8. (Lásd: János 13:14,15 hozzászólását) Krisztusban nincs első és utolsó - Akik Jézus szellemében és szeretetével eggyé válnak vele, azok egymással is szoros testvériségben lesznek, a szeretet selyemkötelékével összefűzve. Akkor az emberi testvériség kötelékei nem lennének mindig feszültek, elszakadásra készen bármi kihívásra. „Mindnyájan testvérek vagytok" - ez lesz a hit minden gyermekének elve. Mikor Krisztus követői egyek vele, nem lesz köztük első és utolsó, nem lesznek kevésbé tiszteltek és fontosak. Áldott testvéri közösség fogja egybefogni szilárd eltéphetetlen hűségbe mindazt, aki igazán befogadja az Úr Jézust. Mindnyájan egyenlőn egyek lesznek Krisztussal. ( 1897, 28. kézirat) {5BC 1097.9}
Mindnyájan testvérek vagytok - Isten felelős lénynek teremtette az embert, és az akaratának való engedelmesség számára kedvező helyzetbe állította őket. Istentől nyert férfiúságuk méltóságában magának Istennek kell kormányozni és irányítani őket, nem bárki más értelmének ezen a földön. Az emberek mindig ismerjék el, hogy Isten él és uralkodik. Tartsák szem előtt, hogy mindnyájan testvérek. A ténnyel, hogy az ember szabad erkölcsi lény, Isten arra tanít, hogy ne legyünk belekényszerítve semmilyen irányba vagy cselekvésbe, és hogy mint felelős. Istennel társult lényeknek. Isten jellemét kell képviselnünk. Viseljük szívünkön testvérünket, ismerősünket, minden körülöttünk levőt. (1895, 65. levél) {5BC 1098.1}
8-10. Senki se helyezze lelki jólétét más kezébe - A gyakran elismételt rabbi, mester megszólítás nagyon jól esett a fülnek, ám Krisztus figyelmeztette tanítványait ez ellen Ezt mondta „Ti pedig ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, a Krisztus. Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Doktornak (tanítónak) se hívassátok magatokat, mert egy a ti mesteretek, a Krisztus." {5BC 1098.2}
Krisztus szavai azt jelentik, hogy egyik ember se helyezze lelki jólétét más kezébe, más alá, amint földi apa gyermekét irányítja. Ez a lelkület a papi felsőbbség kívánását szította, mely mindenkor kárára lett azoknak, akikre rábízták magukat, akiket atyának címeztek. Hiszen ez megzavarja Isten előjogai szent voltának a fogalmát. (1897, 71. kézirat) {5BC 1098.3}
13-33. (Lukács 11:42-44) Törvényeskedés utálatosság - Krisztus farizeusokhoz intézett dorgálása azoknak is szól, akik elvesztették első szeretetüket A hideg, törvényeskedő vallás sohasem vezet embereket Krisztushoz, hiszen ez szeretet és Krisztus nélküli vallás. Mikor önigazult szellemben böjtölnek és imádkoznak, utálatosságot követnek el Isten előtt. Az ünnepélyes vallásos összejövetelek, a szertartások körforgása, a külső alázat, a kipréselt áldozathozatal, mind azt a bizonyságot teszi a világ előtt, hogy ezek cselekvője igaznak tartja magát. A merev kötelességek gyakorlóira terelik a figyelmet, ezt mondva: Ennek joga van a mennyhez. Ez azonban ámítás. Cselekedetek nem érdemlik ki nekünk a mennyet. A Krisztus által hozott roppant áldozat elégséges azoknak, akik készek hinni. (1897, 154. kézirat) {5BC 1098.5}
37-39. (Lukács 13:3445,-19:42) A bosszú fellegeit gyűjtve - Krisztus szíve mondta: Hogyan mondjak le rólad? Úgy bánt Izraellel hosszú időn át, mint a szerető szívű, elnéző apa bánik hálátlan, csökönyös gyermekével! Mindentudása látta, hogy Jeruzsálem eldöntötte sorsát. Hiszen már századok óta elfordultak Istentől. Ellene álltak a kegyelemnek, visszaéltek előjogaikkal, megvetették lehetőségeiket. Maga a nép terhelte le egyre súlyosabbra a bosszú fellegét, mely kegyelemmel elegyítetlenül készült rájuk szakadni. Elfojtott hangon mondta: ,3árcsak fölismernéd, csak e mostani napodon is, amik a te békességedre valók; de most elrejtettek a te szemed elől." Elhangzott hát a visszavonhatatlan ítélet. (1890, 30, kézirat) {5BC 1098.6}
