1,2. (Lukács 6:37; Róma 2:1; Lásd 1Sámuel 14: 44 fejtegetését) A Sátánt az ő jogosságot illető fogalmai szerint ítélik el. Ő követelte, hogy minden bűn elnyerje büntetését. Ha Isten elengedte az ítéletet - mondta, akkor nem az igazság vagy jogosság Istene. A Sátánt az a büntető ítélet fogja utolérni; melyet szerinte Istennek gyakorolnia kellene. (1897, 111. kézirat) {5BC 1087.4}
21-23( 24:24; 2Korintus 11:14,15; 2Thessalonika 2:9,10; Jelenések 13:13,14) A hitvallás nem elegendő - Akik mai divatú megszentelődéssel hivalkodnak, azok dicsekedve jönnének elő, mondván: „Uram, Uram, nem ismersz bennünket? Nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben?" Az itt leirt emberek, akik hivalkodó kijelentéseket tesznek, látszólag minden cselekedetükbe Jézust szőve bele, találón képviselik a mai divatú megszentelődéssel dicsekvőket, akik mégis hadat viselnek Isten törvénye ellen. Krisztus gonosztevőknek, gonoszt művelőknek nevezi őket, mivel félrevezetnek, ámítanak, magukra öltve a szentség palástját, hogy elrejtsék jellemük torzultságát és szentségtelen szívük benső gonoszságát. Ez utolsó napokban a Sátán leszáll a gonoszságnak minden csalárdágával azok között, akik elvesznek. Ő sátáni fölsége csodákat tesz a hamis próféták szemeláttára olyanok előtt, akik állítják, hogy ő valóban Krisztus. Azoknak adja hatalmát, akik segítik ámításaiban; ezért, akik állítják, hogy Isten nagy hatalmával rendelkeznek, azokat csakis a csodálatos leleplező: a Jehova törvénye segítségével lehet fölismernünk. Az Úr mondja, hogyha lehetséges lenne, még magukat a választottakat is elhitetnék. A báránybőr annyira valóságosnak tűnik, annyira eredetinek, hogy a farkast nem lehet fölismerni, csak ha Isten nagy erkölcsi mértékéhez fordulunk, s ott találjuk, hogy ezek az Úr törvényének megrontói. (Advent szemle és szombat hírnök 1885 augusztus 25) {5BC 1087.8}
