Február 24. - ERŐRE VÁRVA

A Szentlélek kitöltetése {ML 59}   

„Maradjatok Jeruzsálem városában, míg felruháztattok mennyei erővel.” (Lukács evangéliuma 24,49) {ML 59.1}   

Mindenki, aki igazán megtért, komolyan vágyakozik arra, hogy másokat is kivezessen a tévelygés sötétségéből Krisztus igazságának csodálatos világosságára. Isten Lelkének nagy kiárasztása – amely dicsőségével beragyogja az egész földet – nem történik meg addig, amíg népünk meg nem világosodik, és meg nem ismeri tapasztalatból, hogy mit jelent Isten munkatársának lenni. Ha egészen és teljes szívből odaszenteltük magunkat Krisztus szolgálatára, Isten ezt a tényt Lelkének teljes kiárasztásával ismeri el – azonban ez nem történik meg addig, amíg a gyülekezet legnagyobb része nem munkálkodik együtt Istennel. Teremtőnk nem áraszthatja ki Lelkét, amikor az önzés ilyen nagy mértékű, és a kaini lelkület uralkodik: „Avagy őrizője vagyok-e az én testvéremnek?” {ML 59.2}   

Amikor a hívők szívében lángol az Isten iránti szeretet, akkor örömmel munkálkodnak Krisztusért. Krisztus szelídségét nyilvánítják ki célkitűzéseikkel, nem vallanak kudarcot, és nem csüggednek el. Isten nagy szőlője munkásokért kiált, s Ő alázatos embereket használ fel munkája végzésére. (Review and Herald, 1896. július 21.) {ML 59.3}   

A Szentlélek ígérete nem korlátozódik bizonyos személyekre, nincs meghatározva életkor vagy társadalmi helyzet szerint. Krisztus kijelentette, hogy Szentlelkének isteni befolyása az Ő követőivel lesz a világ végéig. Pünkösd napjától korunkig elküldi a Vigasztalót mindazoknak, akik teljesen átadták magukat az Úrnak, és szolgálatára szentelték mindenüket. A hívők minél közelebb húzódnak Istenhez, annál világosabban és hatásosabban tesznek bizonyságot Megváltójuk szeretetéről és megmentő kegyelméről. A férfiak és nők, akik az üldözés és a próbák hosszú évszázadai során a Lélek nagymértékű kiárasztásának örülhettek, jelként és csodaként álltak a világban. (Az apostolok története, 49. o.) {ML 59.4}