× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

5. fejezet

2-9 Dávid kapcsolatai - (idézi) Dávid barátságban élt Tírusz és Szidon népével, mert nem nyugtalanították Izraelt. Tírusz királya igaz Istennek ismerte el az Urat, s a szidoniak egy része is elfordult a bálványimádástól. {2BC 1026.9}   

Ismerőseinkkel való kapcsolatunkban ma is legyünk szeretetteljesek és előzékenyek. Legyünk útjelzők, bizonyítsuk be az isteni kegyelem azon hatalmát, hogy megfinomítja és megnemesíti azokat, alak Isten szolgálatára adják magukat. (1905, 18. kézirat) {2BC 1026.10}   

3-18 (7:13,14, 40; 2Krónika 2:3-14). Az áldozathozatal szelleme létfontosságú munkánkban - Salamon hitehagyásának kezdetét a helyes elvektől való számos, látszólag jelentéktelen eltéréshez vezethetjük vissza. A bálványimádó nőkkel való kapcsolata közel sem egyedüli oka volt bukásának. Az egyik főbb ok, mely fényűzésre és zsarnoki elnyomásra vitte Salamont, a másé kívánásának lelkében való fejlesztése és melengetése volt. {2BC 1026.11}   

Mikor a Sínai lábánál Mózes közölte a néppel Isten parancsát, hogy „készíts nekem szenthelyet, hogy közöttük lakozzam," az izraeliták megfelelő ajándékokat hoztak. "Eljött mindenki, akit a szíve indított, s akit a lelke 48 hajtott és hoztak áldozatot az Úrnak." A szenthely építéséhez nagy és költséges előkészületek kellettek; a legdrágább anyagok bőségére volt szükség; az Úr mégis kizárólag önkéntes ajándékot fogadott el. "Minden embertől, akit szíve hajt arra, szedjetek nekem ajándékokat," szólt az isteni parancs a gyülekezetnek. Isten iránti odaadás és áldozathozatal szelleme volt az első kívánalom a Magasságos lakóhelyének elkészítésénél. {2BC 1027.1}   

Hasonló fölszólítás hangzott el áldozathozatalra, mikor Dávid Salamonra hárította a templomépítés felelősségét. Az összegyűlt sokaságtól, mely elhozta bőkezű ajándékát, Dávid megkérdezte: "Ki kész ma az Úrnak szentelni a szolgálatai?" A templomépítés intézőinek mindenkor szem előtt kellett volna tartani e szempontot. {2BC 1027.2}   

Isten a pusztai szenthely építésekor kiválasztott embereknek rendkívüli szakértelmet és bölcsességet adott: "Monda Mózes az Izrael fiainak: íme az Úr név szerint hívta el Bésaléelt a Júda nemzetiségéből, és betöltötte őt Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal minden mesterségben.... Azontúl alkalmassá tette, hogy tanítson mind ő, mind Aholiáb a Dán nemzetségéből. Betöltötte őket bölcsesség lelkével, hogy tudjanak mindenfele faragó és kötő és hímző munkát készíteni... és takácsmunkát, akik készítenek ilyenféle munkát és kigondolnak mesterműveket." "És mind a bölcs szívű férfiak, akik munkálkodtak, készítették a hajlékot." Mennyei értelmes lények működtek együtt a mesteremberekkel, akiket Isten maga választott. {2BC 1027.3}   

Leszármazottaik örökölték elődeik kézügyességét. Júda és Dán törzséből származtak a finomabb szakmákban ügyes emberek. Ámde fokozatosan elvesztették Isten és igazsága iránti ragaszkodásukat. Nagyobb kézügyességükért magasabb fizetést kértek. Némelykor teljesítették kérésüket; többnyire azonban a magasabb fizetést kérők a környező nemzeteknél találtak alkalmazást. A híres elődeik szívét betöltő önfeláldozás nemes lelkülete helyett ezek immár a másé kívánásának szellemét melengették. Egyre többet követeltek. Istentől kapott ügyességükkel pogány királyokat szolgáltak, így gyalázatot hoztak alkotójukra. {2BC 1027.4}   

Salamon e hitehagyottak közt keresett mestermunkást, aki fölvigyázó legyen a templom építésénél. A király írásban kapott aprólékos utasítást a szem épületre, s neki hittel Istenre kellett volna tekintenie megszentelt segítőkért. Ezeknek Isten rendkívüli kézügyességet adott volna. Salamon azonban szem elől vesztette az Istenbe vetet hit gyakorlásának alkalmát. Tírusz királyához küldött az üzenettel: "Küldj hozzám tudós mesterembert, aki tudjon készíteni aranyból, ezüstből, rézből, vasból, bíborból, karmazsinból és kék bíborból; aki tudjon metszéseket metszeni az én mesterembereimmel együtt, akik Júdeában és Jeruzsálemben vannak." {2BC 1027.5}   

A föníciai király Hírámot küldte, "bölcs, tudós és értelmes férfit... A Dán lányai közül való asszony fiát és az ő atyja Tírusz városából való." Hírám, anyai ágon Aholiáb leszármazottja volt, aki századokkal azelőtt rendkívüli ügyességet kapott Istentől a szenthely építésére. Salamon tehát megszenteletlen embert állított munkásai élére, aki szokatlan ügyességéért magas fizetést követelt. {2BC 1027.6}   

Hírámot nem az a kívánság indította, hogy legkiválóbb szolgálatát nyújtsa Istennek. A világ istenét, a pénzistent szolgálta. Egész lényének szövetét át meg átitatták az önzés elvei, ami a legmagasabb fizetés követelésében nyilatkozott meg. Munkatársai is fokozatosan e helytelen elveket vették át. Amint együtt dolgoztak vele, engedtek a hajlamnak, hogy Hírám fizetéséhez mérjék fizetésüket. Szemük elől kezdték veszíteni munkájuk szent jellegét, s az fizetések közti különbségen rágódtak. Lassan elvesztették az önfeláldozás lelkületét; a telhetetlen irigység szellemét táplálták. A következmény a magasabb fizetés követelése lett, amit meg is kaptak. {2BC 1027.7}   

Az a megrontó, végzetes lelkület, melyet ennek a kapzsi embernek munkába állítása elindított, átjárta az Úr szolgálatának összes ágát, ez terjedt él az egész országban. A követelt és megkapott magasabb fizetés sokaknak lehetővé tette a fényűzést és költekezést. E befolyások messzemenő hatásában találhatjuk azon király borzalmas hitehagyásának fö okait, aki valamikor a legbölcsebb halandó volt. A király nem állt egyedül hitehagyásában. Pazarlást és romlottságot láthatunk mindenfelé. A gazdagok elnyomták a szegényt. Isten szolgálatából csaknem teljesen kiveszett az önfeláldozás szelleme. {2BC 1028.1}   

Ebben rejlik Isten mai népe számára az egyik legfontosabb tanítás, melyet sokan nagyon vonakodnak megtanulni. A másé kívánásának, a legmagasabb állás és fizetés utáni csörtetésnek a szelleme tölti be a világot. Az önfeláldozás és lemondás régi lelkülete már csak ritkán fordul elő. Pedig egyedül ez a lelkület mozgathatja Jézus igaz követőjét. Isteni mesterünk példát mutatott, miként munkálkodjunk. Akiket fölszólított, hogy kövessék s ő emberek halászaivá teszi őket, nem ajánlott föl szép kerek összeget szolgálatukért. Osztozniuk kellett lemondásában és önfeláldozásában. {2BC 1028.2}   

Akik azt állítják, hogy ők a Mestermunkás követői, s mint Isten munkatársai álltak szolgálatba, hozzanak az Úr munkájába olyan pontosságot és ügyességet, tapintatot és bölcsességet, amilyet a tökéletesség Istene a földi szenthely építésénél elvárt. S most is, mint abban az időben és mint Krisztus földi szolgálatának napjaiban az Isten iránti odaadást és az áldozathozatal szellemét kell az Istennek tetsző, Isten szemében elfogadható szolgálat legfőbb előfeltételének tekintenünk. Isten terve az, hogy az önzés egyetlen szála se szövődjék munkájába. {2BC 1028.3}   

Nagy gondot kell fordítanunk az Úr intézményeit átható szellemre. Intézményeinket önfeláldozással alapítottuk meg. Isten népének lemondó áldozata és szolgáinak önzetlen munkássága építették föl. Intézményeink tevékenységében mindennek a menny pecsétjét kell viselnie. Bátorítsuk és ápoljuk Isten intézményei szentségének tudatát. A munkások alázzák meg szívüket Isten előtt, az ő fönnhatóságát ismerve el. Mindnyájan éljünk a lemondás elvei szerint. Mikor az igaz önfeláldozó munkás lelki lámpását megigazítva és égve tartva törekszik önzetlenül elősegíteni az igazság javát, értékes tapasztalatot szerez s így szólhat majd: "Az Úr valóban itt van ezen a helyen." Erezni fogja, hogy magas kiváltságban részesül, mivel az Úr intézményének adhatja képességeit, szolgálatát és lankadatlan vigyázását. {2BC 1028.4}   

A harmadik angyal üzenetének korai napjaiban intézményeink megalapítóit és alkalmazottait az önzetlenség magasztos indítékai igazgatták. Fárasztó munkájukért nem kaptak többet éhbérnél - alig eleget a nagyon szerény megélhetésre. Szívük így is a szeretet szolgálatával volt megkeresztelve. A teljes szívből fakadó adományozó készség jutalma a Mestermunkás Lelkével való szoros közösségéből volt látható. A legnagyobb takarékosságot gyakorolták, hogy a legnagyobb számú munkás tűzhesse ki az igazság lobogóját új és új helyekre. {2BC 1028.5}   

Idővel azonban változás köszöntött be. Az önfeláldozás lelkülete nem volt látható többé. Némely intézményünkben néhány munkás fizetését minden észszerűségen túl megnövelték. Akik ilyen fizetést kaptak, azzal érveltek, hogy jobb képességűkért több fizetés jár. Dehát ki részesítette őket képességeikben? A megnövekedett fizetéssel megszületett a másé kívánásának növekedése, ami bálványimádás. Másrészt a lelkiség fokozatosan csökkent. Súlyos gonoszságok telepedtek be, Istenre is gyalázatot hozva. A magasabb fizetés utáni csörtetés tanúit megerjesztette a kétség és hitetlenség. Az idegen elvek mérgező kovászként járták át a hívők csaknem egész testületét. Sokan nem tagadták meg többé magukat, hanem visszatartották tizedüket és áldozataikat. {2BC 1028.6}   

Isten gondviselése javulásra szólított föl szent munkájában, aminek a szívben kell elkezdődnie s onnan kifelé haladnia. Aki továbbra is vakon magasra értékelte szolgálatát, azt eltávolítottuk. Mások elfogadták a számukra küldött üzenetet, szívük teljes szándékával az Úrhoz fordultak s megtanulták utálni irigy lelkületüket. Amennyire lehetséges, fizetésük önkéntes csökkentésével igyekeztek jó példát állítani a nép elé. Megértették, hogy csakis értelmük és szívük teljes átalakulása óvja meg őket, hogy valamely mesteri kísértés le ne sodorja őket lábukról. {2BC 1029.1}   

Isten munkája széles kiterjedése ellenére is egy, ezért egyazon szellemnek kell uralkodnia összes ágazatában. A hittérítő tevékenység pecsétjét kell magán viselnie. Az ügy minden osztálya összefügg az örömüzenet mezejének valamennyi részével, s az egyik osztályon uralkodó szellemet az egész mezőn érezni lehet. Ha a munkások egy része magas fizetést kap, mások is magasabb fizetést követelnek, így lassan szem elől veszítik az önfeláldozás szellemét. Máshova is átterjed ez, ezért az Úr kedvezése el fog távozni róluk, hiszen Isten sohasem szentesíthet önzést. Ezzel támadó erőfeszítésünk véget érne. Csakis folytonos áldozathozatallal lehet azt előrevinni. {2BC 1029.2}   

Isten minden lélek hitét próbára fogja tenni. Krisztus kimondhatatlan áldozat árán vásárolt meg bennünket. Noha gazdag volt, kedvünkért szegény lett, hogy szegénysége által örök gazdagság birtokába kerülhessünk. Amivel a képesség és értelmi adottság terén rendelkezünk, mindet az Úr adta kölcsön, hogy érte használjuk. Előjogunk, hogy részt vegyünk Krisztussal az áldozatában. (Advent szemle és szombat hírnök 1906 január 4) {2BC 1029.3}   

Kapcsolat a világian bölcsekkel: út a romlásra - Salamon maga készítette el magának a romlás útját, amikor a templom építéséhez más nemzeteknél keresett szakembereket. Eredetileg Isten volt népének tanítója, s azt akarta, hogy az ő bölcsességével éljenek, s az általa adott tehetségekkel a legkiválóbbak legyenek. Ha tiszta kézzel, ártatlan szívvel s nemes, megszemelt szándékkal rendelkeztek volna, az Úr kegyelmében részesítette volna őket Ámde Salamon Isten helyett emberekre tekintett, s azt találta, hogy ereje gyöngeség csupán. Ő hozta Jeruzsálembe a gonoszság kovászát, mely többnejűségben és bálványimádásban állandósult meg. (Világtanács közlönye 1895 február 25) {2BC 1029.4}