Április 1. - A GYŐZELEMHEZ VEZETŐ ÚT

Lépésről lépésre – a Krisztus által kitűzött célig {ML 95}   

„Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé tűrést, a tűrés mellé kegyességet, a kegyesség mellé atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.” (Péter apostol II. levele 1,5–8) {ML 95.1}   

Ezek a szavak fontos tanítást hordoznak, és megnyitják előttünk a győzelemhez vezető utat. Az apostol bemutatja a hívő keresztényi élet fejlődésének útját, amelynek minden újabb állomása közelebb visz Isten megismeréséhez. Hit, erény, ismeret, mértékletesség, türelem, kegyesség, testvérek iránti kedvesség és segítőkész emberszeretet: mindezek által menekülünk meg, amikor lépésről lépésre felemelkedünk a Krisztus által számunkra kitűzött cél magaslatáig. Így lesz Krisztus „bölcsességül nékünk Istentől, igazságul, szentségül és váltságul” (Korinthusi I. levél 1,30). (Az apostolok története, 530. o.) {ML 95.2}   

Az egymást követő lépéseket azonban nem kell számolgatnunk, amikor elindulunk, mert Jézusra figyelve és Isten dicsőségét keresve előre fogunk haladni. {ML 95.3}   

Lépésről lépésre előrébb jutva a legnagyobb magasságba érhetünk fel. Ne csüggesszen el a nagy munka, amelyet egy életen át végezhetsz, mert nem egyszerre kell ezt megtenned. Lényed teljes erejével indulj munkába naponta! Használj fel helyesen minden drága alkalmat, értékeld az Istentől kapott segítséget, és fokról fokra fölfelé emelkedve haladj előre a lelki növekedés útján. Gondolj arra, hogy egyszerre csak ezen az egy napon kell megtenned, amit lehet – Isten egy napot adott neked. A mennyei feljegyzések megmutatják, hogyan értékelted napjaid lehetőségeit és alkalmait. Bárcsak helyesen használnál fel minden Istentől kapott napot, hogy meghallhasd a Mester elismerő szavait: „Jól van, jó és hű szolgám!” (Youth’s Instructor, 1893. január 5.) {ML 95.4}