10,11. Elfogadta a megaláztatást, mint szűkségeset -(idézi a két verset) Dávid tehát népe és főemberei előtt elismerte, hogy ez Isten büntetése, melyet bűnei zúdítottak rá, s büntetései most alkalmat adnak az Úr ellenségeinek, hogy gyalázzák az Urat, s a felbőszült benjánünita eleget tegyen a megjövendölt büntetésben a rá eső résznek. S hogyha alázatosan viseli büntetéseit, az Úr enyhíteni fogja lesújtottságát és áldására fordítja Sémei átkát. Dávid itt sem viselkedik megtéretlen emberkém. Isten dolgaiban való tapasztaltságát bizonyítja. Olyan beállítottságról tesz tanúságot, hogy elfogadja Istentől a fenyítést s ráhagyatkozva hozzá fordul, mint egyedüli bizodalmához. Isten megjutalmazza Dávid alázatos benne bízását, mikor meghiúsítja Akhitófel tanácsát és megóvja Dávid életét. (1 Lelki ajándékok 383) {2BC 1024.3}
