Április 12. - A BÖLCSESSÉG KEZDETE

Növekedés a bölcsességben {ML 106}   

„A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek ismerete az eszesség.” (Példabeszédek könyve 9,10) {ML 106.1}   

Jézus Krisztus a világ legnagyobb tanítója volt, aki közvetlenül a mennyből hozott ismereteket az embereknek. A tőle kapott tanításokra szükségünk van mind a jelenben, mind a jövőben. Ő elénk tárja az élet igazi céljait, és azt is, hogyan érhetjük el azokat. {ML 106.2}   

Krisztus iskolájában folyamatosan tanulhatunk, legyünk bár fiatalok vagy idősek. Azok, akik ügyelnek az isteni tanító oktatásaira, egyre inkább fejlődnek a bölcsességben, lelki nemességben, és előkészülnek arra, hogy magasabb fokú oktatásban részesülhessenek, abban az iskolában, ahol előmenetelük folytatódni fog az örökkévalóságon át. {ML 106.3}   

A Végtelen Bölcsesség elénk tárja az élet nagy leckéit – a tökéletesség és boldogság leckéit. Ezeknek a megtanulása gyakran nehéz, azonban nélkülük nem juthatunk előrébb. Erőfeszítésekbe, könnyekbe, sőt kemény küzdelembe kerülhet, de ne ingadozzunk, ne fáradjunk el, mert végül meghallhatjuk a Mester hívását: „Gyermekem, jöjj feljebb!” {ML 106.4}   

Minden képességet, minden tulajdonságot, amellyel a Teremtő megajándékozott bennünket, az Ő dicsőségére kell felhasználnunk, mert ebben találhatjuk a legtisztább, legszentebb és legboldogítóbb örömet. A vallási alapelvekhez ragaszkodva minden egyes lépés, amelyet a szükséges ismeretek megszerzése és az értelmünk fejlesztése érdekében teszünk, közelebb visz ahhoz, hogy emberi természetünk az isteni természethez hasonlóvá alakulhasson át. (Counsel and Practice on Tithe, 50–52. o.) {ML 106.5}   

Ha a fiatalok tanulnának a mennyei Tanítótól, felismernék, hogy az istenfélelem valóban a bölcsesség kezdete. Így biztos alapelvekre építhetnék az életüket, minden kiváltságukat és alkalmaikat a legjobban használnák fel, s képesek lennének a legnagyobb szellemi teljesítményekre is. (Youth’s Instructor, 1903. november 24.) {ML 106.6}