Március 23. - KERÜLJÜK AZ ÉRTELMETLEN ÉS ÁRTALMAS SZÓRAKOZÁSOKAT!

Őrizzük a lelkünkhöz vezető utat! {ML 86}   

„Nem vetem a szemem hiábavaló dologra, a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám.” (101. zsoltár 3) {ML 86.1}   

Mindnyájunknak őriznünk kell gondolatainkat, látásunkat, hallásunkat, hogy Sátán ne vegye birtokába őket, mert ezek a lelkünkhöz vezető utak. (Bizonyságtételek, III. köt., 507. o.) {ML 86.2}   

Kerüljük az olvasását és szemlélését mindannak, ami tisztátalan gondolatokat sugall! Őrizzük erkölcsi és szellemi erőinket! (Bizonyságtételek, II. köt., 410. o.) {ML 86.3}   

Az élvezetek legveszedelmesebb fajtája a színház (ma a mozi és a televízió). Ahelyett, hogy az erkölcs és erény iskolája lenne, mint ahogyan sokan állítják, inkább az erkölcstelenség melegágya. Ezek a szórakozások megerősítik a bűnös szokásokat és gonosz hajlamokat. A primitív énekek, buja mozdulatok és kifejezések megrontják a képzeletet és lealacsonyítják az erkölcsöket. Minden fiatalnak, aki rendszeresen látogatja az ilyen előadásokat, megromlik az erkölcsi érzéke. Országunkban semmi sem mérgezi jobban a képzeletet, és hatástalanítja a vallásos befolyást, tompítja az érdeklődést a valódi örömök iránt, mint a színházi szórakozások. (A televíziót otthoni színháznak tekinthetjük.) {ML 86.4}   

Az efféle jelenetek kedvelése egyre inkább növekszik minden újabb ismétléssel, amiképpen a részegítő italok utáni vágy is erősödik a fogyasztásukkal. Az egyetlen biztos út az, ha kerüljük a színházat, cirkuszt és minden más kétes szórakozóhelyet. {ML 86.5}   

Vannak olyan szórakozások, amelyek valóban áldásosak test és lélek számára egyaránt. A jó és rossz közötti különbségtételre képes ember bőséges lehetőséget talál a szórakozásra, felüdülésre olyan forrásokból, amelyek nemcsak ártatlanok, hanem építők is. A nagy Isten, akinek dicsősége felénk ragyog az egekből, és akinek isteni keze fenntartja a világok millióit, a mi mennyei Atyánk: nekünk csak szeretnünk kell Őt és bíznunk benne gyermeki hittel, s Ő elfogad bennünket fiainak és leányainak, így örökölhetjük az örökkévaló világ leírhatatlan dicsőségét. (Bizonyságtételek, IV. köt., 652–653. o.) {ML 86.6}