Április 14. - HOGYAN JUTHATUNK IGAZ ISMERETEKHEZ?

Növekedés a bölcsességben {ML 108}   

„Igen, ha a bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: akkor megérted az Úrnak félelmét, és Istennek ismeretére jutsz.” (Példabeszédek könyve 2,3–5) {ML 108.1}   

Soha ne gondoljuk, hogy már nem kell több tudást és ismeretet szereznünk. Az emberi értelem behatárolt, a földi szerzők művei megtanulhatók, azonban az emberi képzelet legmagasabbra szárnyalva sem képes kikutatni Istent. Mindazon túl, amit mi megérthetünk, még mindig ott a végtelenség. Az isteni dicsőségnek csak halvány sugarait láthatjuk. Az ismeret és bölcsesség végtelenségének csupán halvány fényét szemlélhetjük. Úgy vagyunk, mint akik a bánya felszínén dolgoznak, miközben a felszín alatt gazdag aranyérc rejtőzik, hogy megjutalmazza azt, aki leás érte. A tárnák mindig mélyebbre és mélyebbre hatolnak a bányában, így érhetők el a dicsőséges kincsek. Valódi hit által az ember az isteni ismeret birtokába juthat. {ML 108.2}   

Senki nem kutathatja a Szentírást Jézus Krisztus lelkületével anélkül, hogy gazdag jutalmat ne nyerne. Ha az ember készségesen elfogadja az oktatást, mint egy kis gyermek, ha teljesen alárendeli magát Krisztusnak, akkor megtalálja az igazságot az Ő Igéjében. Ha engedelmesek lennénk, akkor megértenénk Isten kormányzásának tervét. A mennyei világ megnyitná előttünk kegyelmének és dicsőségének kincseit. Egészen mások volnánk, mint most, mert az igazság kincsesbányájának feltárása által nemesebbé válnánk. A megváltás titka, Krisztus megtestesülése, engesztelő áldozata nem lenne előttünk olyan homályos, mint most. Nemcsak jobban megértenénk, hanem többre is értékelnénk. {ML 108.3}   

Isten és Krisztus tapasztalatból való megismerése átalakítja az embert Isten képmására. Önuralmat ad, mivel minden indulatot és szenvedélyt alárendel az értelem magasabb rendű erőinek. Így Isten gyermekévé és a menny örökösévé tesz bennünket. Kapcsolatba hoz a Teremtő gondolataival, és megnyitja előttünk a világegyetem gazdag kincstárát. (The Signs of the Times, 1906. szeptember 12.) {ML 108.4}