pontosan előírta neki a főpapi ruha minden egyes darabját. Ezeket a ruhadarabokat a legünnepélyesebb célra szentelték. A tényleges főpapnak, Jézus Krisztusnak jellemét képviselték. Dicsőséggel és szépséggel borították a papot, hangsúlyozva tisztsége méltóságát. Ezekbe öltözve a pap Izraelt képviselte, azt a dicsőséget jelezve öltözékével, melyet Isten választott népeként Izraelnek kellett volna kinyilatkoztatni a világ előtt. Csakis a ruházatban, viselkedésben, lélekben és szavakban való tökéletesség elfogadható Isten előtt Az Úr szent; s a földi szolgálatban az ő dicsőségét és tökéletességét kell képviselni. Csakis tökéletesség képviselheti megfelelőn a mennyei szolgálat szentségét. A véges ember azzal szaggathatja meg szivét, hogy megtört és alázatos szívet tanúsít; a papi ruhát ellenben tilos volt megszaggatni. (Ifjúsági nevelő 1900 június 7) {5BC 1104.5}
Ma is sok, magát kereszténynek valló ember abban a veszélyben forog, hogy megszaggatja ruháját, látszólag bűnbánatot tart, mikor szíve nem lágyult meg, nem csillapodott le. Sokan ezért buknak meg továbbra is a keresztény életben. Helytelenül a bűnbánat külső jeleit mutatják, bűnbánatuk azonban nem olyan, amit ne kellene megbánniuk. (Szemle és hírnök 1900 június 12) {5BC 1104.7}
Urunk minden ember bűne miatt bánkódott. Még Kajafás bűnösségét is ő hordta, ismerve a lelkében lakó képmutatást, miközben színből megszaggatta ruháját. Krisztusnak nem ruhája, lelke volt megszaggatva. Emberi testének öltözéke volt megszaggatva, amint az ember bűnének hordozójaként a kereszten függött. Szenvedésével és halálával új és élő utat nyitott meg. (Advent szemle és szombat hírnök 1900 június 12) {5BC 1105.2}
(3Mózes 10:6) Kifejezett tilalom - Barátok halálakor bevett szokás volt megszaggatni a ruhát. Ez alól az egyetlen kivétel a főpap ruházata volt. Mikor Áron két fia meghalt, mert nem dicsőítették Istent az előírás szerint, Áron sem mutathatta ki bánatát és gyászát ruhája megszaggatásával. Ez határozottan tiltva volt. (Idézi 3 Mózes 10:6-ot)(l897, 102. kézirat) {5BC 1105.3}
Az elítélt hirdet ítéletet az ártatlan fölött - Ruhája álbuzgóságból való megszaggatása miatt a főpapot lehetett volna a magas tanács elé állítani. Azt követte el, amit az Úr megtiltott. Isten ítélete alatt állva mondott ítéletet Krisztus, mint istenkáromló fölött. Papi bíróként, hivatalban levő főpapként végezte minden cselekedetét Krisztussal szemben, bár nem Isten megbízásából volt főpap. A káromlás bűne fölötti rémületét kifejezni akaró megszaggatott ruha gonoszsággal teli szívet takar. Kajafás a Sátán ihletése alatt állt. A csodálatosan szép főpapi ruházatban bár, de Isten ellenségének munkáját végezte. Papok és fejedelmek gyakran cselekedtek így. {5BC 1105.4}
Krisztus keresztre feszítőinek vallása puszta tettetés volt. A papok állítólag szent öltözéke romlottsággal, rosszindulattal, bűnökkel teli szívet takart. A nyereséget tartották istenfélelemnek. A papokat nem Isten, hanem hitetlen kormány nevezte ki. A papi tisztséget adták és vették, mint bármi árút. Kajafás is így tett szert tisztségre. Nem Melkisédek rendje szerint, nem Isten megbízásából lett pap. Meg lehetett venni, el lehetett adni őt, hogy gonoszságot cselekedjék. Sohasem tudta, mit jelent Istennek engedelmes életet élni. Az istenfélelem látszata adott hatalmat neki a zsarnokoskodásra (1897, 102. kézirat) {5BC 1105.6}
