Március 16. - ISTEN KÍVÁNALMAI SZERINT ÉLNI

Gyakoroljunk önuralmat! {ML 79}   

„Vezérelj engem parancsolataid útján, mert gyönyörködöm azokban. Hajtsd szívemet a Te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.” (119. zsoltár 35–36) {ML 79.1}   

Fiatalkorban van itt az ideje az ismeretek gyűjtésének, amelyeket át lehet ültetni a mindennapi életbe. Az ifjúkor a jó szokások megalapozásának, a helytelen szokások kiküszöbölésének, az önuralom elnyerésének és megőrzésének ideje – így a fiatalok megszokják, hogy mindent Isten akarata szerint és embertársaik érdekében tegyenek. Az ifjúság a vetés ideje, amely meghatározza a földi élet aratását és az eljövendő életet. A gyermek- és ifjúkorban kialakított szokások, ízlés és önuralom szinte bizonyosan eldöntik a férfiak és nők jövőjét. (Counsel and Practice on Tithe, 294–295. o.) {ML 79.2}   

Egy dédelgetett önző gondolat, egy elhanyagolt kötelesség előkészíti az utat egy újabb számára. Amit egyszer megteszünk, azt könnyebben tesszük meg újra. A józanság, önuralom, takarékosság, értelmes beszélgetés, türelem és szívből fakadó udvariasság szokásait nem sajátíthatjuk el az énünk feletti komoly őrködés nélkül. Sokkal könnyebb megfertőződni és erkölcsileg megromlani, mint legyőzni a hibákat, uralni az ént és ápolni a nemes erényeket. Kitartó erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a keresztényi kegyelmi ajándékok tökéletességre jussanak az életünkben. {ML 79.3}   

Az önuralom szokását korán meg kell alapoznunk. Tanítsuk meg a fiataloknak, hogy önállóak legyenek, és ne mások rabszolgái. Teremtőnk a szívükben épített ország uralkodóivá tette őket, ezért meg kell becsülniük az Istentől kapott királyságukat. Ha hűségesen tanítjuk a fiatalokat, ennek eredménye messzire terjed: gyermekeink jó befolyása férfiak és nők ezreit menti meg. (Nevelés, 203–204. o.) {ML 79.4}