24-30. A konkolyra fölfigyelnek - A búza közt növekvő konkoly magára tereli a figyelmet. A gabonát éri szigorú bírálat. A felületes szemlélő, vagy aki örül, ha rosszat vesz észre, az egész táblát értéktelennek ítélheti. Az ilyen kárhoztathatja a magvetőt, mint aki rosszindulatúan rossz magot kevert a jó közé. így a tévelygő és álszent, aki Jézus követőjének vallja magát, szégyent hoz a kereszténységre. A világ miattuk kételkedik Krisztus igazságaiban. Amint a búza közötti konkoly bizonyos fokig ellensúlyozta a magvető igyekezetét, így az Isten népe közötti bűn bizonyos fokig akadályozza Jézus tervét, hogy bűnösöket mentsen meg az ördög hatalmától és az emberi szív terméketlen földjét jócselekedetekkel termővé tegye. (2Jövendőmondás lelke 248) {5BC 1093.11}
52. Az Ó és Újszövetség elválaszthatatlan - (idézi) E példázatban Jézus tanítványai elé tárja azok felelősségét, akiknek kötelessége átadni a világnak a tőle nyert világosságot. Akkor még csakis az Ószövetség létezett; ezt azonban nem csupán az ősi idők számára írták, hanem minden kor minden népe számára. Jézus azt akarja, hogy tanításainak hirdetői kutassák szorgalmasan az ószövetséget a világosság után, mely Üdvözítőnek jelenti ki őt és kifejti küldetését is a jövendölésekben. Az Ó és Újszövetség elválaszthatatlan, hiszen mindkettő Krisztus tanításait tartalmazza. A zsidók tanítása, akik csak az Ószövetséget fogadják el, nem szolgál üdvösségre, mivel nem fogadják el a Megváltót, akinek élete és szolgálata a törvény és a próféták betöltése volt. Másrészt az ószövetséget elvetők tanítása sem szolgál az üdvösségre, mert a Krisztusról közvetlenül szóló bizonyságtevést vetik el. A kételkedők az ószövetség elvetésével kezdik, innen aztán már csak egyetlen lépés az Újszövetség elvetése. Így tehát mindkettőt tagadják. {5BC 1094.1}
A zsidóknak kevés a befolyásuk a keresztény világra, hogy bizonyítsák a parancsolatok, ideértve a szombat parancsolatának kötelező voltát, mivel az igazság régi kincsének előhozásakor félrevetik a Jézus tanításaiban rejlő új kincseket. Másfelől a legfőbb ok, amiért a keresztények nem tudnak hatni a zsidókra, hogy ők is az isteni bölcsesség kifejezéseként fogadják el Krisztus tanításait, mivel a keresztények az új ige említésekor megvetőn bánnak az ószövetség gazdag tartalmával. Pedig hiszen az ó ige az Isten Fiának tanítása Mózesen keresztül. Elvetik a Sínairól hirdetett törvényt s ezzel a negyedik parancs szombatját, pedig Isten a szombatot az Édenkertben vezette be. A Krisztus tanítását követő örömhír-hirdető viszont alaposan meg fogja ismerni mind az ó, mind az újszövetséget, hogy valódi megvilágításban, mint elválaszthatatlan egészet tárja a nép elé igazi világosságukat. Hiszen az egyik a másiktól függ, hogy megvilágítsa. így, amint Jézus utasította tanítványait, „ót és újat hoz elő éléstárából." (2Jövendőmondás lelke 254) {5BC 1094.2}
