16. fejezet

6. Lásd: Lukács 21:1 megjegyzéseit. {5BC 1095.1}   

18. Az igazi alap - (idézi) Péter laza, gördülő követ jelent. Krisztus nem Péterre célzott, mint sziklára, melyre egyházát alapozza. A kőszikla szóval magára hivatkozott, mint a keresztény egyház alapjára. (Idők jelei 1813 október 28) {5BC 1095.2}   

18,19. Lásd: János 20:23 hozzászólását. {5BC 1095.3}   

22, 23. (Lukács 22:3142) Sátán Péter és Krisztus kőzött - Halljátok, mit mondott az Úr Péternek... "Távozz tőlem, Sátán." Mit műveit Sátán? Betolakodott Péter mellé, Péter és az Úr közé, így Péter arra merészkedett, hogy megdorgálja az Urat. Az Úr akkor közel jött Péterhez, távozásra kényszerítve a Sátánt. Az Úr megmondta Péternek, hogy Sátán kikérte őt, hogy megrostálja, mint a búzát, de, tette hozzá, „én imádkoztam érted, hogy a te hited el ne fogyatkozzék." Ha Péter megtanulta volna a leckét, ha helyes kapcsolatban állt volna Istennel próbája óráján, nem bukott volna el. Ha nem fogadta volna közönyösen Krisztus tanítását, soha meg nem tagadta volna Urát. (1894, 14. kézirat) {5BC 1095.4}   

Sátán szólt Péterből - Mikor Krisztus fölfedte Péternek az előtte álló próba és szenvedés idejét s Péter ezt felelte: „Mentsen Isten, Uram. Nem eshetik ez meg tevéled," a Megváltó rászólt: „Távozz tőlem. Sátán." Az ellenség szólt Péter szájából, a kísértő szerepére vette őt rá. Péter nem gyanakodott a Sátánra, Jézus viszont fölismerte a főcsalót. Péterhez intézett szava valójában a Sátánnak szólt. (1907, 244. levél) {5BC 1095.5}   

Sátán el akarta csüggeszteni Jézust, mikor Urunk az elfajult emberiség megmentésén fáradozott. Az ellenség pontosan Péter szavait akarta kiejteni. Ezek a szavak ellenkeztek Isten tervével, s amin csak ilyen jellegű pecsét áll, mind bántó Istennek. A Sátán ihletésére szóltak a szavak, mert ellenezték Isten tervét, pedig az Úr egyedül ezt az utat rendelhette el, hogy megőrizze törvényét és ellenőrizze alattvalóit, másrészt megmentse az embert. Sátán azt remélte, hogy elcsüggeszti Krisztust, Krisztus tehát a szavak szerzőjéhez szólt, mikor ezt mondta: „Távozz tőlem Sátán." (Szemle 1897 április 6) {5BC 1095.6}   

24. (Márk 8:34; Lukács 9:23; Lásd: Máté 11:28-30 megjegyzéseit) Haladjunk Krisztus útján - Akik üdvözülni fognak, elengedhetetlenül azon az úton kell haladniuk, melyen Jézus haladt. Ő mondja „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, úgy kövessen engem." A jellemnek Krisztus hasonlatosságára kell alakulnia. (1901, 15. kézirat) {5BC 1095.7}   

A kereszt fölemel - Emeljük magunkra a keresztet s kövessük Krisztus nyomdokait. Akik magukra veszik a keresztet, észreveszik majd, hogy amint a keresztet emelik, a kereszt fölemeli őket, erőt és bátorságot ad nekik, s Isten Bárányához irányítja őket, aki elveszi a világ bűnét. (Szemle és hírnök 1905 július 13) {5BC 1095.8}   

(Jób 19:15) Föl az lenti vidékről - A kereszt fölemel a föld alantas területeiről, s a legédesebb közösségre hoz Istennel. A keresztviseléssel azt a tapasztalatot adhatja, hogy elmondhassad: „Tudom, az én Megváltóm él, s mivel ö él, én is élni fogok." Mily csodálatos megnyugtatás is ez! (1901, 85. kézirat) {5BC 1095.9}   

(7:13,14.) Az út elágazása - A kereszt két út elágazásánál áll. Egyik az engedelmesség ösvénye, mely a mennybe vezet. A másik a széles útra visz, ahova az ember könnyen eljuthat a bűn és romlottság terhével, ez azonban a kárhozatba visz. (1898, 50. kézirat) {5BC 1095.10}   

(12:30; Lukács 11:23) Önző élet szégyent hoz az Üdvözítőre - Az önző keresztények szégyent hoznak Üdvözítőjükre. Látszólag nagyon buzgón tevékenykedhetnek az Úr szolgálatában, de önzést szőnek mindenbe. Az önzés magját hintve el, végül le kell aratniuk a romlás gyümölcseit... Az önző szolgálat sokféle alakot ölt. Némelyik ártalmatlannak tűnhet. A látszólagos jóság a valódi jóság látszatát kölcsönözheti nekik. Ezek azonban nem teremnek dicsőséget az Úrnak. Ilyen szolgálat akadályozza az Úr ügyét. Krisztus mondja: "Aki nincs velem, ellenem van. Aki nem velem gyűjt, szétszór." {5BC 1096.1}   

Akik énjüket hozzák munkájukba, nem bízhatunk meg bennük. Ha Krisztusban szem elől veszítenék magukat, igyekezetük értékes lenne az Úr ügye számára. Akkor az ö tanításaihoz szabnák életüket. Az ő csodálatos, szeretetből fakadó terveihez alakítanák terveiket. Az önzést száműznék igyekezetükből.... Üdvözítőnk életét lemondás, alázatos gondolkodás, nemes szándék jellemezte.. .(idézi 16.24-et) (1903, 2. kézirat) {5BC 1096.2}