12. fejezet

1-14. Dávid bűntudata üdvösségéhez vezet - Mindenki tanulmányozhatja Nátán próféta bárányról szóló példázatát. A fény élesen villant a királyra, mikor teljes sötétségben volt afelől, hogy az ég mint vélekedik Uriás elleni tettéről. Míg Dávid bűnös vágyai kielégítésének és a parancsolat megszegésnek útját járta, a látnók a gazdag ember példázatát tárta elé, aki elvette a szegénytől egyetlen báránykáját. Annyira gúzsba kötötték bűnei, hogy nem jött rá, ki volt a bűnös. Beleesett a csapdába, s fölháborodva mondott ítéletet a példázat embere ellen, halálra ítélve őt. Mikor Nátán megérttette vele a helyzetet, mikor így szólt hozzá: Te vagy az, Dávidot lesújtotta a bűntudat. Egyetlen szóval sem védte viselkedését. {2BC 1023.2}   

Bár ez a tapasztalat a legfájdalmasabb volt Dávid számára, egyúttal a legjobban szolgálta Dávid javát. Mert ha Nátán nem tartja elé a tükröt, melyben azonnal magára ismert, Dávid tovább folytatta volna förtelmes bűnét, ami tönkretette volna. A bűnről való meggyőződés, ez volt lelkének megmentése. Ettől kezdve olyan megvilágításban látta magát, amilyenben az Úr, s élete végéig mindig bánta bűnét. (1897, 57. levél) {2BC 1023.3}   

13. Lásd 1 Királyok 3:14 kiegészítő megjegyzéseit. {2BC 1023.4}   

Dávid nem mentegetőzött - Dávid mintegy álomból ébred. Átérzi bűne súlyát. Nem mentegeti bűnét, sem minősíthetetlen viselkedését, hanem lelkiismeret furdalás és őszinte bánat kíséretében meghajtja fejét Isten látnoka előtt és beismeri bűnét.... {2BC 1023.5}   

Dávid nem tanúsítja a megtéretlen ember szellemét. Ha a szomszédos uralkodók szelleme élt volna benne, nem tűrte volna, hogy Nátán ilyen visszataszító színekkel ostorozza bűnét. Eletét oltotta volna a hű dorgálónak. Korlátlan uralkodói hatalma ellenére alázatosan beismerte a vádat. Ez bizonyítja, hogy Dávid még mindig félte az Úr szavát. (1 Lelki ajándékok 378) {2BC 1023.6}   

25. (1 Királyok 3:3) Aki nem érez hiányt, elbizakodik - Salamon ifjúsága figyelemreméltó, mivel ekkor összeköttetésben állt a mennyel - mivel Istent tette támaszává és erejévé. Az Úr Isten kedveltjének nevezte őt. Ő volt apja büszkesége és reménye; anyja is nagyon szerette fiát. Minden előny körülvette Salamont, amit nevelésére és ismeretei növelésére használhatott. Ám az udvar romlottsága szórakozások kedvelésére és étvágya kielégítésére tette hajlamossá. Salamon sohasem szenvedett hiányt. Kielégíthette vágyait, nem kellett lemondania semmiről. {2BC 1023.7}   

Ártó környezete dacára Salamon ifjú korában tisztán megőrizte jellemét. Éjnek idején Isten angyalai szóltak hozzá. Az Úr teljesítette ígéretét, hogy értelmessé teszi és felkészíti öt felelősségteljes munkájára. Salamon történetében ott a biztosítás, hogy Isten nagy dolgokat tesz meg olyanokért, akik szeretik őt, engedelmeskednek parancsainak és benne bíznak. {2BC 1024.1}   

Ifjaink közül sokan szenvednek hajótörést az élet veszélyes útján, mivel elbizakodottak, önhittek. Hajlamaikat követik, csábítják őket a szórakozások, az étvágy kielégítése, mígcsak olyan szokásokat nem vesznek föl, melyek erős béklyókká válnak, melyeket aztán képtelenek széttépni s melyek lehúzzák őket a romlásba...Ha napjaink ifjúsága az ifjú Salamonhoz hasonlóan érezné, hogy mennyei bölcsességre van szüksége, ha magasztosabb vonásait és képességeit igyekezne fejleszteni, erősíteni, majd Isten szolgálatára szentelni, életük nagy és nemes eredményeket mutatna, és tiszta, ártatlan, szent boldogságot teremne nekik és sok más embernek. (Egészségügyi újító 1878 április) {2BC 1024.2}