25. fejezet

1-10. A bölcs fölébred az alvásból - A mennyei vőlegényre várakozókat úgy festi le a példabeszéd, mint alvókat, mivel halogatja Uruk az ö eljövetelét. Közelgésének üzenetére a bölcsek fölrázták magukat. Fölfigyeltek az üzenetre s lelki tisztánlátásuk sem szűnt meg teljesen. Talpra ugorva fölsorakoztak hát. Amint megragadták a Krisztus kegyelmét, vallásos tapasztalatuk életerőssé, gazdaggá vált, szeretetüket pedig az odafelvalókra rögzítették. Fölismerték, hol az erőforrásuk, nagyra becsülték Isten irántuk való szeretetét. Kitárták szívüket, hogy befogadják a Szentlelket, akin át az Isten szeretete szétáradt szívükben. Lámpásuk megigazítva volt és égett, s egyenletes sugarakat árasztott a világ erkölcsi sötétségébe. Megvallottak Istent, mivel a kegyelem olaja volt a szívünkben s pontosan azt a munkát végezték, melyet az Úr végzett előttük - elmentek megkeresni és megmenteni az elveszetteket. (Idők jelei 1910 június 28) {5BC 1099.7}   

7 (Lukács 12:35) Megigazított, égő lámpás - Az egymás iránti szeretet a legjobb bizonyítvány, melyet hordozhatunk. Meg kell szűnnie köztünk minden viszálynak, minden széthúzásnak. Isten nem fogadja el a legokosabb tehetségét, sem a legaranyosabb szájat, ha a lélek benső lámpása nincs megigazítva s nem ég. Ehhez megszentelt szívre, okvetlenül a lélek megszentelt átadására van szükség. (1899, 119. levél) {5BC 1099.8}   

14,15. (Lukács 19:12,13;Lásd János 17:20,21 megjegyzéseit) A talentumok nem korlátozódnak néhány emberre - Minden emberre ajándékok lettek bízva, miket itt talentumnak nevez. Némelyek azt tartják, hogy a talentumok alig néhány olyan emberre korlátozódnak, akik kiemelkedő szellemi adottságokkal, lángésszel rendelkeznek. Isten azonban nem korlátozta néhány kedveltre a képességeket. Mindenkire bízott adottságot, melyért öt tartja felelősnek. Idő, józan ész, anyagi javak, testi erő, szellemi képesség, gyöngéd szívűség - mind Isten ajándékai, melyeket az emberiség áldásának csodálatos munkájára kell fordítanunk. {5BC 1100.1}   

Némelyek látszólag kevéssel rendelkeznek, de ha szorgalmasan kereskednek az Úr javaival, adottságuk felette meg fog növekedni… {5BC 1100.2}   

Az Úr mindenkit figyel, vajon bölcsen és önzetlenül, vagy a maga előmenetelére használja képességeit. A talentumokat több-kevesebb képességünk szerint osztja, s mi bölcs használattal növelni tudjuk számukat. Mindenki számadással tartozik a Mesternek tetteiért. {5BC 1100.3}   

Az Úr nem várja el a szegénytől, hogy odaadja, amit nem nélkülözhet. Nem vár el betegtől olyan erőkifejtést, melyben gyöngesége akadályozza. Senki se bánkódjék, hogy nem tudja olyan képességekkel dicsőíteni Istent, melyekben nem részesült. Ám ha csupán egyetlennel rendelkezel, használd azt jól, akkor megnövekedik. Ha nem ássuk el a talentumot, másik talentumot szerez. {5BC 1100.4}   

Elnyert javaink nem a mi tulajdonunk. A ránk bízott tőkét használnunk kell s miután visszatérítünk belőle, a megmaradt még mindig az Úr tulajdonát képezi. Nincs jogunk magunknak halmozni e talentumokat, hiszen mikor az Úr visszatér, kamatostól várja vissza tőlünk javait. (1907, 180. levél) {5BC 1100.5}   

21. Lásd 1Korintus 15:51-55 megjegyzéseit. {5BC 1100.6}