December 30. - MIÉRT ENGEDI MEG ISTEN A NAGY KÜZDELMET?

Mennyei örökségünk {ML 368}   

„Hogy megismertessék most a mennyei fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által Isten sokféle bölcsessége.” (Efézusi levél 3,9–10) {ML 368.1}   

Miért engedtetett meg a nagy küzdelem folytatása a korszakokon át? Miért nem pusztította el Isten Sátánt már lázadása kezdetén? Azért, hogy a világ meggyőződjék Isten igazságosságáról a gonosszal való bánásmódja alapján, és a bűn elnyerje örök kárhoztatását. A megváltás tervében olyan mélységek és magasságok rejlenek, amelyeket még az örökkévalóságban sem tudunk kimeríteni soha, s oly csodák, melyekbe az angyalok is vágyakoznak betekinteni – amint Péter apostol első levelében olvassuk (1,12). A teremtett lények közül csak a megváltottak ismerik tapasztalatból a bűnnel vívott valóságos küzdelmet, ők munkálkodtak együtt Jézus Krisztussal, és amit még az angyalok sem tudtak megtenni: Megváltónk szenvedéseinek részeseivé lettek. (…) {ML 368.2}   

„Együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyei helyekre…, hogy megmutassa a következő időkben az Ő kegyelmének gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban.” (Efézusi levél 2,6–7) (Nevelés, 308. o.) {ML 368.3}   

Amikor a megmentett nemzetek Megváltójukra tekintenek, elragadó énekbe kezdenek, látva az Atya örökkévaló dicsőségének fényét Krisztus arcán, s trónját, amely öröktől fogva és mindörökké fennáll. Tudják, hogy királyságának nem lesz vége soha. (…) {ML 368.4}   

Isten jellemében az irgalmasság, gyengédség és atyai szeretet szentséggel, igazsággal és hatalommal társul. Ha majd szemléljük trónjának fenségét, meglátjuk jellemének szeretetteljes megnyilatkozásait, és megértjük – mint soha azelőtt – e kedves megszólítás jelentősét: „Mi Atyánk!” (…) {ML 368.5}   

Megváltónk győztes harcot vívott a sötétség hatalmai ellen, s győzelme örömet hozott a megváltottak számára és Isten dicsőségét szolgálja az örökkévalóságon át. (A nagy küzdelem – Korszakok nyomában, 651–652. o.) {ML 368.6}