× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

17. fejezet

1. Illés eltette az ég kulcsát - Mielőtt Akháb magához tért volna meglepetéséből, vagy válaszolni tudott volna. Illés eltűnt és magával vitte a menny kulcsát.... {2BC 1033.10}   

Szava bezárta a menny kincseit, s csakis ő tudta ismét megnyitni... Akháb észre sem vette, hogy Isten embere rendreutasítás nélkül ment el. Nem tudta visszahívni többé. (Advent szemle és hírnök 1913 augusztus 14) {2BC 1034.1}   

1,2. Isten embere Isten üzenetével - Istennek mindig van embere, akit megbízhat üzenetével. Lelke munkálkodik szívükön, s kényszeríti őket a szólásra. Szent buzgalomtól indíttatva, s az isteni ösztönzés erősen rajtuk lévén elindulnak kötelességük teljesítésére anélkül, hogy józanon kiszámítanák annak következményeit, hogy szólják a népnek az Úr szavát. Isten szolgája rövidesen tudtára ébred, hogy kockázatot vállalt. Rádöbben, hogy ő is, üzenete is gáncsoskodás célpontja lett. Modorát, életét, tulajdonát, mind szemügyre veszik, megjegyzéseket tesznek rájuk. Üzenetét darabokra szedik és a legrosszindulatúbb, legszemtelenebb szellemben elvetik. Elérte-e az üzenet Isten célját? Nem érte el. Csúfosan megbukott, mert a hallgatók szíve megszenteletlen volt. {2BC 1034.2}   

Ha az igehirdető arca nem kova, ha nincs törhetetlen hite, rendíthetetlen bátorsága, ha nem erősíti meg az Istennel való állandó érintkezés, akkor úgy kezdi alakítani bizonyságtételét, hogy tetszetős legyen a címzett megszenteletlen fülének, szívének. Abbeli igyekezetében, hogy elkerülje a gáncsolást, elszakad Istentől, s elveszti az isteni kedvezés érzetét. Bizonyságtétele langymeleg, élettelen lesz. Rádöbben, hogy hite és bátorsága eltűnt, munkássága meg erejét vesztette. A világ telve van hízelgőkkel és kétszínűekkel, akik engedtek a kívánságnak, hogy ember kedvére tegyenek. De a hűségesek, akik nem törődnek az önérdekkel, hanem jobban szeretik embertársaikat, hogy bűnt tűrjenek meg bennük, valóban kevesen vannak. (Advent szemle és szombat hírnök 1885. április 7) {2BC 1034.3}