× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

21. fejezet

1-6. A szolgák ügyeivel való törődés - Az Úr védeni akarta a szolgák jólétét. Megparancsolta az izraelitáknak, legyenek irgalmasak, sohasem feledve el, hogy ők is szolgák voltak. Utasította őket, hogy ügyeljenek szolgáik jogaira. Semmi körülmények közt se bánjanak rosszul velük. Ne legyenek követelőzők, mint egyiptomi hajcsáraik voltak. Hanem gyakorolják irántuk a gyöngédséget és szánakozást Isten elvárta tőlük, hogy a szolgák helyébe képzeljék magukat s úgy bánjanak velük, amilyen bánásmódban ők szeretnének részesülni, ha hasonló helyzetbe kerülnének. {1BC 1106.5}   

A szegénység következtében, némelyeket szüleik adtak el szolgaságba. Másokat bírói ítélettel bűntetteik miatt adtak el rabszolgának. Az Úr előírta, hogy ezeket se tartsák rabszolgának hét évnél tovább. A hét év leteltével minden szolga visszanyerte szabadságát, vagy ha akart, urával maradhatott. Isten így őrködött a szegények és elnyomottak jóléte fölött. Ezzel a nagylelkűség nemes szellemét parancsolta népére, egyúttal mindnyájukban serkentette a szabadságszeretetet, mivel az Úr szabadnak alkotta őket. Aki visszautasította a szabadságot, mikor előjoga lett volna élnie azzal, azokat jellel jelölték meg. Ez már nem a tisztesség szolgasága volt, hanem a szégyen jele. Az Úr a szolgaság és rabszolgaság lelkülete helyett a nagylelkű, nemes szellemet bátorította. {1BC 1106.6}   

Az Úr azt várja el a keresztényektől, hogy tiszteljék a szabadságot, melyet ilyen csodálatos módon adott nekik. Minden egyes ember birtoklása Krisztusra lett ruházva. Nem szabad, hogy egyik ember a másik tulajdona legyen. Isten megváltotta az emberiséget. Egyik ember értelmének vagy hatálmának sem szabad más lelkiismerete fölött uralkodnia, sem más valaki lelkiismeretét kormányoznia. Isten szemében a vagyon vagy magas tisztség nem emeli egyik embert a másik fölé. Az emberek szabadok, hogy Isten szolgálatát, az Úr szeretetét, összes parancsolatainak megtartását válasszák. (1901, 126. kézirat) {1BC 1106.7}