× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

9. fejezet

9,10. Lásd. Lukács 5:29 fejtegetését. {5BC 1088.2}   

11. (Ésaiás 58:4; Lukács 5:30) Kevély böjt a szerény táplálkozás ellenében - A farizeusok látták Krisztust vámosokkal és bűnösökkel leülni és enni. Az Üdvözítő nyugodt. Higgadt, nyájas, előzékeny és barátságos volt; s míg akaratlanul is csodálták, annyira más volt ez, mint az ő viselkedésük, hogy nem bírták elviselni a látását. A kevély farizeusok magukat magasztalták, s lenézték azokat, akik nem voltak megáldva olyan előjogokkal és világossággal, mint ők. Gyűlölték és megvetették a vámosokat és bűnösöket. Pedig Isten szemében az ö bűnük volt nagyobb. A menny világossága ragyogott útjukra, mondván: Ez az út, ezen járjatok, de ők fölényesen félrelökték az ajándékot. A tanítványokhoz fordulva megkérdezték: „Miért eszik a ti mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?" Ezzel a kérdéssel remélték fölébreszteni előítéletüket, melyről tudták, hogy ott lappang a tanítványok gondolkodásában, így ingatni meg gyönge hitüket. Oda irányították nyilaikat, ahol a legvalószínűbb, hogy sebeznek és ártanak. {5BC 1088.3}   

Kevély, de balga farizeusok! Viszályra és vitára böjtöltek s a gonoszság öklével sújtottak le! Krisztus azért eszik a vámosokkal, bűnösökkel hogy magához tudjon vonzani embereket. A Megváltó nem tudja tisztelni a nemzet böjtjét. Kevélyen és önhitten böjtölnek, miközben Krisztus szerény vámosokkal és bűnösökkel eszik. {5BC 1088.4}   

A bukás óta a Sátán vádaskodást folytat, s akik visszautasítják az Isten-küldte világosságot, ma is ezt teszik. Kiteregetik másoknak, amit vétségnek tartanak. így volt ez a farizeusokkal. Mikor találtak valamit, amivel megvádolhatnák a tanítványokat, nem azoknak szóltak, akiket tévelygésben levőnek véltek. Krisztusnak mondták meg amit súlyosan helytelenítettek a tanítványokban. S mikor úgy vélték, hogy Krisztus követ el hibát, a. tanítványoknál vádolták be őt. A szívek egymástól való elidegenítése volt a foglalatosságuk. (1898, 3. kézirat) {5BC 1088.5}   

12, 13. (20:28; Márk 2:17; 10:45; Lukács 5:31, 32) Gyógyulás minden esetben - Krisztus orvos volt mind a test, mind a lélek számára. Urunk egyben igehirdető, hittérítő és orvos is volt. Gyerekkorától fogva szívén viselt minden tudomására jutott emberi szenvedést. Valóban elmondhatta: Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak. Minden bajra enyhülést hozott, nyájas szavában gyógyító balzsam volt. Senki sem mondhatta, hogy csodát tett, mégis erőt, enyhülést, gyógyulást nyújtott a szenvedésben vagy szükségben találtaknak. Élete harminc évén át szerény, szelíd és alázatos volt. Élő összeköttetésben állt Istennel, mert Isten Lelke nyugodott rajta, és bizonyítékot nyújtott minden ismerősének, hogy azért él, hogy az Atya kedvére tegyen, neki szerezzen megtiszteltetést s dicsőséget az élet mindennapi ügyeiben (Szemle 1899 október 24) {5BC 1088.6}   

13. (Márk 2:17; Lukács 5:32) Elutasította a kényelmet, hogy szükséget töltsön be - Krisztus ellátogathatott volna az el nem bukott világok kellemes hajlékaiba, a tiszta légkörbe, ahova sosem tört be a hűtlen elpártolás és lázadás; ahol a magasztalás és szeretet szavával fogadták volna. Ámde a bukott világnak volt szüksége Megváltóra. „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre," mondta. (Szemle és hírnök 1898 február 15) {5BC 1088.7}   

16. Lásd: Máté 6:16 hozzászólását. {5BC 1088.8}   

17. (Márk 2:22; Lukács 5:37-38) Új tömlők új bornak - Jézus hivatása az Atya jellemének kinyilatkoztatása, s azon igazságok kifejtése volt, melyeket ö szólt a látnokokon és küldöttein keresztül. Ám a bölcs, megfontolt emberekben nem talált helyet az igazság számára. Krisztus - az út, az igazság és az élet - kénytelen volt elmellőzni az önigazult farizeusokat, helyettük tanulatlan halászokat és más egyszerű embereket hívni el tanítványaiul. Akik sohasem jártak a rabbikhoz, sosem ültek a prófétaiskolákban, akik nem voltak a főtanács tagjai, akik szíve nem volt gúzsba kötve elgondolásaikkal - ezeket hívta el s nevelte a maga céljaira. Mint új tömlőket országa - az új haza - számára, úgy tudta előhívni, elővenni őket. Ezek a csecsemők, akiknek az Atya ki tudta jelenteni a lelki dolgokat; de a papok, fejedelmek, írástudók és farizeusok, bárha az ismeretek őreinek mondták magukat, nem tudták befogadni a keresztény elveket, melyeket később Krisztus küldöttei, apostolai tanítottak. Az igazság láncolatát, láncszemet láncszem után azoknak adta, akik tudtában voltak tudatlanságuknak, s készek voltak tanulni a nagy tanítótól. {5BC 1088.9}   

Jézus tudta, hogy nem tehet az írástudók és farizeusok javára, hacsak meg nem üresítik magukat önhittségüktől. Új tömlőket választott hát a tanítások új bora számára. Halászokat, tanulatlan hívőket tett igazsága új hírnökeivé. Pedig bár tanítása újnak tűnt a nép előtt, valójában nem volt új tanítás, hanem a kezdettől fogva hirdetett igazság jelentőségének kinyilatkoztatása. Az volt a terve, hogy tanítványai tegyék életük irányítójává a világos, színtiszta igazságot. Nem volt szabad hozzáadni szavaihoz, sem erőszakolt jelentést tulajdonítani mondásainak. Nem volt szabad burkolt értelmet adni a Szentírás világos tanításának és a hittudomány tárházaiból építeniük föl valami emberi elméletet. Azzal csökkentették Isten világos szavai jelentőségét, hogy titokzatos értelmet adtak nekik, emberek elméleteit állítva előtérbe. így az emberek olyan tudományok tanítására lettek rávezetve, melyek emberek parancsolatai, és arra is, hogy hagyományaik megtartása kedvéért elvessék Isten parancsolatait. (Szemle és hírnök 1896 június 2) {5BC 1089.1}   

34. Lásd Máté 12:24-32 értelmezését. {5BC 1089.2}