Március 24. - KERESSÜK AZ URAT, HOGY ÉLJÜNK!

Őrizzük a lelkünkhöz vezető utat! {ML 87}   

„Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, amint mondjátok.” (Ámós próféta könyve 5,14) {ML 87.1}   

Jézus Krisztus ellensége, Sátán minden eszközt felhasznál, hogy népszerűvé tegye a gonosz tettet és a lealacsonyító bűnt. Nem járhatunk nagyvárosaink utcáin anélkül, hogy ne találkoznánk a bűn feltűnő hirdetésével, bemutatva valamelyik regényben, vagy előadva egy színházban (tévéműsorban). Az emberek gondolkodását ránevelték a bűnnel való megbarátkozásra. Az aljas bűnöket a nép elé tárják a napilapokban és más újságokban. Izgató történetekben hozzák eléjük mindazt, ami felszítja a szenvedélyeket. Annyit olvasnak és hallanak lealacsonyító bűntettekről, hogy egykor érzékeny lelkiismeretük – amely visszariadt volna az ilyen jelenetektől – megkeményedik, s mohó érdeklődéssel időznek az efféle olvasmányok és látnivalók mellett. {ML 87.2}   

Sok szórakozás, amely még az állítólagos keresztények között is népszerű, ugyanazt a célt szolgálja, mint a pogányok szórakozásai a múltban. Valóban nagyon kevés akad köztük, amelyet Sátán nem tud felhasználni a lelkek megrontására. A színház által Sátán korszakokon át azon munkálkodott, hogy felkorbácsolja a szenvedélyeket és dicsőítse a bűnt. A zenés előadásokat, lebilincselő előadásmódjukkal, elbűvölő zenéjükkel, jelmezeikkel, táncaikkal, kártyaasztalaikkal arra használja fel Sátán, hogy lerombolja a helyes alapelvek védőfalait, és megnyissa az ajtót az érzéki vágyak számára. Minden szórakozó összejövetelen, ahol a büszkeséget ápolják, vagy az étvágynak hódolnak, ahol a résztvevőket arra vezetik, hogy elfelejtsék Istent, Sátán veri bilincsbe az embereket. (Pátriárkák és próféták, 459–460. o.) {ML 87.3}   

Egyedüli biztonságunk az, hogy minden pillanatban Isten kegyelmének oltalmára bízzuk magunkat, és nem oltjuk ki lelki látásunkat, hogy a rosszat jónak és a jót rossznak nevezzük. Tétovázás és érvelés nélkül el kell zárnunk és meg kell védenünk a lelkünkhöz vezető utakat. (Bizonyságtételek, III. köt., 324. o.) {ML 87.4}