12. fejezet

24-32.(9:34; Márk 3:22; Lukács 11:15) A bizonyíték előtt behunyt szemek - A farizeusok ördögi jelenségeknek tekintették Istennek Krisztus cselekedeteiben megnyilvánuló szent hatalmát. A farizeusok ezzel a Szentlélek ellen vétettek. Csökönyösen begombolkozva, kőszívvel eltökélték, hogy behunyják szemüket az összes bizonyíték előtt, s ezzel megbocsáthatatlan bűnt követtek el. (Szemle és hírnök 1898 január 18) {5BC 1092.4}   

29, 30. (Lukács 11: 21-23.) Erősebb az erősnél - „Aki velem nem gyűjt, szétszór." Aki Krisztus oldalán áll, fönntartva vele való egységét, őt ültetve trónra szívében, és engedelmeskedik parancsainak is, az biztonságban van a gonosz csapdáitól. Aki Krisztussal egyesül, az az ő isteni vonásait gyűjti magának. Amellett erőt, hatékonyságot és hatalmat ad az Úrnak a lelkek Krisztusnak való megnyerése által. Mikor Krisztus veszi át a szív erődjeit, az ember eggyé válik vele. A Megváltóval való együttműködés által Isten eszközévé válik. Akkor, ha jön az ellenfél meghódítani öt, azt tapasztalja, hogy az Úr erősebbé tette őt az erősnél. (1899, 78 kézirat) {5BC 1092.5}   

30. Lásd: 16:24 kiegészítő megjegyzéseit. {5BC 1092.6}   

31,32. (Márk 3:28, 29; Lukács 12:10. Lásd: 2Mózes 4:21 hozzászólását) Az igazsággal szembeni merev, konok ellenállás - Krisztus nem véges emberek ellen küzdött, hanem fejedelemségek és hatalmasságok, égi magasságok gonosz szellemei ellen. Itt mondja hallgatóinak, hogy az Úr bármi bűnt és istenkáromlást megbocsát, ha tudatlanságban követik el. Nagy vakságukban az emberek bántó, gúnyolódó szavakat szólhatnak az ember Fia ellen, mégis a kegyelem határain belül maradhatnak. Hanem amikor az Isten Lelkének hatalma nyugszik meg az Úr hírnökein, akkor szent helyen állunk. Semmibe venni Isten Szentlelkét, azzal vádolni, hogy az az ördög lelke, olyan helyzetbe állíthatja a vádaskodót, ahol Isten már nem tudja érinteni lelküket. Akkor már nincs olyan Isten gondviselésében levő hatalom, mely helyesbíteni tudná az eltévelyedettet... {5BC 1092.7}   

Krisztus ellen szólni, ördögi lelkeknek tulajdonítani tevékenységét, a Szentlélek megnyilvánulásait pedig vakbuzgóságnak, még nem végzetes bűn. Ám az embereket ilyen állításokra késztető szellem konok ellenállásra serkenti őket, ahonnét nem látják a lelki világosságot... {5BC 1092.8}   

Úgy vélik, ésszerűn következtettek, de más vezetőt követnek. Olyan hatalom alá helyezkedtek, melyet, vakon, nem ismernek föl. Azzal a Lélekkel szegültek szembe, mely egyedül tudna vezetni, megvilágosítani, megmenteni őket. Olyan bűn ösvényét követik, melyre nincs bűnbocsánat sem ebben, sem az eljövendő életben. Nem mintha a bűnözés bármely foka kimerítené Isten irgalmasságát, de mivel a büszkeség és konokság Isten Lelkének megvetésére visz, olyan álláspontra, ahol a Lélek semmi megnyilvánulása meg nem győzi őket tévedésükről. Nem hajlandók lemondani konok akaratukról. {5BC 1092.9}   

Egyesek ma is olyan helyzetbe vitték magukat, ahol képtelenek betölteni a bűnbánat és bűnvallomás föltételeit. Ezért nem találnak irgalmat és bűnbocsánatot. A Szentlélek elleni bűn nem áll hirtelen tettből vagy szóból, hanem az igazsággal és bizonyítékokkal szembeni merev, konok ellenállásból. (1890, 30. kézirat) {5BC 1093.1}   

A Szentlélek elleni bűn - A Szentlélek elleni bűnt senki se tekintse titokzatosnak, megfoghatatlannak. A Szentlélek elleni bűn a bűnbánatra, megtérésre való fölszólításnak való következetes szembeszegülés. (Szemle és hírnök 1897 június 29) {5BC 1093.2}   

34-37. Lásd: Zsoltár 19:14; Ézsaiás 6:5-7 kiegészítő megjegyzéseit. {5BC 1093.3}   

37. Megszentelt nyelvre van szűkségünk - Szűnjünk meg mások hibáin rágódni. Tartsuk meg Istennek szenteken nyelvünket. Ne ejtsetek ki semmit, amit csökkenthetné mások tekintélyét; mert gáncsoló szavak kiejtésével olyan biztosan Isten szent nevét káromoljátok, mintha káromkodnátok... {5BC 1093.4}   

Különösen őrizkednünk kell a Sátánnak szentelt nyelvtől. Istentől kapott nyelvünket használjuk Isten dicsőítésére. Ha nem ezt tesszük, akkor közvetlen Isten földi művének útjában állunk, s a menny büntetése bizonyosan lesújt ránk. (1906, 95. kézirat) {5BC 1093.5}   

42. (Lukács 11:31) Salamonnál nagyobb - Krisztus tudta, hogy az izraeliták Salamont tartották a legnagyobb királynak. Isten megbízásából ő építette első templomukat, mely a szépség gazdagság és dicsőség csodája volt, s mely tekintélyt és méltóságot szerzett Izrael nemzetének. Salamon bölcsességgel volt megáldva és ők magasztalták a nevét. Salamonnál különbnek lenni az ő szemükben emberfölöttit jelentett, azt, hogy valaki az istenség előjogaival bír. (idézi a 42. verset)(Ifjúsági tanító 1897 szeptember 23) {5BC 1093.6}   

43-45. (Lukács 11:24-26) Lehetetlen semlegesnek maradnunk - (idézi) Krisztus rámutat, hogy nem lehet valaki semleges a szolgálatában. A lélek csakis a teljes odaszentelődéssel elégszik meg - a gondolatok, beszéd, a szellem, az értelem és test minden szervének odaszentelésével. Nem elég, ha üres az edény. Krisztus kegyelmével kell megtöltenie. (1899, 78. kézirat) {5BC 1093.7}   

(Ésaiás 57:12; 2 Péter 2:20, 21) Az önigazultság átka - A fölékesített ház az önigazult lelket ábrázolja. Krisztus kiűzi a Sátánt, de aztán visszatér, remélve, hogy újra itt lakhat. Üresen, kisöpörten, felékesítve találja a helyet. Csak az önigazultság lakik benne. „Akkor elmegy és vesz maga mellé hét lelket, gonoszabbat nálánál és bemenvén, ott lakoznak. Ennek az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél." {5BC 1093.8}   

Átok az önigazultság, emberi ékesség, melyet a Sátán a maga dicsőségére használ. Akik öndicsérettel és válluk veregetésével ékesítik lelküket, azok hét gonoszabb léleknek készítenek utat. Ezek már az igazság befogadásával is ámítják magukat. Az önigazultság alapjaira építenek. A gyülekezetek imáit szertartások körítésével ajánlhatják föl Istennek, de ha önhittség-ízű. Isten nem dicsőül meg általuk. Az Úr kijelenti: „Én jelentem meg igazságodat, csinálmányaid nem használnak neked." Minden fölékesítettségük dacára Sátán a gonosz angyalok seregével jön be és elfoglalja helyét a lélekben, hogy elősegítse az ámítást. „Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által á világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek; Utolsó állapotuk gonoszabb lett az elsőnél. Mert jobb volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, minthogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól." (1899, 78. kézirat) {5BC 1093.9}